Január 7-én bementem az áramszolgáltató Daczó utcai pénztárához számlát fizetni, de nem engedték, mert „mínuszban vagyok”. Nem lehet, fogyasztottunk áramot – válaszoltam, de hazaküldtek, hogy várjam meg a számlát.
Tényleg kevesebb volt rajta, mint a villanyórán, mert októberben és novemberben is becsült értéket írtak be. Csakhogy nálunk távleolvasó rendszer van, amellyel az irodákból is követhetik a fogyasztást, nem kell átlagos és korrekciós számlákat kiállítani. Akkor 2008 kilowattórát mutatott a műszer, a számlán azonban 1791 szerepelt.
Megint bementem a pénztárhoz, közöltem a valós fogyasztást, de nem vették el a pénzt. Jöjjek másnap! Akkor adtak egy telefonszámot: hívjam a szerelőket! Mivel beteg vagyok, és nehezen tudok járni, kissé emelt hangon kértem az ügyintézőt, hogy hívja fel ő. Megtette, de nem tudta tisztázni az esetet, és hazaküldött megint, hogy várjam – nem tudom, miért, hiszen az óra kint van, nem a lakásban –, majd a helyszínen megoldják, s akkor holnap megint menjek vissza fizetni.
Elfogyott a türelmem: engem ne rángassanak a saját pénzemért, hiszen soha nem maradtam adós, most is azért jöttem, hogy pontosan fizessek. Kimentem az Oltmező utcába taxival, ott senki nem akart tudni semmit, ide-oda küldözgettek meglehetősen gorombán, telefonálgattak, hazaküldeni is megpróbáltak, de kitartottam, míg került egy szerelő.
Visszamentünk a pénztárhoz, ott kifizettem a különbözetet és még valamit, mert a gép visszamenőleg „így adta ki”. Nem nyugodtam bele, elmentem a könyvelőségre érdeklődni. Megtudtam, hogy december 20-án valószínűleg nem volt, akit kiküldeni, beírtak hasból valamit. Megalázó volt a beszélgetés, ezért a brassói központhoz fordultam telefonon.
Megtudtam, hogy október-novemberben az egész városban csak nálam akadt el a leolvasó (a Csíki és az Állomás negyedben vannak ilyen rendszerű villanyórák), ezt biztos észre sem vették a vállalatnál, vagy azt remélték, hogy én nem fogok felfigyelni a légből kapott számlára...
N. N., Sepsiszentgyörgy
