Olvasom a Háromszék szombati lapszámában Kisgyörgy Zoltán írását (Földi István második élete). Csíkszeredai fiatal tanárként hasonló korú tanártársaimmal (függetlenül attól, hogy ki mit tanított) állandóan tettre készen vállaltuk – a nálunk nem sokkal fiatalabb diákokkal közösen – irodalmunkat, történelmünket előhozni a feledés süllyesztőjéből.
Mivel 1958 a magyar polgári forradalom 110. évfordulójaként egyéves közelségbe került, elhatároztam, hogy azt méltó módon ünnepeljük meg. Ebben természetesen támogatott a csíkszeredai Elméleti Líceum két tanára, az aligazgató Bereczk Lajos (Gyurka) és Lőrinczi János magyartanár. A színdarabot, Földi István Gábor Áronját erre a célra igen alkalmasnak találtam, és a Csíksomlyón lakó Gáll Ferenc idős tanítótól elkértem, majd több példányban lemásoltam és visszaadtam (ő a tárgyalásunkon ezt tanúként ismerte el). Megvoltak a főszereplők is, Gábor Áront Kálmán Ferenc tanuló (ő is a vád tanújaként szerepelt a tárgyaláson), s ha jól emlékszem, Jusztinát Antal Csilla alakította volna. A nagy múltú csíkszeredai színjátszás akkori irányítói a korabeli ruhákat szívesen kölcsönözték. Délutánként folytak a próbák. Néhány semmiképp sem „menő” részt (például Jusztina imáját) elővigyázatosságból kihagytam. A mindenütt jelen lévő és rám „pikkelő” igazgató, Horváth József egyik próbánkra benézett, és amikor a muszkákról hallott („szovjet érzékenység”), azonnal letiltatta a darab további próbáját.
Ez a letiltás egyaránt alkalmas volt az egyéb „bűneimhez” való csatolásra és Horváth „éberségének” jutalmazására. Íme, miként jelenik meg a Fábián Márton százados vizsgáló tiszt által fogalmazott vádiratban (amely az 1959/348-as számot viseli): „Puskás Attila vádlott Bereczk Lajossal és Lőrinczi Jánossal 1959-ben (elírás, valójában 1957 – P. A.) egy kulturális előadást terveztek az iskola kultúrcsoportjával, amelybe különböző nacionalista-soviniszta tartalmú balladákat, valamint a nyilvánvalóan nacionalista-soviniszta jellegű, 1943-ban kiadott Gábor Áron színdarabot vették be. A színdarabot a nevezett Puskás Attila sokszorosította, aki kiosztotta a szerepeket a tanulói kultúrcsoport tagjainak, amelyet ezek több próba során, Puskás Attila irányítása alatt megtanultak. Az említett színdarab nacionalista-soviniszta jellege miatt a felsőbb szervek megtiltották, hogy ezt a tanulók előadják.”
A tárgyalás után sokáig volt lelkiismeret-furdalásom azért, hogy a már idős Gáll Feri bácsi miattam került kellemetlen helyzetbe. Horváth igazgató ellenem táplált gyűlölete „leplezett le”, de közvetve Feri bátyánkra is sújtott. Soha nem találkoztam Gáll tanító úrral kiszabadulásom után. Találkoztam viszont a füzet alakú olcsó kiadvánnyal, amikor dossziém tanulmányozásakor Bukarestben megláttam a „bűnjelek” között.
