G. Olosz Ela nem is olyan rég úgy lebbent el közü­lünk, hogy hátra sem kellett pillantania – biztosan érez­hette: kincsek maradtak mögötte. Ez az óriás hagyaték lám, nem fér ma a falak közt: vibrál, zsibong, lüktetve támad világra tárt szárnya, mert mindenség-ölelő lelke van.

A fejedelemkori Erdély és Székelyföld eddig nem eléggé megvilágított témáit kutatja a Bukarestből Sepsiszentgyörgyre hazaköltözött Tüdős S. Kinga, nemegyszer a sajátos női látásmód és tematika vizsgálatával gyarapítva e kérdéskörök szakirodalmát. Tucatnyinál több nagyobb lélegzetű műve közül itt az 1540 és 1711 közötti erdélyi végrendeletek eddig megjelent négy kötetét említem, vagy az erdélyi nagyasszonyokról szóló munkáit, melyekben egy merőben új szemszögből a női, nemesasszonyi életpályák elemzésével hoz teljesen új színt és szemléletet a transzszilván históriába.