Rossz napja lehetett tegnap a miniszterelnöknek: délben még csak azt kellett lenyelnie, hogy gyorsan összefércelt, felelősségvállalással elfogadott decentralizációs törvényük az alkotmánybíróságnál híjával találtatott, s újragondolás és -szövegezés okán visszaküldték a parlamentnek.
Néhány órával később az Európai Bizottság figyelmeztette a román kormányt, hogy a 2014–2020-ra kidolgozott partnerségi szerződése elképzelés nélküli, semmitmondó, közhelyekkel teletűzdelt dokumentum, s látványosan sugallja, hogy semmit sem tanultak az előző kormányok hibáiból. A kudarcos napra mintegy feltette a koronát a hír, miszerint az idelátogató Victoria Nuland, az Egyesült Államok külügyi államtitkár-helyettese egyszerűen találkozni sem kíván az ország miniszterelnökével. Bár hazai hírforrások és Titus Corlăţean külügyminiszter igyekezett azt a látszatot kelteni, mintha Ponta sűrű programja miatt nem kerülhetne sor a találkozóra, utóbb kiderült: az amerikai vendég nem kívánta látni Románia miniszterelnökét, így hát a kora déli órában tartott kormányülés után úgy eltűnt Victor Ponta, mint szamár a ködben. Este, körülbelül az idő tájt, amikor Victoria Nuland gépe leszállt az Henri Coandă reptéren, Pontát is megpillantották ott. Utazott. Ez ügyben magyar tanácsadója, Frunda György is igencsak leszerepelt Amerika-ellenes nyilatkozatával, amolyan farkasvakság vagy a főnök iránti teljes lekötelezettség kell ahhoz, hogy Uncle Samként emlegesse valaki napjainkban az Egyesült Államokat.
Victoria Nuland romániai programjából – csak az államelnökkel és a külügyminiszterrel kívánt találkozni – kiderült: mind Nyugat-Európa, mind az Egyesült Államok igencsak zokon vette, hogy azon a bizonyos december közepi „fekete kedden”, megcsúfolva a jogállamot, a hetvenszázalékos parlamenti többség – természetesen kormányfői kívánság szerint – megszavazta az új büntető törvénykönyv előjogokat biztosító módosítását, és kis híján átgyúrták a nagykutyáik amnesztiáját szavatoló törvényt. Csak hab volt a tortán, amikor néhány napja Năstase börtönbe vonulásakor politikai pert emlegetett, s Traian Băsescut próbálta felelőssé tenni.
Ponta mintha eltévedt volna a hatalom útvesztőiben, környezete érdekhálózatában, s elfelejtette vagy soha nem is tudta, hogy amikor Romániát befogadták a világ két elit klubjába, a NATO-ba és az Európai Unióba, azt is vállalta, hogy beáll a jogállamok sorába, ahol az igazságszolgáltatás független, az állampolgárok egyenlőek, a kormány, a miniszterelnök megbízható és szavatartó. Ha nem, akkor a civilizált világ szóba sem áll vele.
