Nagy György kovácsmester munkái ismertek világszerte, a szakmai elismeréseken túl a Székely Nemzeti Múzeumban az utóbbi években elhelyezett munkái dicsérik kézügyességét, mesterségbeli tudását. A múzeum korlátjának díszei, bejárata mellett felállított lámpái a Kós Károllyal szembeni adósság leróvása, hiszen mindezeket az elemeket – miként a lépcsőfeljáró festett üvegét vagy a színes mozaik intézménynevet az épület homlokzatán – még több mint száz évvel ezelőtt Kós álmodta meg.
A Székely Mikó Kollégium kapuja szintén egyfajta adósság leróvása, a református egyház által felújított épülethez jobban talál, mint az évtizedekig az iskolaudvarnak börtönjelleget adó, a ki- és belátást egyaránt lehetetlenné tevő korábbi vaskapu. Zakariás Attila egyszerű tervezése éppen e bezártság, elzártság feloldását hivatott szolgálni, a kivitelezés során módosult is keveset az eredeti elképzelés, Nagy György a kapu alsó felében a szellősre rajzolt rácsok közé egy-egy kis lándzsát illesztett, ami nemcsak gyakorlati célt szolgál (akadályozza a kóbor állatok bejutását), hanem látvány szempontjából is segít, hiszen a mély perspektívát nyújtó, hosszú belső udvar hátterében elveszne az a néhány vasrúd. Érdemes megfigyelni Nagy György saját gyártású, mesterien kidolgozott zárszerkezetét a kiskapun, nemcsak méreteiben és stílusában illik a kapuhoz, hanem tartósságában veszi fel a versenyt akármilyen nagyipari zárszerkezettel. Apróság, de gyönyörű a két kapuszárny nyitását-csukását szolgáló vaskarika, kár, hogy ezek csak belülről láthatóak. Maga a vasszerkezet igazi, kézzel kovácsolt remekmű, ellentétben az itt-ott reklámozottakkal, de a városszerte közterületen található sok korláttal, kerítéssel is, az olaszteleki mester csak a hagyományos kovácsolási eljárásokkal dolgozik, a kereskedelemben kapható nyersvasat először felmelegíti, hosszan végigkalapálja, így adva meg a rudaknak azt a látszatát, mintha azok is kézzel kovácsolva készültek volna. A különböző méretek összehozásánál nem levág az idomok széltéből, hanem a hevített vasat addig formálja, míg a megfelelő méretet kialakítja. Összeillesztésnél csak szegecselést alkalmaz, hegesztésnek nincs helye a szakmában. A hevítés, természetes hűlés folyamata a vas kristályszerkezetének módosulását is eredményezi, a felszíni szennyeződések eltávolodásával a kovácsoltvas elemek rozsdásodási folyamata lelassul. Ezek azok az „apróságok”, amelyek miatt egy, a Mikóéhoz hasonló kapu elkészítése sok időt vesz igénybe, az eredmény szempontjából azonban mindenféleképp megéri.
A Mikó esetében a véndiáktól egyetlen megjegyzés engedtessék meg: tudom, a tervező a kapulábként szolgáló kőburkolatos falrészre szánta a Székely Mikó Kollégium feliratot, fölötte az iskola címerével – de vajon nem illőbb volna-e a kapuszárnyakra illeszteni az ugyancsak kézzel kikovácsolt címert?
