A VI. téli olimpiai játékok
1952. február 14-én (25-én ért véget az olimpia) 30 ország – köztük két „újonc”, Új-Zéland és Portugália – 623 férfi és 109 női versenyzője hallgatta végig az oslói Bislet-stadionban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökének megnyitóbeszédét: „...Az a vágyam, hogy ez a nyitány a béke új korszakának hajnalhasadása legyen. Ha ez nem válik valóra, úgy megérjük kultúránk teljes romlását és végpusztulását...” Az olimpiai eskü szövegét a síugró Torbjörn Falkangen mondta el, majd Ragnhild hercegnő (Haakon király ugyanis ez időben Londonban VI. György temetésén vett részt).
Oslóban 4 sportág – bob (2), jégkorongozás (1), korcsolyázás (7), síelés (12) – 22 versenyszáma várta a versenyzőket. Bemutatót jéglabdában (bandy) tartottak. A magyarok 12 versenyzővel – 8 férfi és 4 nő – vettek részt két sportág vetélkedőin. És nem is sikeredett rossz­ra a versenyzésük, hiszen a műkorcsolyázó Nagy testvérpár (Marianna és László) bronzérmet szerzett párosban, ugyanitt a Szöllősi Éva–Vida Gábor duó a 10. helyen végzett, a gyorskorcsolyázó Pajor Kornél 10 000 méteren a 4. helyen fejezte be a versenyt, Lőrincz Ferenc 1500 méteren a 10. helyen zárt, míg a műkorcsolyázók férfi egyéni versenyén Czakó György a 12. helyet szerezte meg. A román küldöttség soraiban helyet kapott Kovács Béla alpesi síelő is, aki sajnos a műlesiklásban indulva helyezetlenül zárt. A 16 versenyzőt felvonultató küldöttség legjobb eredményét a férfi 4x10 km-es staféta érte el 10. helyezésével.
A rendező norvégok éltek a „hazai pálya” előnyével, a legtöbb érmet – szám szerint 16-ot – ők nyerték, csalódást a svédek okoztak, ők mindössze három bronzéremmel tértek haza a szomszédba. Íme az éremtáblázat:
Norvégia    7    3    6
Egy. Államok    4    6    1
Finnország    3    4    2
Németország    3    2    2
Ausztria    2    4    2
Olaszország    1    0    1
Kanada    1    0    1
Nagy-Britannia    1    0    0
Hollandia    0    3    0
Svédország    0    0    3
Svájc        0    0    2
Magyarország    0    0    1
Franciaország    0    0    1
A férfi gyorskorcsolya 500 m-es számában két bronzérem talált gazdára, miután holtverseny alakult ki.
A játékok hőse a norvég gyorskorcsolyázó, a három bajnoki címet szerzett
Hjalmar Andersen
1923. március 12-én született. Az olimpiát megelőzően világcsúcsokat döntögetett – 1949-ben 10 000 méteren (16:57,4 perc), 1951-ben az 5000 méteres távon (8:07,3 perc), 1952-ben szintén 10 000 méteren (16:51,4, illetve 16:32,6 perc) –, szerzett három világbajnoki címet a négytávú összetettben (akkoriban csak összetettben osztottak címet és érmeket) –1950, 1951, majd 1953. Érett tehát az olimpiai siker, melyet aztán fővárosában, Oslóban szépen kivitelezett is. Olimpiai bajnokságot nyert 1500, 5000 és 10 000 méteren. Ő lett az első gyorskorcsolyázó, akinek sikerült egy olimpián három aranyérmet szereznie.

A VII. téli olimpiai játékok
Cortina d’Ampezzo várta az 1956. január 26. és február 5. közötti időszakra tervezett téli olimpia résztvevőit, akik időben meg is érkeztek, méghozzá szép számban: 32 ország 818 versenyzővel – 686 férfi és 132 nő – vonult fel a megnyitóra, dacolva a -25 fokos hideggel, hogy együtt Giuliana Chenal-Minuzzo síelővel letegyék az olimpiai esküt. Másnap 4 sportág – bob (2), jégkorongozás (1), korcsolyázás (7), síelés (14) – 24 versenyszámában kezdődött meg a küzdelemsorozat. A magyarok mindössze két versenyzővel, a műkorcsolyázó Nagy testvérekkel, Mariannával és Lászlóval képviselték hazájukat. A testvérpár tette a dolgát, s megvédte a négy évvel korábban szerzett bronzérmét. Sokkal népesebb csapattal vonultak fel a románok, őket 13 férfi és 6 női versenyző, köztük két magyar, a Tusnádfürdőn született Simon Julianna (sífutó) és a bánsági Szinérszegen született Árvay Margit, szintén sífutó. Julianna a 38. helyen ért célba a 10 km-es sífutásban, Margit viszont a közbejött rosszulléte miatt a verseny feladására kényszerült, akárcsak a női 3x5 km-es staféta – Simon Julianna, Ştefania Borcariu, Ileana Zangor –, jobban szerepelt a két bob – kettes és négyes – legénysége, mindkettő a 14. helyen zárta a versenyt. A téli olimpiákon először szereplő Szovjetunió csapata minden várakozást felülmúlva az éremtáblázat élén végzett 16 éremmel, erősen megtorpantak viszont a norvégok, akik mindössze négy érmükkel a tabella közepén foglaltak helyet. A két államot – NDK és NSZK – közös csapattal felvonultató németek mindössze két érmet szereztek, egy arannyal többet, mint a magyarok. Íme:
Szovjetunió    7    3    6
Ausztria    4    3    4
Finnország    3    3    1
Svájc        3    2    1
Svédország    2    4    4
Egy. Államok    2    3    2
Norvégia    2    1    1
Olaszország    1    2    0
Németország    1    0    1
Kanada    0    1    2
Japán        0    1    0
Magyarország    0    0    1
Lengyelország    0    0    1
A férfi gyorskorcsolya 1500 méteres számának első helyén holtverseny alakult ki, így aztán két aranyérem lelt gazdára, ezüstérmet természetesen nem adtak át.
A játékok hőse a „kitzbücheli villám”,
Anton Sailer,
a sportbarátok Tony Sailere lett, aki a férfi alpesi sí mindhárom versenyszámát – lesiklás, óriás-műlesiklás és műlesiklás – megnyerte. Tony 1936. november 17-én született, szülővárosa Kitzbüchel (innen a „kitzbücheli villám”). Egy évvel korábban, 1955-ben az úgymond olimpiai főpróbán megnyert minden számot, előre jelezve Cortina d’Ampezzo történéseit. Túl olimpiai sikerein 1956-ban a világbajnokságon lesiklásban és alpesi összetettben szerzett világbajnoki címet, 1958-ban pedig lesiklásban, óriás-műlesiklásban és alpesi összetettben szerzett aranyérmet. Visszavonulása után filmezésben, riporterkedésben tevékenykedett, na és turistaszállodáinak működtetésében vállalt sikeres szerepet.
1960. február 18–28. között rendezték meg Squaw Valleyben, az „Indián asszonyok völgyében” a

VIII. téli olimpiai játékokat.
A völgy nem éppen a téli sportok paradicsoma volt, de erre a tíz napra azzá varázsolták a derék amerikaiak. Egyedül a bobpálya megépítése maradt ki. Harminc ország 521 férfi és 144 női versenyzője vonult be a megnyitóünnepségre, ahol a műkorcsolyázó Carol Heiss mondta el a sportolók olimpiai esküjét, hogy aztán 4 sportág – sílövészet (1), jégkorongozás (1), korcsolyázás (11), síelés (14) – 27 versenyszámában megkezdjék a küzdelmeket. Köztük volt három magyar is – a sífutó Bartha Magdolna, a biatlonista (azaz sílövő) Sajgó Pál és a síugró Sudár Tamás –, tehát eggyel többen képviselték Magyarországot, mint négy évvel korábban. Érmet viszont nem nyertek, Magdolna a 23. helyen zárta a 10 km-es sífutást, Sajgó Pál 26. lett a sílövők 20 km-es vetélkedőjén, Tamás pedig a 41. helyen végzett a síugrók nagysánc-versenyén. Ro­mánia ezt az olimpiát is kihagyta. Na de ott voltak a csehszlovákok, soraikban a Budapesten született műkorcsolyázó, Divin Károly, aki végül ezüstéremmel gazdagította Csehszlovákia, illetve az egyetemes magyar sport éremgyűjteményét.
Akárcsak négy évvel korábban, most is a szovjetek uralták az éremszerzés versenyét, most összesen 21 érmet szereztek, messze megelőzve az újra közös (NDK és NSZK) német csapatot. A házigazda amerikai csapat nem tudta kellően értékesíteni a hazai pálya, a környezet nyújtotta előnyöket, így aztán csak a harmadik helyen zárta az éremszerzők rangsorát.
Szovjetunió    7    5    9
Németország    4    3    1
Egy. Államok    3    4    3
Norvégia    3    3    0
Svédország    3    2    2
Finnország    2    3    3
Kanada    2    1    1
Svájc        2    0    0
Ausztria    1    2    3
Franciaország    1    0    2
Hollandia    0    1    1
Lengyelország    0    1    1
Csehszlovákia    0    1    0
Olaszország    0    0    1
A férfi gyorskorcsolya 1500 méteres számát itt, amerikai földön is holtversenyben ketten nyerték, így aztán két aranyérmet osztottak ki, ezüstöt viszont nem adtak. A játékok hősei: Jevgenyij Grisin és Ligyija Szkoblikova szovjet gyorskorcsolyázók, akik 2–2 aranyérmet szereztek.
Jevgenyij Grisin
Tula városában született 1931. március 23-án. Pályafutása során négyszer nyert olimpiai bajnoki címet – 1956: 500 m (40,2 mp, olimpiai és világcsúcs), 1500 m (2:08,06 perc – olimpiai és világcsúcs), 1960: 500 m (40,2 mp – olimpiai és világcsúcs-beállítás), 1500 m (2:20,4 perc) – és egyszer ezüstérmet – 1964: 500 m (40,6 mp). A világbajnokságokon kétszer állhatott a dobogó harmadik fokára (1954 és 1956), mindkétszer összetettben (akkoriban csak a négytávú összetettben díjazták a versenyzőket), 1956-ban pedig Európa-bajnoki címet szerzett összetettben. Ugyanebben az évben átírta az 500 m világcsúcsát 39,3 mp-re. Ő volt az első gyorskorcsolyázó, aki 40 másodpercen belül tette meg az 500 méteres távot. Azt szinte mondanunk sem kell, sokszoros szovjet bajnokként kapta meg az érdemes sportmesteri címet.
Pörögtek az évek, de nem az időjárás is, hiszen 1964 decemberében és januárjában az Alpok „aranytető”-jére nem esett egy maroknyi hó sem, sőt, a szokatlan meleg miatt elolvadt a tavalyi is. Meggyűlt tehát a január 29.–február 9-re Innsbruckba tervezett

IX. téli olimpiai játékok
rendezőinek dolga, hiszen a versenyek helyszínére nem kevesebb, mint 25 000 tonna havat kellett szállítaniuk. Teljesítették „feladatukat”, így aztán január 29-én 36 ország 891 férfi és 200 női versenyzője meghajtott zászlókkal vonulhatott be a Bergisel-stadionba – azért a meghajtott zászlók, mert az edzések során két versenyző életét veszítette esés folytán –, hogy megcsodálja a görögországi Olümpiából bányászlámpával hozott olimpiai lángot, mely fellobbantása után nemcsak a stadiont, hanem szinte az egész várost is beragyogta. A játékokat Adolf Scharf köztársasági elnök nyitotta meg, a sportolók „ígéretét” (először nem esküjét) Paul Aste szánkóversenyző mondta el, s az újkori olimpiák történetében először itt, Innsbruckban tettek ígéretet a nacionalizmus csökkentésére. A játékok során először nem az országok dicsőségéről szólt a krónika, hanem a csapatokéról.
A játékok programjában 6 sportág – bob (2), jégkorongozás (1), korcsolyázás (11), síelés (16), sílövészet (1), szánkózás (3) – 34 versenyszáma szerepelt, bemutatóként pedig a curling (magyarul csúszókorong). A magyarok 22 férfi és 6 női versenyzővel érkeztek, hogy három sportágban lépjenek a küzdőtérre. A legjobb eredményeik: a Balázs Éva, Tarnai Sándorné, Hemrik Ferencné alkotta 3x5 km-es váltó a 8., Almássy Zsuzsa műkorcsolyázó a 17., Ihász Sándorné gyorskorcsolyázó a 18. (3000 m) és Balázs Éva sífutó a 19. (10 km) helyen fejezte be a versenyt. A jégkorong-válogatott a 16. lett. Románia 26 versenyzővel vett részt, köztük volt az 5. helyen zárt sílövő, a Tekerőpatakon született György Vilmos, valamint a 12. helyezett jégkorong-válogatott magyar együttese, mindenekelőtt a B-csoport legeredményesebb támadósora – Szabó Gyula, Ferencz János, Szabó Géza –, továbbá Varga Dezső, Czáka Zoltán, Kalamár Sándor, Biró Antal, Janovits Endre és André Miklós.
A legszorgalmasabb éremgyűjtő „csapatnak” a szovjet bizonyult 25 éremmel, meglepő volt a skandinávok visszaesése. A németek ezúttal is közös csapattal indultak.
Szovjetunió    11    8    6
Ausztria      4    5    3
Norvégia      3    6    6
Finnország      3    4    3
Franciaország      3    4    0
Németország      3    3    3
Svédország      3    3    1
Egy. Államok      1    2    3
Hollandia      1    1    0
Kanada      1    0    2
Nagy-Britannia  1    0    0
Olaszország      0    1    3
Észak-Korea      0    1    0
Csehszlovákia      0    0    1
Holtversenyek: a férfi 500 méteres gyorskorcsolya 2., a női óriás-műlesiklás 2. (hármas holtverseny), a női gyorskorcsolya 3000 m-es számának 2. helyén. A játékok hőse a szovjet gyorskocsolyázó,
Ligyija Szkoblikova
A cseljabinszki biológiatanárnő 1939. március 8-án született, két aranyéremmel érkezett Innsbruckba, itt aztán még négyet tett melléjük. Olimpiai aranyérmei: 1960: 1500 m (3:25,2 p – világ- és olimpiai csúcs), 3000 m (5:14,3 p – olimpiai csúcs), 1964: 500 m (45,0 mp – ol. csúcs), 1000 m (1:32,2 p – ol. csúcs), 1500 m (2.22,6 p – ol. csúcs), 3000 m (5:14,9 p). A világbajnokságokon 2 arany- (1963 és 1964), 1 ezüst- (1962), 3 bronzérem (1959, 1960, 1961) a mérlege (valamennyi a négytávú összetettben). Az Európa-bajnokságok kimaradtak pályafutásából, mert csak 1970-ben rendezték meg az elsőt. Érdemes sportmesterként vonult vissza a tanári katedrára.