A jó gazda télen sem feledkezik meg kertjéről. Annál is inkább, mert ez a bokrok megújításának ideje. A gyümölcstermő és díszbokrok körüli legfontosabb tennivaló a téli metszés, tisztogatás. Ennek folyamán az idősebb részeket fiatalabb oldalhajtásokra kell visszavágni. Ám még sürgetőbb a közbelépés, ha a vastagabb részek aljából sok erős, egyéves rész fejlődött ki, vagy a bokrok környékén törtek elő új gyökérsarjak.
Ha a szívós, életerős, egyéves részektől megszabadítjuk a növényt, azok nem vonják el a tápanyagot a növény egészétől. Az elöregedő részek tápanyagellátása azonban egyre nehézkesebb. A növényt éppen élni akarása készteti mind újabb és újabb, tőből vagy gyökérből nevelkedő sarjak létrehozására. Mit tegyünk, ha egyre gyakrabban jelennek meg, törnek elő az életerős sarjak? A bokrok megújítását éppen ezekre az új részekre kell alapozni. A gyökérsarjakat nevelő bokor elöregedett, föld feletti részeit tőből vágjuk le. Az erős, fiatal hajtásokból hagyjunk meg néhány életerős ágat, amelyek elhelyezkedése a legkedvezőbb. Az elsűrűsödést elkerülendő, a többi sarjat szintén tőből távolítsuk el. Annyi fiatal hajtást hagyjunk meg, amennyi ahhoz elegendő, hogy formás bokrot tudjunk nevelni.
Más bokrok nem fejlesztenek sarjakat. Ezek megújításához elegendő, ha egy-két arasznyira visszavágjuk a legjobb karban lévő hajtásokat. A beteg, rossz állapotban lévő részeket szintén tőből távolítsuk el. A csonkokon a rejtett rügyekből megújító hajtások törnek elő, amelyeket később kedvünkre ritkíthatunk, annyi hajtást hagyva, amiből újjánevelhetjük a bokrot.
Némely cserjék kimondottan megsínylik a visszavágást, esetleg tönkre is mennek emiatt. Csakhogy ezek a bokrok nem is kopaszodnak fel megfelelő tartás mellett, tehát nincs szükség ilyen jellegű beavatkozásra.
Ha bizonytalanok vagyunk a megújítást illetően, tegyünk próbát. Ne vágjuk vissza a teljes bokrot, csak minden második, harmadik ágát, ezzel elkerülhetjük a kipusztulását. Ha a hajtásképzés megfelelő, a következő évben folytathatjuk a felújítást. Lombhullató bokroknál a megújítás ideje hagyományosan a lombhullástól rügyfakadásig terjedő időszak.
A tél tökéletes időpont a kiszáradt vagy valamilyen okból feleslegessé vált fák és cserjék kivágására is. A nagyon magas, terebélyes fák eltávolítását célszerű szakemberre bízni, de a kisebbeket a család férfitagjai is kivághatják. Először az ágakat kell lefűrészelni, azután körülásni a fa tövét és a törzs mozgatásával minél nagyobb gyökérkoronát kiszabadítani a földből. A főgyökereket lehetőség szerint ki kell szedni, mert rajtuk káros penészgombák telepedhetnek meg.
A dió-, cseresznye-, körtefák törzse értékes ipari faanyag, amelyet érdemes áruba bocsátani. A tűzifának való vastag ágakat és a törzset fűrészeljük 30 cm-es darabokra. (A munkát megkönnyíti, illetve a ráfordított munkaidőt megrövidíti a motoros láncfűrész használata!) A tűzifát is fedett, védett helyen kell tárolni, mert különben gyorsan redvesedik, korhad. A kivágott gyümölcsfa helyére ugyanolyan csemetét (pl. kajszi helyére kajszit) semmi esetre ne ültessünk!
Ha már a láncfűrész kéznél van, akkor le lehet vágni a fák száradt, illetve a közlekedést akadályozó ágait is, vigyázva arra, hogy csonkok ne maradjanak, mert ezek bekorhadnak, és idővel a helyükön odvak keletkeznek. A fűrészelt és simára faragott sebfelületeket ne felejtsük el bekenni sebvédő anyaggal! Ezt a műveletet ajánlatos egy-két alkalommal megismételni. (Forrás: www.kertpont.hu)
