A Rika-erdő alatti, zömében unitárius erdővidéki falu az ünnepeit mindig a maga rendje és módja szerint meg szokta szervezni. Az egyház és a falu polgári lakosságának zöme egy közösséget alkot, így közös minden ünnep is. A falunapot összekötik a hagyományos szokásokkal, s egyik legnagyobb ünnepük, a sátorosok mellett, az őszi hálaadásé, ami a reformátusok új zsengéjével azonos jellegű. Bár még nem látni a kanyartól az idei nyarat, az esztendőt, a munka mellett ünnepre készülnek.
Lesz még tüze a rákosi szénnek?
Nagy érvágást jelentett az erdővidéki, felsőrákosi szénkitermelésnek, hogy a bákói hőerőmű átállt földgázra, mert a felszíni fejtés kitermelt szenének több mint fele piac nélkül maradt. Örvendetes hír jutott azonban tudomásunkra, maradt még két megrendelője a felsőrákosi kitermelésnek: a segesvári cserép- és iparikerámia-gyár meg a Rákostól nem is olyan messze fekvő olthévizi cementgyár. Nem az a fontos, hogy mennyi szenet kell kiadni a fejtésből – magyarázták, hanem hogy 45 embernek és családjának ad kenyeret, megélhetési lehetőséget a kitermelés. Jólesik a környékbelieknek, amikor csendes időben hallani a vasúti vagon kattogását, amely a szenet – kanyargós úton – a cementgyárhoz szállítja. Fel a bányából a Technikára – mondták, ott kerül vagonba, onnan az ágostonfalvi állomásra, majd Kőhalomba, ahonnan ipari szárnyvonalon jut a cementgyárhoz. Nem fáj az az államnak, hogy földgázt kell vásárolnia a hőerőművek számára, mert azért mi, fogyasztók annyit fizetünk, amennyit kérnek érte a szolgáltatók! Az áram előállítása szénnel olcsóbb. Sajnos, a szénkitermelés fokozására tett eddigi próbálkozások nem bizonyultak sikeresnek. A felsőrákosi bánya fenntartásához legalább évi 60 ezer tonnás folyamatos termelésre lenne szükség. A szénbányászat olyan jellegű tevékenység, hogy ha hosszabb időre leáll a műszaki folyamat, újrakezdeni szinte lehetetlen. A felsőrákosi fejtés 100 méter mélyen helyezkedik el, az Olt folyó szintje alatt. Az összegyűlt vizeket állandó jelleggel, nem kis költséggel szivattyúzzák felszínre. Ha ez a folyamat leáll vagy le kell állítani, az újrakezdés gyakorlatilag lehetetlen. A lehangoló helyzet láttán szinte reménytelen arról álmodozni, hogy e klasszikus és hagyományos energiaforrásnak még nem járt le az ideje. Ismertek a felszín alatti szénelgázosítás korszerű módszerei is, amelyeket a világ sok térségében sikerrel alkalmaznak. Számos erdővidéki fiatal szeretné tudni, milyen sors vár erre a székelyföldi szénre a közeli vagy a távolabbi jövőben.
A kincset érő Darázs-forrás
– Egyre nagyobb a vízhiány Felsőrákoson, a kutak 60 százalékában nincsen víz, ami miatt a legtöbben éppen ezt a felszíni szénbányát hibáztatják – tájékoztat Kotecz Attila falufelelős, aki egymaga képviseli a falut a Barót városi tanácsban. Elmondta, központi kérdés a városi tanácsban, hogy a falutól messzibb fekvő Darázs-forrás vizét vezessék-e le (amire régebb tervezet is készült), avagy a baróti vezetékes vizet. Lázár-Kiss Barna András polgármester személyesen tanulmányozta a forrásbevezetés tervezetét, a helyszínt is.
Ami az ivóvizet illeti, elmondtuk a tanácstagnak, és a faluban is szó esett róla, hogy több mint egy évtizede szárazság sújtja ezt a térséget is, s lenn, a Duna alföldjén mintegy 11 métert esett a kutak vízszintje. Egyébként is a fejtés tisztes távolságra, mintegy 1,5 kilométerre esik a falutól, és a Persányi-elődombok irányából kevéske víz szivárog a bányába. Véleményünket igazolta Pető Elemér, a bánya mélyén lévő szivattyúállomás kezelője. Elmondta, hogy a legtöbb víz az Ágostonfalva közelében elhaladó Olt irányából és az egykori, de betemetett közeli Békás-tó irányából csorog a bányamélyedésbe. Érdeklődtünk a faluban az udvari kutak helyzete felől is, amit megtudtunk, szintén minket igazol: ahol áldoztak arra, hogy néhány méterrel mélyítsék a kutat, vagy éppen belefúrtak a kút alatti rétegekbe, sikerült jelentősen több vizet kinyerni az alsóbb kavicsos rétegekből. Természetes, hogy a lakosság érdeklődik a víz jövője iránt, hiszen événél is több, hogy a baróti polgármester utasítására a város tűzoltókocsija jó minőségű ipari vizet szállít a faluba azoknak, akik az állatok számára igénylik. Pető Elemér azt is elmondta, hogy van a bánya közelében, a Gál árka patakánál egy kiváló minőségű, kiadós természetes forrás, amely egész nyáron nem szárad ki, vizét sok rákosi család használja. Egyébként a bányából kiszivattyúzott víz is használható – mondta –, mert ennek minőségét rendszeresen ellenőrzi a szakhatóság, hiszen az a bányából a felszíni folyókba kerül.
A víz napi téma nálunk, a Darázs-forrás pedig a közbirtokosság tulajdona. Az nem lesz jó, hogy Barótról vezessenek nekünk vizet, ivóvizet pedig a Darázs-forrásból – így a helyiek –, mert mi akkor kétszer fizetjük meg!
A forrásról Andorkó Ferenc birtokossági elnöktől érdeklődtünk, aki szerint a víz levezetésének nincsen akadálya, csak pénzt kell hozzá szerezni, mert a vízbevezetési munkálat kivitelezése meghaladja mind a közbirtokosság, mind a faluközösség anyagi erejét. A falufelelős elmondta, megkérdezték a lakosságot a vízvezetésről, a többség véleménye így hangzott: végül is mindegy, hogy honnan, csak vizet hozzanak a faluba!
Csend honol a mezőgondok körül
A baróti tanácsnál igazítottak Szőcs Andráshoz, a földmérő bizottság helyi mindeneséhez, akitől megkérdeztük, hogy állnak a földtulajdon visszajuttatásával, mely miatt több mint két évtizede parázs viták lángoltak fel a faluban.
– Valóban én lennék ennek az ügynek a megbízottja-megválasztottja – felelte –, de múlt év utolsó harmada óta egy gyűlésbe sem hívtak a városi bizottsághoz, talán leállították a menetet. A 18-as törvény szerinti visszajuttatás befejeződött, s mire a 247-essel jobbacskán haladtunk volna, megállt az idő. Folytatnánk szívesen, mert rákosi viszonylatban maradtak még birtokok tartalékban az Alsógyepben, a Zarándok övezetében, a Véczer oldalában, mert ott is voltak-vannak felsőrákosi birtokok, és hát ott a régi felsőrákosi külszíni fejtés felszámolt övezete is, az Egerpatak és a Szászrét, ahol még több igénylőt ki tudnánk elégíteni. Ebben a munkában a polgármester mellénk állt, most is tőle várjuk az újrakezdést ebben az évben. Mindenki a munkahelyek hiányáról panaszkodik. Ni, itt ez a hatalmas mezőterület ebben a faluban, ez a mező a munkahely, s akinek ereje és akarata van, ebből próbáljon megélni! Az ipar túltermel, a mezőgazdaság nem. Valamikor az ország lakóinak nagy többsége önellátó volt, ebből élt meg!
Megkerestük Lázár-Kiss Barna András polgármestert, aki elmondta, hogy Felsőrákos víz- és ivóvízellátásáról még nem született döntés, ami pedig a földmérés és a visszaszolgáltatás folytatását illeti, arra csak az év derekától lehet számítani, a folyamat leállítását ugyanis a tavalyi 165-ös törvénnyel rendelték el.
Történelem és hagyomány
Könnyen meglehet, hogy nincs még egy olyan település, ahol közélet és egyház ennyire közös célok mentén haladna. Többnyire ünnepi rendezvények és évfordulós alkalmak hozzák össze a falusfeleket. Amint azt Kotecz József unitárius lelkész elmondta, tavaly bensőséges hangulatú köri kórustalálkozót tartottak. Az énekkarok vándorzászlója most Felsőrákoson, ebben az évben viszik majd tovább. A kultúrotthon korlátozott befogadóképessége miatt újabb találkozót a nyári melegebb időszakban szándékoznak megszervezni.
– Jobbra várunk mindenkor. Templomunk jövőben lesz 220 éves, 1795-ben nyerte el mai formáját – mondta a lelkész. – Szeretnénk rendezni az épület tetőzetét, s az évfordulós ünnepségre kívül-belül új ruhába öltöztetni. Erre az alkalomra sok vendéget várunk, reményünk szerint itt lesznek amerikai testvérgyülekezeteink is. Templomunk és környéke emlékhely, emlékfák, emlékművek, emlékkopják és néprajzi-népművészeti értékek teszik azzá.
– Az archaikus küllemmel bíró és néprajzi értékekben gazdag Felsőrákos Erdővidék egyik legérdekesebb települése – fejtette ki Demeter László muzeológus-történész. – Az itteni székely népviselet szélesebb körben ismert, amit a Felső-Fehér vármegyei magyar népesség őrzött meg és menekített át a mába. Az a tény, hogy a falu meg a szomszédos Vargyas határához kötődnek a mondák, kősziklák és kőből épített erődítmények, amelyek Attila királyhoz, feleségéhez, Réka királyasszonyhoz, egyáltalán hun emlékekhez kapcsolódnak, a térség számára olyan kiaknázatlan vendégforgalmi értéket és vonzerőt jelent, amelyre a közeljövőnek érdemes lesz építkeznie. Erre kellene megfelelő kezdeményező és vállalkozó, stratégia és következetes kivitelező.
Bízunk abban, hogy a szép gondolatok, elképzelések szárba szökkennek valamikor, mert a valós értékek mellett (a táj szépségéről, a környék gyógy- és savanyúvizeiről, ásványi érdekességeiről nem is szóltunk) életképes gyereksereg és fiatalság követi itt az egyre öregedő emberöltőt. Amint Peszternák Gyöngyike tanítónő elmondta, ha a városi önkormányzat is segít, és átjutnak az iskolai fejkvóta-rendszer buktatóin, megmarad a falu I–VIII. osztályos iskolája, ahol tizenkét szakképzett pedagógus keresi meg mindennapiját. Baj és gond még mindig akad, de egyelőre megfelelő körülmények között tanulnak a gyerekek, és a jövőre nézve biztató az óvodások egyre növekedő létszáma.
