Az érem két oldala
Értettük mi Pál Endre polgármester célzását, aki ha röviden is, de több szempontból fontosnak tartotta visszapillantani lapunk oldalain is az elmúlt 2013-as esztendő eredményeire. Először azért, mert a tova­tűnt év sem volt áldásokban gazdag, „de nem aludtunk – mondta – igyekeztünk iparkodni”, másodszor pedig az ez évi nép­gyű-lést még nem tartották meg, februárban szeretnék összehívni, harmadszor pedig azért – hangsúlyozta –, mert mindig kész­séggel nyilatkozik a Háromszéknek.
– Nem világrengető dolgokra gondolok – kezdte a polgármester –, de sokaknak nagy öröm volt, hogy sikerült leaszfaltoztatni a központot a vasútállomással össze­kötő, eléggé hosszú utcaszakaszt, ami emberemlékezet óta nedves időben mindig sáros, száraz időben pedig mindig felette poros volt. Ez annál is fontosabb, mert mondhatni az egyetlen útszakasz, amelyen meg lehet közelíteni a vasúti pályatesten túl fekvő mezőrészt. Lehet, hogy közhelyként hangzik, de számunkra fontos, hogy jól járható mezei/dűlőútjaink is legyenek. Nos, erre nekünk nagy gondunk volt. Egy alkalommal a mezőről néztem, hogy a dűlőn gyorsabban haladt a személygépkocsi, mint a kátyús megyei rangú főúton. Van saját autógréderünk, traktorunk és utánfutónk is, amelyeknek hasznát tudtuk venni. Ki­sebb hidakat javítottunk-építettünk, hogy könnyebben lefuthassanak esős időben, hóolvadáskor azok a felszíni vizek, ame­lyek utcákban, kertekben kárt okozhattak.

Égnek fordították a térfigyelő kamerát
– Működőképessé bővítettük a térfigyelő kamerák hálózatát, ami fokozza a helyi közbiztonságot. De lám, ez sem bizonyult végleges megoldásnak, mert akik az iskola udvarán loptak, az égnek fordították a kame­rákat! Bővítettük az utcai villanyhálózatot, kivittük a vasútállomásra is, mert a vonatjáratot működtető magáncég nem használja az egykori CFR-állomás épületét, melyet este-éjjel koromsötét övez, a peront sem világíttatja ki: a faluból vonattal ingázók érdekeit nézve kötelességünknek éreztük. Nem feledkeztünk meg a jelenlegi községvezetés által örökölt földtulajdonhelyzet rendezéséről sem. Folytattuk a mezők műholdas felmérését és pontos rögzítését, hogy egyszer s mindenkorra tiszta vizet lehessen önteni a tulajdonjog visszaszolgáltatásának poharába. Téli tüzelőt próbáltunk biztosítani kissé jutányosabb áron a szerényebb családoknak, nem volt könnyű feladat, ugyanis a Tölgyes nevű faluerdő területén létrehozott vágtér nehezen megközelíthető, nagyon messze esik a falutól. Utat kellett nyitni a vágtérben, annyira meredek oldalban, hogy a gépek ki sem tudtak menni a magasabb területekre. Bizonyára, a bevétel majd üti az erdő új­ratelepítésének költségeit, amit más forrásból kell biztosítanunk – részletezett Pál Endre. – Gondunk volt arra is, hogy a bükk és gyertyán közé ne keveredjen gyomfa: nyír és nyár, de mégis sikerült valamennyivel olcsóbb tüzelőt juttatni a rászorulóknak. A megyei tanácshoz benyújtott pályázat révén sikerült kicserélni a nyílászárókat a községi művelődési házban.
– Milyen terveik vannak erre az évre? Pályázatok révén próbálnak előbbre lépni?
– A helybeli iskola új kazánházát a múlt évben nem sikerült befejezni: a versenytárgyaláson a Páll Andor vezette lemhényi cég nyerte meg a kivitelezést, amit megfellebbezett egy fővárosi vállalat, a munkát egy alvállalkozónak adta ki, s az csigalassúsággal dolgozott, a befejezés erre az évre maradt. Ilyen a sportegyesület öltözőjének felújítása is, amire minden terv elkészült, de azt önerőből idén be fogjuk fejezni. Fon-tosnak tartjuk, mert van nálunk sportélet, van igény a labdarúgásra is. Nem sikerült tető alá hozni az önkormányzat mellékgazdaságát, a gépállomást. De bevezettük a Kőkút kiváló minőségű édesvizét a központi kis parkba, amelyet a közegészségügyi­ek is megvizsgáltak.

A Kőkút körül
– Nagyon örvendtünk a kőkúti víznek. Jó volt, hogy bevezettette ide a polgármester – mondta a csorgónál Györgykovács Mihályné –, ezt hamarább is megtehették volna, mert ez a Korsós csorgó már évek óta elkészült.
– Az édesvíz-vezeték mellé elhelyeztünk egy másikat is, amelyen a polyáni borvizet akartuk levezetni ugyancsak a Kőkút-csor­góhoz. Ezt egyelőre nem tudtuk kivitelezni, mert még nem született egyértelmű egyezség a terület egykori és a töltöde tulajdo­nosával. A helybeliek ugyan hozzájutnak a régi töltödéből kifolyó borvízhez, de az messzebb esik a központtól, és jó néven vennék, ha az édesvíz-csorgónál is tudnák használni. Tervet készítettünk, és pályáztunk az Angustia kistérségi egyesületnél a Felszeg nevű utcarész egy szakaszának korszerűsítésére, ugyanis a település terü­letének lejtősebb részén meglehetősen nehezebb az úttestek karbantartása, s úgy dön­töttünk, hogy az Állomás utca modernizálása után a Felszeg a legfontosabb. Vannak még terveink erre az esztendőre – fejezte be Pál Endre –, de azokról most nem szólnék.

Az aranytartalék fészke
A rendszerváltás elején felkereste az iskolát „Bernt Karlsson, ismertebb nevén Mr. Fix, aki magát az igazi Mikulásnak tartotta, és haláláig (2010) minden évben felkereste a kézdiszentkereszti iskolát. Sohasem jött üres kézzel. Rengeteget adományozott iskolánknak – olvashatjuk a tanoda történeté­ben –, bútorokat, számítógépeket, sportfelszereléseket, játszószereket, központi fűtést, ruhákat, édességeket, játékokat. A gyerekek számára ő volt az igazi Mikulás. Önzetlen segítségéért a falu önpolgárává választotta 2002-ben. A kitüntetést a falunap alkal­mával mélyen meghatódva vette át.”
Pál-Varga Ilona, az iskola jelenlegi ve­zetője elmondta, hogy egyelőre valóság a P. Trefán Leonárd, a település szülötte, az egykori jeles ferences tartományfőnök nevét őrző nyolcosztályos tanintézet önállósága. Rend, fegyelem és igényesség rakott fészket a régi alma materben, s az udvaron rajcsúrozó gyereksereg zaja egyfajta reménységgel töltött el, hogy ha már nincsen Mr. Fix, akad talán helyi támogató, farmer és vállalkozó, aki nem hagyja majd veszni „az aranytartalék fészkét.” Minden osztály megfelelő létszámú, össze­vont osztály nincsen. Ide tartozik a bélafalvi Tuzson János Általános Iskola is, ahol a négy elemi összevont osztályban működik.
A helybeli iskola tantestülete többször adja jelét annak, hogy nem feledkezik meg egykori jeles pedagógusairól. Kerezsi Andrásné Varga Márta nyugalmazott tanítónő, aki majdnem egész pedagógusi pályáját Szentkereszten töltötte, elmondta, őt is gyakran felkeresik, tartják a kapcsolatot. Mártika tanító néni szeretettel emlékezett, és sorolta egykori jeles tanítványait: Fekete Vince író-költő, dr. Vinkler Tivadar kovásznai orvos, dr. Ábrahám Ferenc sepsiszentgyörgyi sebész és sokan mások.
Az iskola másik épületében, ahol Lénárt Piroska tanítónőt kerestük, nosztalgiával nézegettük a régi végzősök tablóit, azokon falusfelem, immár néhai Szalad Árpád polyáni, majd uzoni, korán elhalt igazgató-tanár portréját. Piroska tanítónőt a sikere­sen működő Szép emlékek nevet viselő nyugdíjas egyesületről kérdeztük. Hasznos tevé­kenységüket élénken követi a faluközös­ség, az egyesület elnöke László Emma. Megtudtuk, hogy Domokos Árpád helybeli magánvállalkozó jóvoltából az egykori borvízpalackozó épületében felújítottak és megnagyobbítottak egy szobát, berendezték, konyhai részleget alakítottak ki, ott találkoznak rendszeresen. Műsorral ünnepelték a klub első évfordulóját, az idősek világnapját helyben és Bélafalván is. Koruk ellenére a nyugdíjasok színjátszó és tánc­csoportot alakítottak, háromtagú zenekaruk, saját énekkaruk is van, női székely ruhára is pályáztak a megyei tanácsnál. Kapcsolatot alakítanak ki Kézdiszentkereszt két testvértelepülése, Pilisszentkereszt és Szárföld nyugdíjasaival, hogy alkalomadtán együtt örvendhessenek közös rendezvényeiken.

A polyáni energiafűz
Szóltunk már lapunk oldalain a megyénkben működő Green Energy Egyesület tagjainak munkájáról. Domokos Árpád helybeli energiafűz-termelőt csak telefonon értük el, s így csak a legfrissebb hírek felől érdek­lődhettünk tőle. Elmondta, a Kovászna megyei klaszter képviselete meghívottként részt vett a magyarországi Kisszálláson rendezett nemzetközi értekezleten, ahol a háromszéki eredményekről-elképzelésekről beszéltek. Domokos, akinek ültetvénye jelenleg 60 hektárt tesz ki Kézdiszentkereszt térségé­ben, közölte: egyre nagyobb az érdeklődés a megújuló energiatartalékok iránt, mivel az árak is emelkedőben. Csak érdekességképpen említette, hogy szó esett arról a közös pályázatról is, amely egy ültetőgép-prototípus gyártását célozza meg egy Piatra Neamţ-i gyárnál, nemkülönben azt is, hogy egyre nagyobb az érdeklődés az energiafűz kérgének magas szalicilsav-tartalmával foglalkozó megfigyelések iránt. A mi szakembereink ilyen irányú tapasztalatáról már Észak-Moldvában és a Moldáviai Köztársaságban is tudnak, ahová meg is hívták őket.