„Nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk. Hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk” – a Zsoltárok könyvéből vett idézettel indította a hetvenegy esztendővel ezelőtt a Don-kanyarban elesett magyar áldozatok emlékére mondott imát tegnap délben Incze Sándor nyugalmazott református esperes a sepsiszentgyörgyi Hősök temetőjében (fotó).
A Vitézi Rend erdélyi főkapitánysága által szervezett megemlékezésen Székely Zsolt főkapitány azt mondta: nem kell feltétlenül kerek évfordulónak lenni ahhoz, hogy a nemzettudatot, a hősi múltat hűen ápoljuk, a Vitézi Rendnek mindenkoron feladata, hogy a magyar hagyományokat őrizze, hősi áldozatai emléke előtt tisztelegjen. A II. Magyar Királyi Hadsereg 1943-as tragikus kimenetelű doni vereségét az 1526-os mohácsi és az 1920-as trianoni veszteséghez hasonlította, és sajnálattal mondta, hogy bár 2003-ban orosz engedéllyel, de magyar önerőből Rudkinóban (Voronyezs megye, Oroszország) megnyitott magyar katonai temetőben sok elhunyt nevét feltüntették, még sok név hiányzik a fekete márványtáblákról. Miért volt a véres áldozat? Magyarázzuk, de nem nyugtat meg semmilyen emberi szó – mondta imájában Incze Sándor, aki arra kérte Istent, tartson meg mindannyiunkat és a jövő nemzedékeket is, hogy tudjunk emlékezni, mindig előrenézni, tudjunk megmaradni szeretetben, hitben, mert másképpen elveszünk. Vitéz dr. Szőts Dániel egykori Úz-völgyi honvéd arra emlékeztette az egybegyűlteket, „a kommunizmusban azt a történelmi valótlanságot terjesztették, hogy a magyar honvédek templomokat tettek tönkre, gyújtogattak, embereket gyaláztak meg, loptak, de ez nem igaz, jelenleg is élő öreg emberek mondják el Ukrajnában, hogy a magyar honvédek segítették a szegény lakosságot. A legújabb kutatások azt mutatják, 42 ezer magyar halott volt a Don-kanyarban, 26 ezren sebesültek meg, 28 ezer magyar honvéd esett fogságba. Ez az igazság, és nem az, amit a Kádár-rendszerben tanítottak, amikor kétszáz-kétszázötvenezer áldozatról beszéltek.”
A Vitézi Rend 2010-ben állított kőtömbös emlékművénél koszorúztak a szervezők és a Történelmi Vitézi Rend képviselői, a megemlékezés a székely himnusz eléneklésével ért véget.
Fáklyákkal és koszorúkkal a belvárosban
Közel százötvenen gyűltek össze – emlékező rokonok és hívek – a sepsiszentgyörgyi belvárosi református templomban vasárnap este tartott istentiszteleten, majd a templomkertben álló második világháborús hősi emlékműnél zajló fáklyás megemlékezésen és koszorúzáson. Tiszteletes Pap Attila Mózes könyvéből vett textusra építette szószéki beszédét, majd vitéz Nagy Benedek történész ismertette a Történelmi Vitézi Rend sepsiszéki állománya által szervezett megemlékezésen az 1943. januári Don menti csata szomorú eseményeit. Az eltelt 71 esztendő sem boríthat fátylat erre a nagy magyar tragédiára – mondta a történelmi jellegű rendezvényt megnyitó vitéz Nagy Zoltán sepsiszéki székkapitány a több mint száz elesett sepsiszentgyörgyi katona emlékművét emlékzászlókkal és égő fáklyákkal körülvevő résztvevők előtt. A közösen elmondott Hiszekegy után az emlékezés virágkoszorúit helyezték el a vitézi rendek állományainak, a Székely Virtus és a Szilaj Hagyományőrző Egyesület, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom képviselői, az elesett hősök utódai. A megemlékezés himnuszaink eléneklésével és papi áldással zárult. (Kisgyörgy Z.)
