Tizenhárom lány, két edző, háromfrontos küzdelem (hazai bajnokság, Román Kupa, Európa-kupa), huszonegy mérkőzés, tizenhárom győzelem, nyolc vereség, tizenkét hazai összecsapás – ebből kilenc siker és három kudarc –, 1723 szerzett pont, bajnoki ötödik, Európa-kupabeli csoportnegyedik helyezés és körülbelül 26 ezer kilométer utazás – így néz ki számokban a megyeszékhelyi női kosárlabdacsapat, a Sepsi-SIC őszi idénye.
Együttesünk számára hosszú és mozgalmas volt a 2013–2014-es szezon első fele, ám nyugodtan kijelenthetjük, hogy megérte a fáradság, hiszen mérkőzésenként több mint ezer néző szurkolt frenetikusan a zöld-fehéreknek, akik megajándékoztak szép és felejthetetlen pillanatokkal, de együtt belekóstolhattunk a vereség keserű ízébe is. Sebaj, hiszen ilyen a sport: mindig kell lennie egy nyertesnek és egy vesztesnek. – Én azt mondanám, hogy ne legyünk elégedetlenek, de van még csiszolni-, javítanivaló. Ha számban kellene kifejezni, akkor 90–95 százalékban vagyok megelégedve az őszi idénnyel – nyilatkozta Rusz István, a Sepsi-SIC kosárlabda-szakosztályának vezetője, akit az elmúlt hét elején faggatunk a csapat őszi idénybeli teljesítményéről.
Román Kupa és női nemzeti liga
A Sepsi-SIC számára két – hazai környezetben lejátszott és megnyert – Román Kupa-mérkőzéssel rajtolt a 2013–2014-es idény első fele. Az ellenfél a craiovai együttes volt, amely ellen csapatunk mindkét meccsen 100 pont fölött teljesített, és csak 95 pontot kapott. A kupasorozat következő körében a zöld-fehérek Temesvárt látják vendégül, s a frbaschet.ro információ szerint az oda- (január 12.) és a visszavágónak (január 13.) is a sepsiszentgyörgyi Szabó Kati Sportcsarnok ad otthont.
A SIC tizenhárom mérkőzést játszott az őszi idény alatt, ebből hetet hazai pályán és hatot idegenben. Az őszi idényt a bajnoki címvédő és százszázalékos Aradi ICIM nyerte meg, a zöld-fehérek pedig az ötödik helyen zártak. A pontvadászat első felének pozitív meglepetését a Galaci Phoenix szolgáltatta, ugyanis az újonc rájátszást érő nyolcadik helyen fejezte be az őszt. A rangsor állása 13. forduló után: 1. Aradi ICIM (13 győzelem/0 vereség) 26 pont, 2. Gyulafehérvár (12/1) 25 p., 3. Târgovişte (11/2) 24 p., 4. Alexandria (10/3) 23 p., 5. Sepsi-SIC (9/4) 22 p., 6. Szatmárnémeti (7/6) 20 p., 7. Brassói Olimpia (7/6) 20 p., 8. Galaci Phoenix (6/7) 19 p., 9. Temesvár (5/8) 18 p., 10. Nagyvárad (4/9) 17 p., 11. Rapid (4/9) 17 p., 12. Kolozsvári U (2/11) 15 p., 13. Craiova (1/12) 14 p., 14. Marosvásárhely (0/13) 13 p.
A hazai pálya előnyét legjobban Alexandria használta ki, saját közönsége előtt nem talált legyőzőre a Târgovişte és az Aradi ICIM, a Sepsi-SIC pedig a második legjobb támadással rendelkezett a hazai környezetben lejátszott meccseken.
1. Alexandria 8 1 629–456 17
2. Târgovişte 8 8 775–368 16
3. Aradi ICIM 7 0 627–353 14
4. Sepsi-SIC 5 2 632–436 12
5. Galaci Phoenix 5 2 554–501 12
6. Gyulafehérvár 5 1 482–330 11
7. Brassói Olimpia 3 4 430–452 10
8. Szatmárnémeti 4 1 328–292 9
9. Rapid 2 5 388–513 9
10. Temesvár 2 4 354–442 8
11. Craiova 1 5 334–499 7
12. Nagyvárad 1 4 327–382 6
13. Kolozsvár U 1 4 279–345 6
14. Maros. 0 6 288–521 6
Megnyerte összes idegenbeli meccsét Gyulafehérvár és az Aradi ICIM, a kiszállásokon a zöld-fehérek az ötödik legeredményesebb offenzívával rukkoltak elő. Vendégként Alexandria gyűjtötte össze a legkevesebb pontot, igaz, neki volt a legkevesebb – szám szerint négy – idegenbeli összecsapása az őszi idény alatt.
1. Gyulafehérvár 7 0 597–300 14
2. Aradi ICIM 6 0 502–369 12
3. Szatmárnémeti 3 5 516–573 11
4. Nagyvárad 3 5 494–656 11
5. Sepsi-SIC 4 2 463–376 10
6. Brassói Olimpia 4 2 414–388 10
7. Temesvár 3 4 401–482 10
8. Kolozsvári U 1 7 455–604 9
9. Târgovişté 3 2 372–277 8
10. Rapid 2 4 377–428 8
11. Galaci Phoenix 1 5 384–507 7
12. Marosv. 0 7 321–562 7
13. Craiova 0 7 319–663 7
14. Alexandria 2 2 275–242 6
Csapatunk legeredményesebb játékosa Samantha Prahalis volt, aki összesen 272 pontot szerzett. Játékosaink közül mindössze Szabó Bernadett nem dobott kosarat, igaz, csak három meccsen jutott játéklehetőséghez, és az őszi idény nagy részében sérült volt. További pontszerzőink: Debreczi 14, Kokovay 14/6, Sinka 7, Cursaru 40/18, Dincă 39/21, Simmons 138/12, Loyd 172/36, Watson 153, Bejtic 131/42, Mitov 108/18, Kelemen 7/3. A bajnokság január 18-én folytatódik a 14. fordulóval.
– A bajnokságbeli ötödik hely, a 22 pont, a kilenc győzelem és a négy vereség híven tükrözi a csapat képességeit? – kérdeztük Rusz Istvánt.
– Nem, mert én úgy gondolom, hogy az alexandriai vereség fiaskó volt. Ritka az a bajnokság, amelyben az éllovas nem veszített egy meccset sem, a második csak az elsőtől kapott ki, a harmadik csak az első és a második helyezett ellen veszített meccset, a negyedik az elsővel, a másodikkal és a harmadikkal szemben maradt alul, az ötödik pedig az első négytől kapott ki. Ez nagyon abszurd eset, s úgy gondolom, az Alexandria elleni mérkőzést mindenképpen kellett volna hoznunk. Annak érdekében, hogy az alapszakasz végén a Teleorman megyei csapat előtt végezzünk, itthon több mint 12 pontos különbséggel kell nyernünk. Így meglenne a negyedik hely, ám mi a harmadik pozícióra pályázunk. A csapat idei két legjobb meccsét az Európa-kupában hozta össze, ugyanis telt házas mérkőzésen és hazai közönség előtt tudtunk nyerni a Horizont Minszk és a Dinamo Novoszibirszk ellen.
– A többi vereség?
– Pontarányban a Târgovişte ellen elvesztett találkozó volt a legsúlyosabb vereségünk. A bajnoki ezüstérmes csapat nagyon felkészült arra a meccsre, játékosaink pedig úgy futottak, mint a mérgezett egerek. Sajnos, mi a mérkőzésen sem fizikailag, sem pszichésen nem voltunk azon a szinten, hogy meg tudjuk fogni őket, és egy picit fájt a vereség. Szerintem az a találkozó nem tükrözi híven a két csapat közötti különbséget, hiszen egy nagyon fárasztó Európa-kupabeli szereplésen voltunk túl. Ilyen a sport.
– Ki volt a csapat legjobbja az őszi idényben, és kivel nincsenek megelégedve?
– Erre a kérdésre az edzőnek kellene válaszolnia, de úgy gondolom, hogy mindenkiben maradt még tartalék a tavaszi idényre. Azt is biztosan tudom, hogy a téli vakáció után a csapat új arcát mutatja majd meg, és egy más játékképet fogunk látni. A tavaszi rajtot megelőzően lesz két kupameccsünk, de az is előfordulhat, hogy lesz egypár barátságos mérkőzésünk is. Mindenkivel voltak kisebb-nagyobb gondok, mindegyik kosarasunknak voltak jobb és rosszabb napjai, de látszott a lányokon, hogy megpróbálták mindig a legjobbat nyújtani. Talán Sarina Simmonstól vártunk többet, hiszen ő többre képes, és úgy látom, hogy gyerekes viselkedése miatt még nem fogta fel a profizmus mivoltát. Mivel az Európa-kupában nem szerepelt, neki kellett volna a Sepsi-SIC húzóemberének lennie az őszi szezon végén. Ehhez képest kisebb csapatok ellen volt egypár jó meccse, ám a nagy csapatok ellen nem tudott telesíteni...
– Az őszi idényt Déri Csabával kezdték meg a zöld-fehérek, akinek a Gyulafehérvár elleni mérkőzés után távoznia kellett. Őt Zoran Mikes váltotta a kispadon, és azóta más arcát mutatja a közönségnek a Sepsi-SIC. Jót tett az edzőváltás a csapatnak?
– Bármilyen sportról vagy csapatról legyen szó, mindenkinek jót tesz egy edzőváltás, persze, abban az esetben, ha akadozik a szerkezet. Nekünk mindenképp jót tett, de azt is tudni kell, hogy az edzőcserét követően a lányok óriási mennyiségű új információt kaptak, amit mindenki másféleképpen tudott lereagálni, feldolgozni. Nagyon sok minden megváltozott a Sepsi-SIC játékában, mind a védekezésben, mind a támadásban, a lányok sok új figurát tanultak meg, régieket alakítottunk át.
– Változás a játékoskereten belül? Lesz-e távozó vagy éppen érkező kosaras?
– Erről még egyelőre korai beszélni, ám vannak tárgyalások, egyeztetések mindkét fronton, és erre január elején még visszatérünk.
– Hol kellene erősítenie a csapatnak? Egy centerre volna szükségünk?
– Mindenképp a belső posztokon kell a megújulás, s ha más változás nem történik, center poszton kell erősítenünk. Az őszi idény tapasztalatai arra mutattak rá, hogy a mostani felállás nem elég a bajnoki érmek valamelyikéhez.
– Bő három hét múlva folytatódik a küzdelemsorozat. Mit várnak a tavaszi idénytől?
– Nagyon bízom abban, hogy a téli szünet után egy megújult és kipihent csapatot láthatunk viszont. Remélem, a lányok az alapszakasz második felében másképpen fogják kezelni a bajnokságot, hiszen éleződni fog a rájátszásba jutásért folytatott harc. Én mindenképp várok arra, hogy Alexandriát és Gyulafehérvárt itthon legyőzzük. Csapatunk pénzügyi helyzete stabil, ami a későbbiekben még sokat nyomhat a latban. Nagyon reméljük, hogy januártól felfelé ívelő pályán leszünk, s ezúttal szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik eddig támogattak – szurkolók, szponzorok, a városi és a megyei önkormányzat, a Tega –, és továbbra is számítunk segítségükre.
Európa-kupa
Három szezon kihagyás után idén egyedüli román csapatként újra megmérette magát a Sepsi-SIC az európai porondon, és a két megnyert meccsel tisztességesen helytállt a nagyon erős mezőnyben. A zöld-fehérek a török Tarsusszal, a fehérorosz Horizont Minszkkel és az orosz Dinamo Novoszibirszkkel csatáztak az Európa-kupában. Ebben a sorozatban is a 126 pontot dobó Prahalis volt az együttes legjobbja, ám az alakulat minden játékosa hozzátett valamit az idei nemzetközi szerepléshez.
– Az Európa-kupában három nagyon kemény ellenféllel mérkőztünk meg, és két meccset meg is nyertünk. Ennél többet ki lehetett volna hozni a nemzetközi kupaszereplésből? – faggattuk a szakosztályvezetőt.
– Ha az Európa-kupát nem osztották volna keletre és nyugatra, akkor ezzel a csapattal, ezzel a hozzáállással és ezzel a szurkolótáborral simán kijutottunk volna egy nyugati csoportból... Még azt is hozzá kell tennem, hogy a másik három keleti csoport közül kettőből is továbbjutottunk volna. A sorsolás nem kedvezett nekünk, a kemény ellenfelek mellett nagy távolságokat is meg kellett tennünk egy-egy meccsért. Mindezek ellenére megmutattuk, hogy le tudtunk győzni két erős ellenfelet: egyik a fehérorosz válogatott volt, amely az Európa-bajnokságon a hetedik lett, továbbá sikerült nyerni a Novoszibirszk ellen, amely nemrégiben csak hosszabbításban kapott ki a jóval patinásabb és erősebb Dinamo Kurksztól. Nagyon komoly csapatok fordultak meg Szentgyörgyön, és úgy gondolom, a szurkolóknak volt, mit látniuk. A nemzetközi kupaszereplésből talán a két megnyert meccs volt a maximum, amit kihozhattunk, de egy kis odafigyeléssel akár a törökök elleni találkozót is megnyerhettük volna.
