A székely zászló kitűzéséért megbírságolt uzoni polgármester védelmében, az ezáltal megalázott teljes közösség nevében, jelképeink védelmében tartottak tiltakozó megmozdulást tegnap 12 órakor Uzon község lelkészei. A polgármesteri hivatal előtt álltak sorfalat székely zászlókkal – köztük a községházáról letiltott kék-arany lobogóval –, rajtuk kívül megjelentek a Székely Nemzeti Tanács és mindhárom magyar párt képviselői, és eljöttek jó páran olyanok is, akik magánemberként szolidarizáltak a megmozdulással.
A pár tucatnyi összesereglett azt szeretné, ha az emberekben nem a félelem, hanem a dac és az öntudat növekedne a román hatalom megtorló akciói nyomán, és a hivatalokról letiltott minden egyes lobogó helyett száz kerülne fel, a székelyföldi falvak magánházain ugyanis büntetlenül és zavartalanul loboghat a közösség jelképe.
„Amikor tudomást szereztünk arról, hogy a jogerős bírósági ítéletet követően le kellett venni a székely zászlót a polgármesteri hivatalról, mi, a községbeli lelkészek egymás között beszélgetve kerestük annak lehetőségét, hogy a felháborodáson túl valamilyen formában megnyilvánuljunk. Ekkor született az ötlet: az Uzon községhez tartozó falvak lelkészeiként úgy adunk hangot tiltakozásunknak, hogy egy-egy székely zászlóval a kezünkben kiállunk a polgármesteri hivatal elé, tulajdonképpen átvesszük a zászlótartó szerepét” – fogalmazott az egyik ötletgazda, Sánta Imre bikfalvi református lelkész. Kifejtette, a község választott polgármesterét, a közösség egyik tagját hurcolták meg amiatt, mert felvállalta, hogy minden támadás, feljelentés, prefektusi, bírósági felszólítás ellenére végigviszi ezt a harcot a székely szimbólumok védelmében, így a lelkészeknek a közösség képviseletében meg kell védeniük őt. Azt is elmondta, ez egy egyszeri tiltakozás, úgy tudják, a homlokzatról leszedett zászló egyelőre visszakerül a polgármesteri hivatal valamelyik szobájába, de egyeztetések folynak, és szeretnének minél hamarabb magánterületen helyet találni neki. Sánta Imre azt is hangsúlyozta, „valahányszor szükségét látjuk, hogy megismételjük vagy más formáját találjuk a tiltakozásnak, ismét a kezünkben lobog majd ez a zászló”. Kiemelte: akciójukat példamutatásnak is szánják, szeretnék meggyőzni az embereket, hogy „félelem nélkül tegyék ki házaikra a székely zászlót, hisz magánterületen mindenki olyan szimbólumokat használhat, amilyeneket akar”. Kifejtette, ez a községházára kitűzött zászló elleni bírósági végzésben is benne foglaltatik, „így, szó szerint, leírva”.
A lelkészekkel szolidarizálni vonultak az uzoni polgármesteri hivatal elé a magyar pártok képviselői is. Nem ért egyet azzal, hogy a román hatalom betiltotta Székelyföldön a székely zászló használatát, ezért tartotta fontosnak, hogy megjelenjen az uzoni tiltakozáson – nyilatkozta Kulcsár-Terza József, a Magyar Polgári Párt megyei elnöke. Az RMDSZ-t Grüman Róbert megyei ügyvezető elnök képviselte, mint mondotta, fontosnak tartják, hogy kiálljanak mindenki mellett, akit meghurcolnak azért, mert felvállalja és használja szimbólumainkat. Hangsúlyozta: szolidárisak Ráduly István uzoni polgármesterrel, és ha a román állam be akarja majd hajtani rajta a kirótt bírságot (ez egyelőre kérdéses, a prefektus hétfőn azt nyilatkozta, hogy erre nem kerül sor), akkor gyűjtést szerveznek. Megerősítette: az RMDSZ is arra biztat mindenkit, „addig is, amíg sikerül elérni, hogy a román állam ne tiltsa székely szimbólumaink használatát, ki-ki tűzze ki magánházára a kék-arany lobogót”. Az Erdélyi Magyar Néppárt nevében többen is megjelentek, Bedő Zoltán megfogalmazása szerint nemzeti ügynek tekintik ezt a kérdést, ezért fontosnak tartották, hogy a többi magyar szervezettel, párttal összefogva ők is tiltakozzanak a jelképeink használatát korlátozó intézkedések ellen.
Néhányan magánemberként is megjelentek. Ráduly József nyugdíjas tanító (a polgármester édesapja) felháborodottan mondotta, hogy bármilyen más zászló kitűzhető lenne, csak a székely lobogó zavarja a hatóságokat. Ők már szombaton, a hírek megjelenése után kitűzték otthonukra a zászlót, és egyre többen járnak el hasonlóan.
