A 25 éve sízünk Sugásfürdőn címmel a Háromszék január 17-i számában megjelent íráshoz szeretném az alábbiakat hozzáfűzni.
Miután a sífelvonó eltűnt a Pacéról – rejtélyes körülmények között, amelyekről sokat nem tudunk –, jó lenne tudni, hogy hová tűnt, és kinek szúrta a szemét a szemerjai sípálya. Sok mindent lehetett ott gyakorolni, volt ugrósánc, sífutó, lesikló- és műlesiklósáv, még a versenysportolók is ott tartották felkészítő edzéseiket. A biatlonosok tíz kilométeres futás után az őrkői gyakorlótéren lőttek, és utána visszaszaladtak a Pacéra. Felszerelésük egy kilenc kilogrammos puska volt, és egy hátizsák két téglával. Így értek el eredményeket a zóna- és egyéb versenyeken...
Ezt nyújtotta a Pacé, amely húsz éve csendes. Többen vagyunk, akik mindig ott sízünk, amikor a hóviszonyok megengedik, és egész jó volt még a tavalyi szezonig. Idén, sajnos, nem tudtuk bizonyítani, hogy a Pacé felvonó nélkül is működik, ha akad 15–20 síző, aki nem restelli a tapodást, és ki akarja használni a tél nyújtotta örömöket.
A Pacén kialakult síélet nagyon régi időkre tekint vissza, jómagam hatévesen kezdtem ott sízni, és ez 1943-ban volt. Azóta sok víz lefolyt az Olton, de a szemerjai pályát most is használják azok, akik nem igénylik a kényelmet, mert a sízés nem csak abból áll, hogy belekapaszkodom a felvonóba, aztán meg lecsúszom...
Ami a textilgyár síszakosztályát illeti, az nem a hetvenes években alakult, hanem már az ötvenes években is élénk síklub működött ott, még síléceket is készítettek a gyár asztalosműhelyében az alkalmazottak számára, akik egész felszerelést kaptak. A szakosztály keretében sok síző vett részt különböző versenyeken, és becsülettel helytálltak. A hatvanas évek közepétől már más feladatot kaptam a Textil sportegyesületnél, de azt még elmondhatom, hogy a katonaság idején mi tanítottuk társainkat sízni. Mikor berukkoltam, húszévesen már rendelkeztem síoktatói bizonyítvánnyal, amit a Gyilkos-tói sítáborban szereztem. Szép volt Fodor mérnök úrtól, hogy újraszervezte a szakosztályt a hetvenes években, sok szép emlékük fűződik ehhez a korszakhoz az akkori sízőknek, és nagy kár, hogy az 1989-es fordulat után a sívitrinből mind eltűntek a bajnoksági érmek és kupák.
Mindez már a múlté, amiből nem sok maradt. A mai iskolásoknak, akik mindennap délutánig tanulnak, nem sok idejük marad a sugásfürdői sípálya kihasználására, ezért kellett volna a Pacét felpártolni: igazi tehetségeket lehetett volna nevelni. De hát a jelenlegi érdekek nem ezek, bár én még mindig remélem, hogy lesz még a Pacé a sízni vágyó gyermekek zsivajától hangos.
id. Tompa György
