– Célunk a lelki nappal az volt, hogy minél több fiatalhoz eljusson: Isten milyen csodálatosnak képzelte el a férfi és nő közti kapcsolatot, hogy ajándék vagyunk a jövendőbeli házastársunknak, de addig vigyáznunk kell erre az ajándékra. Sokak számára idegen a kifejezés: tisztaság, tisztán megélni egy pár­kapcsolatot. Azt szeretnénk, minél több fiatal halljon erről, hogy ez nem valami káros dolog, nem beteg emberek elképzelése. Sőt, ez egy csodálatos elképzelése Istennek.
Amíg testi kötődés létezik a fiatalok között, akik még nem házasodtak össze, amíg elsősorban csak akkor érzik magukat szeretve, ha egy „jót szeretkeztek”, addig sokkal kevesebb az esély, hogy igazán megismerjék egymást még mielőtt – jobbik esetben – az oltár előtt örök fogadalmat tesznek. Amíg az a felfogás uralkodik a fiatalok fejében, hogy „ki kell próbálni, minden működik-e az ágyban”, addig sok összetört szívű fiatal lesz, sok abortusz és sok csődbe ment házasság. Ezekhez a fiatalokhoz szeretnénk eljutni, és elmondani, hogy másképp is lehet, s hogy eredetileg is másképp van ez kitalálva, sokkal csodálatosabb­nak, mind ahogy azt ők eddig tapasztalták, hallották.
T. Kovács Károly, a sepsi­szentgyörgyi Szent József-plé­bánia káplánja vezetésével az Atya szeretetét ismerhettük meg a tinédzserek és a fiatalok szint­jén, valamint az egyház álláspontját, gyakorlati példákkal alá­támasztva. Más felvilágosításokkal ellentétben itt helyet kapott a tisztaság, az önmegtartóztatás pozitív lelki oldala. Élénk példaként belevésődött emlé­kezetünkbe Zsuzsa és Ga­bec küzdelmes, majd áldásos kap­csolatának útja. Ha nekik sike­rült, másnak miért ne sikerülhetne? Most már mint házastársak emelték ki, hogy miért is éri meg tisztaságban ismer­kedni és élni egy párkapcsolaton belül: mert a tisztaság érték.
Rosa Roberta harmadéves vegyészmérnök hall­gató A sze­relem hormonális háttere című interaktív előadásával tette izgalmassá a hangula­tot. Voltak meg­lepett arcok, hogy mi minden létezhet bennünk, emberekben. Mindenképpen cso­dá­latos isteni teremtmény az ember. Egy kis kémia, és máris rózsaszínben látunk dolgokat, egy kis biológia, és máris más a hangulatunk. Hogyan történhet mindez? A jóisten a megmondhatója, hisz ő oltotta belénk. De biztos, jól van így, főleg ha tudjuk, hogy ezek mind természetes folyamatok. Bővebben öt hormonról volt szó. A Phenil-etil-aminról és a dopaminról megtudtuk: a „rózsa­szín köd” okozói, a szerotonin: segít, hogy rendszerezett életet éljünk, az endorfin: a boldogság hormonja, az oxytocin pedig a kötődési hormon. Isten nagyon aprólékosan teremtette meg az embert, és biológiailag is minden úgy történik, ahogy ő ezt elképzelte. A kérdés csak az: enged­jük-e, hogy az ő terve helyesen kibontakozzon?
Kinga és Norbi őszinte, meg­rázó tanúságtétele szerint a tisztaságot soha nem késő elkezdeni. Ez is kegyelem, mint megannyi sok más az életünkben. Nekünk is meg kell küzdenünk érte, de kérnünk is a Teremtőnket, hogy kellő érzékenységet és erőt adjon. Volt, amit megbeszélni a kiscsoportokban, sőt, a két gyóntató atyánál is. Renáta és Péter taná­csai, illetve életük feltárása arra döbbentett rá, hogy mind­annyian egyformán kaptunk lehe­tőséget, de a magunk harcát meg kell harcolnunk. Bernadett a tisztaságért való csoportos imádkozás erejére és kegyelmeire hívta fel a je­lenlevők figyelmét.
Utolsó előtti mozzanatként a gyertyagyújtás le­hetőségével él­ve mutatta ki mindenki: nyitott arra, hogy Jézus formálja őt a tisztaságban, pár­kap­csolatban, megmutassa nekik ennek a szépségét. Sok gyertya gyúlt... Ima­szolgálatokban lehetőség nyílt az erősítésre, a szentmise, a hálaadás méltó zárómomentuma, igazi fénypontja volt a napnak.
Köszönet minden segítő ké­zért, lélekért, imá­ért, amit kaptunk e nap alkalmából. Semmit sem ad­hatunk, csak azt, amit mi is Teremtőnktől kaptunk kamatoztatásra. A sepsiszentgyörgyi lelki nap végén is sokan jelezték: megéri ez az út, és megerősödtek abban, hogy ezen az úton akarnak járni.