A rendszerváltozás óta a román egészségügynek legkevesebb húsz minisztere volt, mindenik nagy, országmegváltó ígéretekkel foglalta el székét, s dolgavégezetlenül távozott. Mióta hatalomra került a szocliberális kormány, szakminisztere – az IMF és az unió nyomására – az egészségügy gyökeres átszervezését tervezi, miközben országlásának első esztendejében ugyancsak szerény eredményeket ért el: törlesztette – természetesen a nemzetközi gyógyszerkereskedőknek – a tartozások jelentős részét, bevezette az elektronikus recepteket, de adós maradt az IMF és az unió által követelt kórházi ágyak száma több mint egyharmadának csökkentésével, az állam által finanszírozott egészségügyi szolgáltatások leszorításával, a térítéses gyógyszerlistával.
S bár hatalomra jutásukkor betegbarát egészségügyet ígértek, az elszegényedett kórházakban továbbra is harmatgyenge az ellátás, és ami még súlyosabb, s a rendszer fennmaradását veszélyezteti: nem állt le az orvoskivándorlás sem.
Az Eugen Nicolăescu vezette minisztérium március 1-je utánra ígéri az új egészségügyi stratégia bevezetését. Szószólói úgy képzelik, hogy a biztosítást nem fizetők – mintegy kétmillió ember – a minimálcsomagban részesülnének, míg a biztosítottak valamivel többre jogosultak. Szavatolják-forma a szív- és érrendszeri, a daganatos, az emésztőrendszeri, a légzőszervi megbetegedések, a diabétesz, a B és C típusú hepatitiszben szenvedők kezelését, áldoznának a HIV-fertőzés megelőzésére, az elme- és ritka betegségekben szenvedők állapotának javítására, s valamennyit a nők és a gyermekek egészségére. De faksznikat nem tűrnek, ha a szülő asszony császármetszést igényel, fizessen! Végre ismét fizet a biztosító néhány fogászati beavatkozásért, melyet jó ideje kirostáltak a térítéses szolgáltatások sorából, miközben a fogorvosi beavatkozások ára a csillagos égig szökött. Nem csoda, hogy a szerény jövedelmű embereknek lassan-lassan több fülük van, mint foguk.
Mára elfelejtették, micsoda hajszát indítottak annak idején Cseke Attila ellen, amikor egyik napról a másikra több mint száz kórházat számolt fel, s ígérték akkor, ha hatalomra kerülnek, valamennyit újra megnyitják. De nem lehet, az IMF egyre szorongatóbb elvárásainak kell megfelelni.
A folyamatos félig-reformok padlóra juttatták az egészségügyet, s árát természetesen a betegek fizetik meg. Hogy március elseje után sikerül-e valamennyire helyrebillenteni a megbomlott rendszert, vagy a pénz marad az úr és a magán-biztosítótársaságok, ezután válik el.
