A polgári év utolsó napján, Szilveszter pápa ünnepén óévi hálaadást tartottak a templomokban, a karácsonyi ünnepkör összekapcsolódott az év vége egyházi-polgári eseményeivel-rendezvényeivel. A sepsiszentgyörgyi református vértemplomban például az ó- és újesztendő szertartásait december 29-én esti ifjúsági istentisztelet előzte meg, ahol Páll Árpád Csaba legátus hirdette az igét, a rétyi zenekar pedig éppen ma, szombaton este 8 órai kezdettel újévi koncerttel lepi meg Komolló lakosságát. Évfordulókor még élt/él népünk lelkében a hiedelem: ha beválik a régiek sokarcú jóslata, biztos a következő esztendőre az emberek egészsége, szerencséje, bő lesz a termés, jövedelmezőbb az állattartás.
Már a zajkeltés sem a régi
Jól készüljön fel, aki a háromszéki székelység régi gyökerekből táplálkozó, ma élő népszokásait akarja bemutatni. „Nem szabad baromfihúst ennünk, mert a baromfi elkaparja a szerencsénket. A hallal is jobb óvatosnak lenni, mivel folyó menti vidékeken szerencsét hoz: ahány pikkely, annyi pénz, máshol viszont baljós állat a hal, mert elúszik vele a szerencse.” De mintha igaz volna, hogy a régi gyökerekből új hajtás sarjad. Tompa Csaba Kovásznán élő nyugalmazott tanár, a város egyik részletesebb és dokumentált kismonográfiájának szerzője elmondta, hogy a harmincas évek végén és a negyvenesek elején még élt az „ezer borvíz városában” az óesztendei zajkeltő magyar népszokás, amikor a nép szentül hitte, hogy zajjal űzi el a rossz szellemeket, hogy azok nehogy érvényt kapjanak az új esztendőben is. Szőcsné Gazda Enikő, a Székely Nemzeti Múzeum néprajzkutatója mondta: Apácskám szerint „az ostorcsattogtatás helyett most a petárdázás rittyen”. Ez végül is ugyanarra a zajkeltéses-gonoszűzéses szokásra vezethető vissza, csak modernebb formában. Kovásznán ma is él az aranyosvíz-vivés, de már nem a klasszikus formájában, hanem úgy, hogy aki például újév reggelén tejért megy a tejesgazdához, a tejesflakont legalább vízzel meg kell töltse, hogy szerencsét vigyen a házhoz, üres kézzel nem illik belépni. A cigányok, a szegényebb sorsú gyermekek szerencsekívánása majdnem minden faluban megvan, ennek nyilvánvalóan adománygyűjtés, koldulás a célja, ez élteti a szokást. A fiatalok körében divat a kántálás felújítása, de inkább karácsonykor. Árkoson mi is járunk a baráti körrel egymást megkántálni, másodünnepen.
E sorok írójának édesanyja, néhai Sikó Irén az ötvenes években, óesztendő esetéjén mindig énekelte: Óesztendő, likas kendő, / kelj fel, Ferkó, ég az erdő, / nem láttam én szebb gyümölcsfát, / mint a Jézus keresztfáját!
– Az említett ének érdekes kombinációja az óesztendő-búcsúztatóknak és a paradicsomjátékok jellegzetes énekének. Ez utóbbi elterjedt volt a székelyeknél, csángóknál egyaránt, én is ismerem egy változatát – folytatta Gazda Enikő: Paradicsom kőkertibe / aranyszőnyeg leterítve / azon fekszik az Úrjézus / Jobb kezibe aranyalma / Bal kezibe aranyvessző. / Sose láttam én olyan fát / mint Úrjézus keresztfáját, / mert az bűnben gyökeredzik / bocsánatot leveledzik – ennyit tanultam meg gyermekkoromban. Bálint Sándor, a magyar vallási néprajz klasszikusa úgy vélte, hogy ez elterjedt volt a székelyek közt. Misztériumjáték-töredéknek tekintik a paradicsomjátékokat, amelyben felidézik a bűnbeesés történetét, és úgy tartják, Jézus keresztfája az Ádám és Éva bűnbeesésének fájából készült – ezzel utalva arra, hogy Jézus keresztre feszítésével a kezdeti bűnt is eltörölte.
Háromszéknél maradva, el kell mondanunk, hogy az itteni szórvány románság jobban megőrizte ilyen jellegű szokásait, s intenzívebben is gyakorolja. Személyesen is meggyőződtünk Kovászna Vajnafalva nevű városrészében, ahol Henorel Olărescu, a helybeli iskola igazgató-tanára elmondta, hogy se szeri, se száma azoknak a csoportoknak, akik a pluguşor (ekécske – a szerző megj.) nevű csoporttal útra kelnek: korábban a gyerekek, majd a fiatalok és a házas emberek. A plug, vagyis az eke, az élet, a jövő évi termés jelképe. Kimaradt már az éjféli zajkeltés, de annál nagyobb a nappali. Ezért a nagyobb fiúk végigjárták a házakat, és ostorcsattogtatással zajongtak. A háziak pálinkával, borral, süteménnyel kínálták őket, talán ezért is van most felívelőben a „csoportozás” – fejezte be az igazgató. Előpatakon áthaladva – még a két ünnep között is – három „uráló” csoportot figyeltünk meg. Az urálás újévi jókívánságokat jelent. A moldvai csángók is átvették a román kifejezést.
Korcsolyapálya a Kormos jegén
Erdővidék valószínűleg legszebb és minden bizonnyal leglátogatottabb falusi honlapja Erdőfüléről szól (www.erdofule.rowww.erdofule.ro). A Kormos Egyesület csapata élteti – Szőcs Szilárd, Balázsi Attila, Simon Barna, Szebeni Álmos, Varga Editke és Varga Levente –, ők naprakészen végzik a frissítést, adatfeldolgozást. Nagy sikernek örvendenek a bálokról készített felvételeik, de népszerűek a ma már dokumentum értékű fényképek, kis videók, cikkek is. Legfrissebb híreikben az esztendőfordulót népszerűsítik. A vakáció kezdetével a világháló böngészése helyett – tudtuk meg – a fiatalság a téli sportoknak hódol. A szánkó és síléc mellett a korcsolya is előkerült, hisz esténként a kivilágított korcsolyapályán zene kíséretében korcsolyázhattak az érdeklődők. Az átfázott gyerekek forró teával és csokival melegedhettek, a szülők pedig meleg bor társaságában eleveníthették fel gyerekkoruk történéseit mindaddig, amíg a néhány napos meleg levegőhullám meg nem gyengítette a Kormos jégpáncélját. Ha az évfordulót egyébként igen hasznos hótakaróval köszönthettük volna, Bodokon is megtartották volna az immáron hagyományos esztendőfordulós közös lovasszánozást, amit eddig minden havas évben megszerveztek. Erdőfülében éjfélkor a templom elejébe hívták a helybelieket a harangok, majd zártkörű bulit szerveztek a kultúrotthonban. A szilveszteri mulatságok képviselik egyébként sok más településen is az éjféli vigadalmat. A torjaiak a kultúrotthonban szilvesztereztek.
Kézdiszentléleken amolyan kosaras formában történt a közös buli – mondta Balogh Tibor polgármester, a csomakőrösi évforduló-köszöntőről ifj. Bende Tamás református lelkipásztortól tudunk. Az árkosi unitáriusok közös szilveszterezésre gyűltek össze gyülekezeti házukban. Több háromszéki településen, jelesen Uzonban, az esti istentisztelet után a faluháza előtt Ráduly István polgármester poharas itókával köszöntötte falusfeleit.
Száldobosi kecskejáratók
Visszatérve Erdővidékre, a zajkeltés a székelyszáldobosi román anyanyelvű cigányok feladata volt, akik – tetszik, nem tetszik – megőrizték a helyi magyarság köréből itt-ott kiveszőben lévő kolindálást és a farsang előtti kecskejáratást. Csoportba verődve indult el néhány fiatal romából álló csapat s megkolindálták a szomszédos falvak lakóit – magyarázta kérésünkre magyar nyelven Moraru Árpád száldobosi romafelelős. Nálunk is lesz kecskézés – tájékoztatott Varga Annamária, a fülei művelődési élet animátora –, de csak vízkereszt után. Január 15-re meghívtuk a csíkszentgyörgyi Székely Góbékat új műsorukkal. Vargyason január derekára színdarabos bált szerveznek, a műsorral az ürmösi és a felsőrákosi fiatalokat hívták meg – értesített Pájer Gyurika ifi-szervező.
Árkoson a január 5-i, vasárnapi unitárius istentiszteleten megemlékeznek a madéfalvi vérengzés 250. évfordulójáról – jelentette Bíró Attila, az eklézsia új lelkésze – és emlék facsemetét ültetnek el a templomdomb oldalában. Sajnos, már nem szól az óesztendei éjszakában a székelyszáldobosi templomtoronyból a diktatúra idején is élő verses esztendő-kiértékelő és újévköszöntő, amit rendszerint a falu kiváló ismerője, néhai Kovács József bányatopográfus szokott rímekbe szedni. A templom előtti éjféli verselés hagyománya Magyarhermányban azonban él – jelezte Fancsali Zsolt, a falu lelkésze, ám itt egy általuk kiválasztott és maiaknak szóló verset szaval el egy arra alkalmas fiatal.
A vártemplomok, templomok előtti esztendőbúcsúztató és újévköszöntő számos helyen él. Ez az évfordulónak olyan jeles eseménye, amikor a lelkészek áldást kérnek az új esztendőre, és egymást köszöntik az összegyűltek. Így történt – többek között – az árkosi és a bölöni unitárius vártemplomok előtt. Az új év első napjaiban az erdővidéki katolikus településeken, Baróton, Miklósváron és annak szórványaiban megkezdődtek a házszentelések.
A katolikus plébániákon régi hagyomány, hogy óesztendő estéjén hálaadó szentmisét tartanak, és ez alkalommal felolvassák az egyház éves pénzügyi beszámolóját. Ilyen eseményről adott hírt Vatány Gábor, Kovásznáról pedig Kovács Gábor plébános.
Mi került a terített asztalra
– Félvadason elkészített császárhús pityókapürével vacsorára, éjfélkor kocsonya, fasírozott, hideg bécsi szelet, kolbász kerül a hidegtálra, töltött bárány pityókasalátával – részletezte a mikójfalusi Nyáguly Magdika. A hal a férjem dolga. Különleges bundában süti ki, s mert az édesanyjától tanulta, Sári mama bundája nevet viseli. Hagyomány vagy nem, de szokásunk, hogy újesztendő napján disznócsülökkel főzött lencse kerül az asztalra, s a hús mellé ecetes hagyma savanyúságnak.
Megkerestünk egy-két vendéglátó-ipari egységet is. Bálványoson 170 vendég mulatott a Vár vendéglőben, majdnem annyi a Grand Hotel Bálványosban, félszáz az Istvánánál, majdnem annyi a magánvillákban, sziporkázott a tűzijáték az erdőrengetegben – mondta Daragus Attila rendezvényvezető. Telt ház volt a sepsibükszádi Anna panzióban: sültkrumpli-ágyon kemencében készült füstölt disznócsülök volt a nagy szám, a felsőcsernátoni Hanna panzióban az agyasleves, marhanyelv paradicsomos-olajbogyós mártással és őzgerinc vadason. A bikfalvi Téglás panzióban palóc pupát kínáltak különlegességként, és közös borkóstolóval nyitották az egyelőre még titkokat rejtő 2014-es esztendőt.