Ebben a decemberi ködszitálásban jól hallani a küszöbünkön motoszkáló új esztendőt. Gazdagon érkezik. Az olimpiász (a két nyári olimpia közötti négyéves időszak) szokásos világ- és Európa-bajnokságainak sorozata mellett hozza a február 7-én kezdődő, sorrendben XXII. téli olimpiát és a Brazíliában megrendezésre kerülő, június 12-én rajtoló XX. labdarúgó-világbajnokságot. A sport barátainak nagy-nagy örömére lesz, mit nézni bőven.
Egy kis történelem
Zeusz, miután megvívott atyjával, Kronosszal a Peloponnészosz-félszigeten az Alpheiosz és Kladeosz folyó között húzódó Olümpiában a világ feletti uralomért, és legyőzte őt, győzelme emlékére versenyjátékokat rendezett – ezeken Apollón, a napfény és a szép dallamok, vagy ha így szebben hangzik, a költészet és a zene istene Hermészt, Olümposz isteneinek gyors lábú hírvivőjét futásban, Arészt, a háborúskodás istenét pedig ökölvívásban győzte le –, úgymond megalapította az olümpiai játékokat. Na persze tudjuk, nem felejtettük el, hogy a görög mitológia megőrzött számunkra még két, olümpiai játékokhoz kötődő legendát – az egyik Pelopsz, a másik Héraklész nevéhez fűződik –, de ezekben a hősök össznépi istentiszteleti jelleggel Zeusz tiszteletére rendezték meg a játékokat.
Természetesen, a napsütötte Olümpiában senki sem gondolt a játékok versenyszámainak bővítésére például sífutással, honnan teremtették volna elő a havat, a síléceket, hiszen Héphaisztosz, az olümposzi istenek kovácsa csak a fegyverek, pajzsok gyártásában jeleskedett; ezekre valamelyik északi istenségnek „kellett volna” tekintettel lennie, de hát ott, a hó, a jég birodalmában akkoriban mások voltak a szokások, s természetesen az időjáráshoz igazodva ridegebbek az ünnepségek. Végül ezzel is magyarázható, hogy a téli olimpiák eredete miért nem burkolózik a távoli múlt ködébe, csírája viszont tisztán kivehető az ókori olimpiák felelevenítését célzó törekvések végkicsengésében, melyet 1894-ben így fogalmaztak meg: „A testnevelés ápolása, fejlesztése érdekében és a népek ilyen irányú barátságos érintkezésének előmozdítása érdekében minden negyedik évben a hellén olimpia mintájára nagy játékokat rendezzenek, amelyekre az összes kultúrnépet meghívják... Minden ország sportegyesületét fel kell hívni a részvételre, mégpedig úgy, hogy minden ország csak saját állampolgáraival képviseltetheti magát. Az olimpiai játékok előtt, amelyeket különben minden négy évben ünnepelnek, az egyes országok próba-, előversenyeket rendezzenek, hogy az országot csak legjobbjai képviselhessék a nemzetközi olimpiai játékokon. A különböző sportágak közül a nemzetközi olimpiai játékokon a következők szerepeljenek: a tulajdonképpeni atlétikai sportok (ugrás, futás, diszkoszvetés, súlyemelés stb.), a vízi sportok (vitorlázás, evezés, úszás), a KORCSOLYÁZÁS, vívás, birkózás és ökölvívás, lósport, céllövés, torna, kerékpározás.”
A beteljesülésre még várni kellett. De hogy életképes volt az „elhintett mag”, azt bizonyítja az 1908-as első londoni olimpia, amikor a játékok műsorára tűzték a műkorcsolyát, így avatva fel az angol főváros első műjégpályáját. Három évvel később, az 1911-ben Budapesten tartott NOB-kongresszuson az olaszok javaslatára szóba került egy önálló téli olimpia megrendezésének gondolata. A javaslat nem nyerte el mindenki tetszését, elsősorban nem a skandinávokét. Hogy miért éppen az övékét nem? Egyszerű. A svédek már jó ideje négyévenként megrendezték az Északi Játékokat, a norvégok a Holmenkolleni Síversenyeket, tehát egy önálló téli olimpia életre hívásában rendezvényeik jövőjét látták veszélyeztetve. Ezek után szinte logikus, hogy az 1912-es stockholmi nyári olimpiai játékok műsorából kikerült a korcsolyázás.
A skandinávok makacs ellenállása ellenére a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nem söpörte szőnyeg alá az olaszok korábbi ötletét, ellenkezőleg, már az első világháború előtt felvette a téli sportokat a fakultatív olimpiai sportágak közé. A világháborút követő első olimpián – 1920, Amszterdam – aztán nemcsak a korcsolyázást, hanem a jégkorongot is a játékok műsorába iktatta. A fehér olimpiák ügye végül is az 1921-es lausanne-i NOB-kongresszuson tisztázódott, ahol heves viták pergőtüzében született meg a döntés: 1924-ben Chamonix lesz a Nemzetközi Téli Sporthét helyszíne. A skandinávok viszont kitartóan ragaszkodtak ahhoz, hogy a chamonix-i eredmények ne számítsanak a hivatalos olimpiai bajnokságok sorába.
A Téli Sporthét sikere messze felülmúlta az előzetes számításokat. Ez a siker döntött abban, hogy egy évvel később a NOB végérvényesen az önálló téli olimpiai játékok megrendezése mellett határozzon. A chamonix-i Sporthetet pedig olimpiai rangra emelte, s mint az I. téli olimpiai játékokat könyvelte el.
Következzék akkor Chamonix és
az I. téli olimpia
„Útban” Chamonix felé tegyünk egy kitérőt, s mondjuk el, hogy a téli sportok bemutatkozása az ötkarikás játékokon már 1908-ban, az első londoni olimpián megtörtént. És megtörténhetett, mert az angolok felépítették fedett jégpalotájukat, s addig nem tapasztalt, csodálatos versenylehetőséget kínáltak a világbajnokságokon – az első világbajnokságot 1896-ban rendezték meg Péterváron, a nők pedig 1906-ban indították el, méghozzá magyar bronzéremmel Kronberger Lili jóvoltából, világbajnoksági sorozatukat – már „megizzadt” műkorcsolyázóknak. Említettük Kronberger Lilit, sajnos, hiába tartozott a női mezőny legjobbjai, éremesélyesei közé, mert Magyarország még nem rendelkezett fedett jégpályával, műkorcsolyázói – Kronberger, Szende Andor, Urbáry Sándor... – nem tudtak kellően felkészülni a londoni nyári olimpiára, így aztán ki kellett hagyniuk a nagy éremszerzési lehetőséget. Egyébként az 1908-as világbajnokságot éppen Kronberger Lili nyerte. Stockholm következett volna, az 1912-es olimpiai játékok rendezője, de azok a svédek, akik ellenezték a téli olimpia rendezési jogát, logikusan elutasították azt az ötletet is, hogy mint a londoniak, ők is megrendezzék a műkorcsolyaversenyeket. Tizenkét év kihagyás után aztán 1920-ban, az antwerpeni nyári olimpián a műkorcsolya mellett a jégkorongozás is felkerült az olimpiai játékok műsorára. Sajnos, a magyarok, mint az első világháború vesztesei, nem kaptak meghívást a rendezőktől, igaz, akkor már nem versenyzett a négyszeres világbajnok, Kronberger Lili, a háromszoros világbajnoki aranyérmes Méray-Horváth Opika, a többszörös világbajnoki bronzérmes Szende Lajos... így aztán a téli sportok tekintetében nagy fájdalom nem érte a magyarokat.
Skandináv tiltakozás ide, skandináv ellenkezés oda, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1921-ben rábólintott az első téli olimpia megrendezésének ötletére, beleegyezését adta abba, hogy a nyári olimpiai játékoktól függetlenül ugyanabban az évben a téli sportágban is rendezzenek olimpiát azzal a megkötéssel, hogy az 1924-es rendezvény Nemzetközi Téli Sporthét címen szerepeljen, s eredményei ne számítsanak a hivatalos olimpiai bajnokságok közé. A Nemzetközi Téli Sporthét megrendezésére Franciaország vállalkozott, egészen pontosan Chamonix.
1924. január 25. és február 4. között négy sportág 14 versenyszámában (lásd a sportágak után zárójelben feltüntetett számot) – bob (1), jégkorongozás (1), korcsolyázás (8) és síelés (4) – 16 ország (köztük Magyarország) 258 versenyzője állt rajthoz. Bemutatót tartottak jégtekében (curling) és a katonai síjárőrözésben. A magyarok síelésben rajtoltak, három versenyszámban négyen – Déván István, Háberl Aladár, Németh Ferenc, Szepes Béla – indultak, ketten érkeztek célba – Déván István 31. a 18 km-es sífutásban és Németh Ferenc 20. az 50 km-es sífutásban –, Háberl és Szepes feladta a küzdelmet. Na de nem maradt érem nélkül az egyetemes magyarság, hiszen az osztrák színekben versenyző Plank-Szabó Herma magabiztosan nyerte a női műkorcsolyázók versenyét.
Szabó Herma 1902. február 22-én született Bécsben. Hét világbajnoki címet szerzett, előbb Plank-Szabó, majd Jaross-Szabó néven – ebből ötöt egyéniben (1922, 1923, 1924, 1925, 1926), kettőt párosban (Ludwig Wrede oldalán, 1925, 1927) –, egy ezüstérmet (egyéniben, 1927) és egy bronzot (párosban, 1926). Az Európa-bajnokságok beindításával (1930) „megvárták” Szabó Herma visszavonulását és Sonja Henie feltűnését a jégen. Szabó Herma 1986. május 7-én szenderült örök álomra.
A játékok hőse minden kétséget kizáróan a norvég Thorleif Haug (síző) és a finn gyorskorcsolyázó, Clas Thunberg. Mindketten 3–3 aranyérmet szereztek
Thorleif Haug
1894. szeptember 28-én született a norvégiai kisvárosban, Konsbergben. Ő nyerte az olimpiai játékok 18 km-es sífutásának első aranyérmét, melléje az 50 km-es sífutásét és az északi összetett versenyét. Síugrásban bronzéremért állhatott dobogóra. Túl az olimpiai érmein megkapta a versenyszámok világbajnoki aranyait is, majd az 1926-os világbajnokságon északi összetettben szerzett még egy bronzérmet. Sikersorozatát rendkívüli figyelmességgel hálálta meg szülővárosa, Konsberg, szobrot állított még életében (!), síléceit pedig az oslói símúzeum őrzi Nansen lécei mellett. Haug 1934. február 12-én hunyt el.
Clas Thunberg
Teljes nevén Arnóld Clas Robert Thunberg. Finnországban született 1893. április 5-én. Érmei olimpiákon – arany: 1500 m (1924, olimpiai csúccsal), 5000 m (1924, olimpiai csúccsal) és négytávú összetett (1924), 500 m (1928), 1500 m (1928), ezüstérem: 10 000 m (1924), bronzérem: 500 m (1924), világbajnokságokon (itt csak a négytávú összetettben osztottak érmeket) – aranyérem: 1923, 1926, 1928, 1929, 1931, ezüstérem: 1927, bronzérem: 1922. Pályafutása alatt különböző versenyeken 40 győzelmet aratott. Egyedülálló siker volt a maga idejében.
A várakozásnak megfelelően a skandinávok fölénye jellemezte a chamonix-i versenyeket. A 3x14 érmen így osztoztak a nemzetek fiai:
1. Norvégia 4 7 6
2. Finnország 4 3 3
3. Ausztria 2 1 0
4. Egy. Államok 1 2 1
5. Svájc 1 0 1
6. Kanada 1 0 0
Svédország 1 0 0
8. Nagy-Britannia 0 1 2
9. Belgium 0 0 1
Franciaország 0 0 1
A férfi 500 méteres gyorskorcsolyázásban két bronzérem talált gazdára.
Románia kihagyta az első téli olimpiát.
Igen, a téli olimpiát, ugyanis a Nemzetközi Olimpiai Bizottság értékelte a nagyszerű küzdelmek eredményeit, színvonalát, és 1925-ben a téli olimpiai játékok rendszeres négyévenkénti megrendezése mellett döntött, és utólag az 1924-es chanonix-i Nemzetközi Téli Sporthetet mint az első téli olimpiai játékokat könyvelte el.
