Most ezt akarják elvenni tőlünk, a diákélet ezen felét, mely pompázik a szivárvány millió árnyalatában, s kommunista fekete-fehérbe kívánnak öltöztetni! Szabad ezt? A fiataloktól megvonni az egyik olyan lehetőséget, amely legjobban kifejezi személyiségüket? Mintha a költőnek megmondanák, hogy csak szomorú epigrammákat írhat, vagy a dalos madárnak, hogy ezentúl csak dúrban fütyülje énekét, a festőnek, hogy csak grafittal rajzolhat, vagy a fának megtiltanánk, hogy tavasszal virágban pompázzék. Ugye, így jobban belegondolva nem is lenne szép? Nos, éppen ennyire nem szép az, ha a mikesesnek megtiltják, hogy úgy öltözködjön, mint a többi iskola tanulói. Tudomásom szerint a városban egyetlen iskolát kivéve nincs kötelező egyenruha, és szerintem nem is kell! Mert nem az egyenruha teszi a diákot! Az egyenruha nem oldja meg a házi feladatot a tanuló helyett, nem segít neki a zicc­írásban, nem jár helyette iskolába, ha lebetegedik, és nem ér el helyette nemzetközi sikereket egyik tantárgyversenyen, népdalversenyen vagy triatlon-vetélkedőn sem, de még Kazinczy-érmet sem szerez helyette! Márpedig mindez megvan, megvolt és meglesz a mikeses diáknak egyenruha nélkül is. A Mikes arra neveli nebulóit, hogy legyenek sikeresek az életben, mondják ki, ha valami bántja őket, merjenek kiállni magukért, jogaikért, és mindezek mellett legyenek mindig önmaguk!
Most ezért mi megmondjuk, mert merjük, kiállunk és magunk vagyunk! Készek vagyunk kompromisszumot kötni: az egyenruhában a betűk maradjanak, ahogy mások akarják, de a második „e” betűre kerüljön ékezet, ahogyan mi akarjuk. Így az egyen-ruhából legyen egyén-ruha, és maradjon minden a régiben!

Kolumbán Zenge