Már két hete borzolja a televíziók képernyőjét és az újságok oldalait egy bukaresti iskolában történt eset. Bátorkodom remélni, hogy ez nem általános, csak amolyan egyedi, ritka esemény, amely nem a Romániában mindent átszövő korrupció része. Bár, ki tudja?
Aki pedig nem tudná, az történt a bukaresti 10-es számú, Maria Rosetti-iskolában, hogy egy Dana Blându nevű tanítónő igen-igen elégedetlen volt az osztályába járó gyermekek szüleivel. A kedves szülők vonakodtak kellőképpen hozzájárulni az iskola alkalmazottjainak megajándékozásához. A cseppet sem jámbor Szelídke (Blându) fel volt háborodva, mert a szülők csak szerény, szegényes ajándékokkal, igen kevés pénzzel akartak az osztályfőnöknő asztala elé járulni. Az említett hölgy – ezek után – ilyeneket mondott: „Mondjátok már meg, hogy lennétek képesek a könyvtárosnőhöz vagy a titkárnőhöz egy csokival és egy kávéval odaállítani?” Példázódott is azzal, hogy bezzeg a 11-es számú iskolában karácsonyi ajándékként a szülők 100 eurókat adtak. Azt is felhányta, hogy még amikor cigány osztálya volt, akkor sem adtak ilyen (hitvány) ajándékokat. Ápertén kijelentette: A balkáni román politikához (szokásrendhez) hozzátartozik, hogy ünnepekkor ajándékoznak. Úgyhogy jó idejében felszólította a hozzá járó nebulók szüleit: szálljanak magukba és gondoljanak a húsvétra.
Nem csoda, hogy a tanító néni fel volt pörcölködve, mert – mint kiderült – a magánúton szervezett iskolája, az „iskola utáni iskola” látogatottság híján veszteséges. A kiesést és a veszteséget pedig valahogy pótolni kellene. Ezek után valóban nem megengedhető, hogy egy ilyen divatos iskolában négy szülő akar ötven lejjel hozzájárulni a pedagógusok jövedelmének kiegészítéséhez. Másik esetben Paşcani-ban egy tanár csak úgy igazolta nebulói hiányzását – miután lehülyézte és -oligofrénezte őket –, ha némi pénzt adnak neki, de mint mondta, kimondottan a röplabdacsapat számára.
Az okosok azt mondják, hogy az iskolák belső rendszabályában sok minden benne foglaltatik, attól kezdve, hogy miként kell öltözködnie, beszélnie, viselkednie egy pedagógusnak, de az ajándékozás nagy gondját nem taglalja, és ez a baj.
A mai pénzhiányos időkben pontosan meg kellene szabni, hogy a szülőknek mennyi pénzt kell szánniuk az iskola, és alkalmazottjai megajándékozására, megsegítésére. Mindenkitől lehetőség szerint kellene megkövetelni. A gyerek vinné szülei jövedelemigazolását, és ez után az iskola megszabná a szülői hozzájárulást. Miután a tanuló beszolgáltatná a pénzt, vagy ajándékot, azt pontosan el lehetne osztani minden alkalmazottnak, a kapustól az igazgatóig, felkészültség és munka szerint. Többet nem lenne baj és kiesés a pedagógusok sztrájkja miatt. Azt is meg lehetne tenni, hogy ha ezek a magán „iskola utáni iskolák” nem működnek jól, akkor a konkurens állami tanodát, amelyikben az ezeket működtető tanszemélyzet főállásban tevékenykedik, be lehessen zárni.
Így az állami költségvetés megszabadulna a tanügy kiadásaitól.
