A magyar történelem egyik legnagyobb véráldozattal járó ütközetére, a hetvenegy évvel ezelőtti doni katasztrófára emlékeztek szombaton a Katrosában tavaly felavatott nagyméretű kettős keresztnél, ahol mintegy százötven érdeklődő jelenlétében, a Kézdiszéki Székely Tanács szervezésében a Don-kanyar harcait idézték fel, és hajtottak fejet az ott elesett honvédek emléke előtt.
Az eseményen a Székely Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Néppárt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, a Kézdivásárhelyi Nők Egyesülete, a Magyar Ifjúsági Nemzeti Tanács (Minta), az Erdélyi Magyar Ifjak, az Erdélyi Vitézi Rend Országos Törzskapitánysága, a Történelmi Vitézi Rend székelyföldi állománya, a Történelmi Vitézi Rend sepsiszéki és kézdiszéki állománya, a Történelmi Vitézi Rend Bardoc-Miklósvárszéki állománya, a bélafalvi Tuzson János Hagyományőrző Egyesület és az ozsdolai Láros Közbirtokosság is képviseltette magát. Díszőrséget állt Boldizsár Béla hagyományőrző százados és egyik gyalogos katonája, valamint két honvéd egyenruhába öltözött ifjú.
Hetvenegy esztendővel ezelőtt a Don-kanyarban napok alatt szinte teljesen megsemmisült a kétszázezres II. Magyar Királyi Hadsereg. 1943. január 12-e reggelén indult a II. világháború számunkra sorsdöntő ütközete. A mindent elsöprő szovjet rohamnak a magyar honvédek – amíg tehették – ellenálltak, de a túlerővel nem bírtak. Pontos adatot ma sem lehet tudni, de hadtörténészek szerint 100–150 ezer magyar katona esett el, került fogságba vagy sebesült meg a harcokban és a mínusz negyven fokos orosz télben a visszavonulás során.
Idén harmincheten gyalogtúrával is lerótták kegyeletüket a doni ütközetben elesett hősök emléke előtt. Huszonheten – zömében vármegyések – a kézdivásárhelyi Gábor Áron-szobortól indultak, és megtették a 24 kilométeres utat. Kézdiszárazpatakon négy kézdiszentkereszti és hat szárazpataki csatlakozott hozzájuk. A legfiatalabb gyalogtúrás a kilencéves Beke Norbert István volt. A Katrosa Csárda előtt találkoztak, ahonnan a járművekkel érkezőkkel együtt indultak a megemlékezés helyszíne felé. Útközben a lövészárkok közelében Szima Csaba helytörténész, az Árpád-vonal kiváló ismerője az Árpád-vonal kiépítéséről, a 24. határvadász zászlóalj második erődszázadáról és a Bellő-tető környékén zajló harcokról és a védművek felrobbantásáról tartott ismertetőt.
A kettős keresztnél a megemlékezés a Szózat eléneklésével kezdődött, majd Bíró Levente, a Kézdiszéki Székely Tanács elnöke szólt az egybegyűltekhez, köszönetet mondva a résztvevőknek, amiért fontosnak tartották együtt emlékezni a doni áttörésben elesett magyar honvédekre. A doni tragédiáról és annak előzményeiről Szima Csaba tartott rövid előadást, majd a kézdiszentléleki Sebestyén Rita tanuló erre az alkalomra írt, Don-kanyari hősök című versét szavalta el. A hatvannégy vármegyések nevében Tóth Bálint méltatta a doni hősök helytállását. „Aki lehajtja fejét, az megérdemli a szolgaságot, annak hadd zörögjenek láncok végtagjain – de akinek szívét átjárják a jégbe zárt doni lelkek, az álljon egyenesen, mint a szálfa, és meg ne hajoljon, bármekkorát is vágnak bele a gonosz kezek által fogott fejszék” – mondotta a vármegyések szóvivője. Lupán Kriszta EMI-tag Krulik Zoltán A Don-kanyar felöl című dalát adta elő, gitáron Costiuc Edwin kísérte. Az ünnepi beszédeket vitéz Vad László, a Vitézi Rend főkapitány-helyettese zárta, aki az összefogás korparancsára hívta fel a hallgatóság figyelmét, örömét fejezve ki azért, hogy együtt emlékeznek a doni hősökre különböző politikai pártok és civil szervezetek képviselői. „Hála Istennek, a doni hősöknek már temetőt is állíttatott a legyőző, elismerve ezzel, hogy mennyire bátrak voltak” – hangsúlyozta beszéde végén a Magyar Nemzetőrség ny. dandártábornoka.
A megemlékezés a magyar és a székely himnusz eléneklésével, valamint koszorúzással ért véget. A Bellőről való levonulás után a szervezők zsíros kenyérrel és forralt borral kínálták meg a résztvevőket. A rendőrség éber figyelemmel, de távolról követte a megemlékezést.
