Farkas Réka
A román egészségügyi rendszer rengeteg sebből vérzik, és az orvosok, ápolók munkabeszüntetéssel való riogatása legfennebb egy-két karcolásra hozott gyógyírt. Az általános sztrájk egyelőre elmarad, a szakszervezetek nem merték tovább feszíteni a húrt, pedig a minisztérium nagyon keveset ígért, és még kevesebbet adott.
Sokat elárul a helyzetről az is, hogy az egészségügy legmagasabb rangú irányítója, Eugen Nicolăescu jóformán szóba sem állt az alárendeltségébe tartozó ágazat képviselőivel, amíg utcára nem vonultak, illetve két órára fel nem függesztették tevékenységüket. Minden kérést, követelést azzal vert vissza: ő igazán adna több pénzt, de nincs. Éppen csak azt nem mondta: húzzatok szőrt a tenyeremből, bár sértett viselkedése többnyire ezt tükrözte. Hogy halvány gőze van csak a rendszer valós gondjairól, az már rég kitetszik, többször vádolták korábbi minisztersége alatt is, hogy elsősorban saját és emberei üzleteit támogatja, intézkedései nem a betegeket, de még csak nem is orvosokat, hanem inkább szűk érdekcsoportokat szolgálnak. Törvénykezdeményezései többnyire bebuknak ötletelés szintjén, már a közvitán szétszedik a szakértők, s így hónapról hónapra (most már évszakról évszakra) halasztják a reformlépéseket. Jellemző az is: a rendkívüli módon alulfinanszírozott ágazat vezetője belement, hogy jövőben is a nemzeti össztermék alig 4,3 százalékát tegye ki költségvetésük, amely igen távol áll az igényelt és az európai átlaghoz is igazodó 6 százaléktól. Miközben az orvosok, ápolók követeléseiket már rég ismertették, s azt is jelezték: általános sztrájkot kezdenek, ő a rezidensek szégyentelenül alacsony bérének 150 eurós megtoldásával dicsekedett. Talán ők az egyedüliek, akik valóban nyertek a nagy egészségügyi felhorgadásból, bár havi jövedelmük még így is elmarad a méltányostól.
A hétfői kétórás figyelmeztető sztrájk megmutatta kicsiben, mi lenne, ha meghatározatlan időre felfüggesztenék munkájukat az orvosok, ápolók. Nagy volt a zúgolódás, próbáltak megértően viszonyulni a betegek, de akinek baja van, azzal nehéz elhitetni, hogy az ő érdekeiért is szót emelnek a tiltakozók. Amikor lépten-nyomon fizetni kell még az amúgy ingyen járó vizsgálatokért, gyógyszerekért is, lerobbant kórházainkban rosszul fizetett, fásult, megkeseredett személyzettel találkozunk, csak álom az az egészségügyi szolgáltatás, amelyről a világ szebbik részén élők mesélnek.
Befogták az egészségügyben dolgozók száját néhány állás felszabadításával, a fizetések majdani pár százalékos emelésének reményével. A rendszer azonban tovább halódik, ez a mostani nagyon kis eredmény nemhogy felépüléséhez, de még javulásához sem vezet. Egy félresikerült sztrájk még félmegoldást sem szült, a betegek számára pedig minden marad a régiben.
