Olyan jó, hogy nálunk nincs ellenzék, mert ha volna, mint Magyarországon, állandó viták kereszttüzében élnénk. Ott egyfolytában ölik egymást. Állandóan a rezsicsökkentésről beszélnek, míg nálunk senki meg nem mukkan az állandó gáz-, villany- és fűtésdrágulás ellen. Itt az ellenzék mélyen hallgat, ami azt jelenti, egyetért a kormány teljes tevékenységével.
Magyarországon egy darabig azt kiabálták, hogy Gyurcsány, takarodj, később, hogy Orbán. Itt még soha nem hallottam azt sem, hogy Ponta mondjon le! Mindenki elégedett. Az ellenzék még arra sem volt képes, hogy felvesse a kormányzat hibáit a legutóbbi légi katasztrófa kapcsán. Ezek után a kormány nagylelkűen saját hatáskörben lemondatta belügyminiszterét. Ha nincs ellenzék, nincs, ki összefogjon.
Magyarországon viszont most majdnem mindenki, aki ellenzéki, él és mozog, összefogott a kormánypártok ellen. Múlt szombaton a szocialisták kongresszusán felállították a listát, amelyet Mesterházy Attila vezet. Ő a miniszterelnök-jelölt, Bajnai Gordonka másodhegedűs. A harmadik helyre Gyurcsány küzdötte fel magát, negyedikre került Fodor Gabika a levitézlett SZDSZ-esektől, aki a liberálisokat húzná maga után. Gyurcsány jobb lenne miniszterelnöknek, mert neki már van gyakorlata, és ami fontos: jól tud hazudni. A szocialisták és a liberálisok, akik mára demokratikus koalícióba tömörültek, mind-mind úgy szerettek minket, mint kecske a kést. Gyurcsány pillanatnyilag kissé megszelídült, és már nem is haragszik olyan nagyon ránk meg kettős állampolgárságunkra, csak a rovásírásra, amit be fog tiltani. Nem valószínű, hogy Erdélybe jön kampányolni kicsiny pártocskájának.
Különben irigylem a magyarországiakat, mert míg felénk a rezsiárak égre kúsznak, ők küzdhetnek a rezsicsökkentés ellen is, mely ha így folytatódik sokáig, a végén még a szolgáltatócégek fognak fizetni a fogyasztóknak.
Nálunk az ellenzék helyett egyedül az elnök ellenzékeskedik. Küzd a benzin árának emelése ellen, és azt mondta, hogy emiatt nem írja alá a valutaalappal kötendő egyezséget. A többiek csendben szunyókálnak a parlamentben. Gondolom, hogy minden ellenzéki azért sunyít így, mert – régi jó román szokás szerint – át akar állni a kormánypártba, vagy abban reménykedik, hátha mégis szétbomlik a szörnyszövetség, és akkor pártja kormányra kerülhet. (Beleértve az RMDSZ-t is.)
A magyaroknak immár nem kell a valutalappal, Világbankkal vitatkozniuk, ezért marakodnak egymással. Most is azt vetik Orbán szemére, hogy miután kikergette az oroszokat Magyarországról, visszahívná őket. Mármint hogy Paksra építsenek még két atomreaktort. Az a szép, hogy amikor a mostani ellenzék volt kormányon, akkor igen-igen támogatták az atomerőmű-bővítési programot. Most csak azért sem. A többi reaktorgyártó (amerikaiak, franciák, kanadaiak?) bizonyosan azért nem sugárzik – mint a radioaktív anyagok – a boldogságtól, mert félti Magyarország függetlenségét, amiért nem vele szerződték le a hatalmas értékű beruházást.
Ejsze, jobban szeretnék, ha csak tőlük függene.
