A folklorizáció különös esete, szép megvalósulása a Virágos kenderem... kezdetű népdalunk, amely Bihartól Moldváig ismert, vagyis eléggé elterjedt. De az aligha ismert, hogy ez egy Tompa-vers szövege. Az árvalányhajról című, hosszú, több részből álló regéjének első része vált népdallá. Ez a folklorizáció igen gyorsan történt: a vers megjelenése után egy-két évtized múlva már ismertként említik.
Virágos kenderben
Pitypalaty, pitypalaty;
Megöl a búbánat,
Galambom, el ne hagyj!
Virágos kenderem
Elázott a tóba’,
Ha megcsaltál, hozzánk
Ne járj a fonóba!
Vékony a len szála,
E1 is szakad könnyen;
Hittem a szavadnak,
Meg is bántam szörnyen.
Ne lesd el az orsóm,
Mert ki nem válthatom!
Úgy fáj az én szívem,
Hogy ki sem mondhatom...
Majd amikor nem fáj
Az én szívem tája:
Megmondja, megmondja
Temetőm fejfája!
Ahogy említettem, számos változat került elő Biharban, Erdélyben, Moldvában. Honnan, miért e dalbőség, és miért csak a Kárpát-medence keleti felében, arra egyelőre nem tudok választ adni. A variánsok bemutatását Kodály és Bartók által gyűjtött egy-egy változattal kezdjük. Kodály 1910-ben Gyergyószentmiklóson, 1912-ben Kászonújfaluban, ugyanazt a dallamot Bartók 1907-ben Gyergyóalfaluban jegyezte le.
Bartók Béla jegyzetéből tudjuk, hogy akkor (1907) előkerült egy másik variánsa Csíkszentmihályról, és ezen kívül akkor már ismert volt három másik változat Csík és Kolozs vármegyéből. 1912 januárjában a Belényes melletti Köröstárkányon is előkerült egy. Közel fél évszázaddal később Jagamas János is járt a faluban, de neki már más dallamra énekelték ezt a szöveget. Vargyas Lajos közli A magyarság népzenéjében annak a lövétei (Udvarhely) népdalnak a kottáját, amelyet 1962-ben Vikár László gyűjtött. Szabadi Mihálynak 1966-ban az alábbi népdalt énekelte Gyergyóalfaluban az 56 esztendős Gál Mária:
Virágos kenderem
Kiázott a tóba,
Megmondtam leányom,
Ne menj a fonóba.
Elejted orsódat,
Nem lesz ki feladja,
Bánatos szívedet
Ki megvigasztalja.
Ezek a példák egyrészt e népdal széles körben való ismertségét mutatják, s az is jól látszik, hogy csekély változtatással a vers második strófáját vette át a nép, s ehhez csatolta a teljesen átírt negyediket. De a dallamról is okvetlen szólnunk kell, mivel az lengyel eredetű táncra utal, s talán ezért lehet, hogy csak Erdélyben terjedt el. Sárosi Bálint írja, hogy „az Európa-szerte évszázadokig divatozó lengyel táncok nyomait például az élő magyar hagyományban is megtaláljuk, de már nem lengyel dallam formájában, hanem csak a legjellemzőbb marad meg belőlük: a ritmus. Ilyen lengyel ritmust, a »krakowiak« nevű tánc ritmusát őrzi a Virágos kenderem elázott a tóba’... kezdetű székely népdalunk.”
Nos, így kerültek a krakkóiak a virágos kenderbe.
