Jászai Mari-díjas színművész és musicalénekes, zenész, lovas és családapa. Van, akinek csak az egyik hivatás kitölti egész életét, ő mindegyikben kiemelkedően fejezi ki magát. Kiegyensúlyozott, energikus, közvetlen ember, akinek életében az istenhit és a család a két biztos pillér. Aki a Családbarát vagy a Kívánságkosár műsorait követi, hamar beazonosítja a karakteres hangot és arcot. Sokszor járt már Erdélyben, de még nem eleget. Most, karácsonyvárás idején újra eljön, hogy négy városban találkozzék az itteniekkel.
– Mi volt előbb – a ló vagy az ének?
– Szinte egyszerre jöttek... Hatéves korom óta lovagolok, és négyévesen vittek el a szüleim egy rokonunkhoz, aki a Kodály-módszer jeles képviselőjeként Kecskeméten tanít mai napig, és aki azt mondta, hogy ezt a fiúcskát csakis zenei pályára szabat terelni, ha azt szeretnék hogy kiteljesedjen a tehetsége. Már öt-hatéves koromban megtanultam gitározni, leakasztottam a falról a nővéreméknek szánt gitárt, amivel ők nem tudtak mit kezdeni. Így szinte együtt lépett az életembe a zene és a lovaglás.
– Hogy lehet a kettőt maximálisan jól csinálni, ráadásul művészi szinten ötvözni?
– Azt mondom, hogy jól kell tudni lovagolni, és jól kell tudni énekelni – ami most szerénytelenül hangzik, de én igyekszem mindkettőt magas szinten űzni. Díjugrató versenyző vagyok 1987 óta, lovakat tenyésztek és saját lovardát vezetek egy Budapest melletti településen, ahol családommal élek. Ami pedig az éneklést illeti, akik követtek pályám során, tudják, milyen szinten művelem. Ötvözni pedig úgy tudom, hogy lóháton énekelek.
– Mi adja az apropóját ennek az adventi erdélyi koncertsorozatnak?
– Van egy nagyon jó barátom, Bodor Istvánnak hívják, és Sepsiszentgyörgyön él. Meglátogatott a lovastanyámon, beszélgettünk. Látott engem színpadon a Veled, Uram címszerepében a Thália Színházban (az István, a király folytatása), és ő mondta, hogy milyen csodálatos lenne, ha ezt el lehetne vinni, és ezeket a dalokat otthon, a székely emberek, az ott élő magyarok is hallhatnák. Fantasztikus erőbedobással és teljes mértékű odaadással szervezte meg ezt a koncertsorozatot, úgyhogy december 11-én indulok, és remélhetőleg négy nagy sikerű koncerten találkozunk a székelyföldi emberekkel: Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön és Erdőszentgyörgyön.
– Mi az, amit meg szeretne osztani azokkal, akik eljönnek ezekre a találkozókra?
– A pályám során olyan szerepek adattak, amelyekben a fő csapásvonal a hit, a remény és a szeretet volt. Sorolhatnám, de csak egyet-kettőt említek: például a Jézus Krisztus Szupersztár csodálatos szerepét, amit 1986-tól, a szegedi szabadtéri bemutatótól kezdve egészen 1997-ig éltem át; vagy Marius, majd Jean Valjean A nyomorultakból, amelyet szintén Szegeden mutattunk be 1987-ben, és 300-szor eljátszottam, majd a németországi duisburgi színházban szintén 300-szor, németül. Ezekben az önfeláldozás, a hit, a remény és a szeretet szerepel fő irányelvként. Csodálatos magyar hősöket is volt és van alkalmam megjeleníteni – és szeretném, ha ebből is kapna ízelítőt az erdélyi közönség: Zrínyi Miklóst már ötödik éve alakítom a Zrínyi, 1566 című rockoperában, amit a tavaly augusztus 20-án Kolozsvár főterén mutattunk be tízezer ember előtt; A Fejedelemben, ami II. Rákóczi Ferencről szól, Bercsényi Miklós grófot alakítom, az Isten rabjaiban Marcelluszt – ezekből mind szeretnék énekelni Erdélyben.
– Mi az, ami most igazán közel áll önhöz, emberként?
– Egész életemben egy felső vezérlet irányított – az istenhitem. Jézus Krisztussal nagyon szoros kapcsolatom van, és ezt próbálom átadni az embereknek, nem csak a szerepeim által, hanem az életben is, és ennek is fő motivációja, hogy a szeretet mindent legyőz, és ez a legfontosabb, bár eléggé hiánycikk a mai világban. A családom egy biztos alap – a feleségem, a gyönyörű kislányaim, akik szintén lovagolnak, a nagy lányom nagyon szépen énekel, a kicsi hároméves kora óta a ritmikus gimnasztikát űzi. Nagyon büszke vagyok a családomra, a hitemre, a lovaimra és az elmúlt évtizedekre, amelyeket színházban töltöttem. Emberként a szeretetet közvetítem egész lényemmel, tudásommal, pályámmal.
