Mifelénk, bár nagyon sok a hóhányó, mégsem látszik semmi konkurencia köztük, mert ha volna, nem lenne ilyen drága a hóelpucolás. Romániában egy kilométer havas út megtisztítása ötször annyiba kerül, mint például Finnországban.
Az Országos Útügyi Vállalat főnöke megmagyarázta, ez azért van, mert ott nem vakarják aszfaltig feketére az utat, mint nálunk, hanem olyan nagy recéjű gumikkal közlekednek, amelyeket havon és jégen is lehet használni. Nem értem, ha már kötelezővé tették a téli gumik használatát, annyi erővel miért nem köteleztek arra, hogy mi is olyant használjunk, mint a finnek. Így sokkal kevesebbe kerülne itt is a hóeltakarítás, és a megtakarított pénzből lehetne támogatni a gumivásárlást. A vezér azt is mondta a tévében, hogy akinek az elakadás miatt lejárt az útadója, az sürgősen szerezzen bizonyítékot fennakadásáról, ha nem, megbüntetik. Vásárolhat telefonon is. Azt nem mondta, hogy mivel is tudja bizonyítani a delikvens az elakadást. Ha például lázas, mert megfázott, vagy bemutatja lefagyott kezét-lábát, azt elfogadják-e, és megússza-e a büntetést? Azt is tanácsolhatta volna, hogy vágjon neki gyalogosan az útnak a legközelebbi benzinkútig, és sürgősen szerezze be a vignettát, mert a hóviharban állva vagy az autóban ülve könnyebben megfagyhat, mint ha mozog.
A várható hóvihar váratlanul ért mindenkit, és az utak megtisztítására sok helyen nem kötöttek előszerződést. Így most azt sürgősen, törvényes licit nélkül nyélbe kellett ütni. Sok helyen csak egy jelentkező volt, és így annyit kérhetett a munkáért, amennyit csak akart. Ezt kellene kihasználni, és részt venni az úttisztításokra kiírt versenytárgyaláson. Nem kell hozzá egyéb, mint egy lapát és esetleg egy seprű. Így bárki mehet hóhányónak. Olyan hatékonysággal lehet dolgozni a hóviharban, akár a gépek, amelyek végigmentek, és a szél visszafújta utánuk a havat. Így történhetett meg, hogy az országban állítólag megmozgattak 2,6 millió tonna havat (vajon ki mérte meg?), de az utak egy része mégis járhatatlan maradt. Az utak mellett nincsenek hófogók. Felesleges kitenni ezeket, mert ha fémből készültek, akkor az élelmesek leadják az ócskavasba, ha fából, akkor eltüzelik. Műanyagból is lehetnének, csak azokat addig kellene rögzíteni, míg meg nem fagy a föld. Majd tavasszal.
Bukarestben annyi a hó, hogy egyszerűen nincs, hová tenni. A hómentesítés sokszor úgy történik, hogy a lakók kihányják az útra, aztán jön a hóeke és visszanyomja. A vállalkozó kedvű hóhányók jó pénzért kiásnak egy-egy autót, vagy átdobják a havat az út másik oldalára. Onnan mások vissza. Az a lényeg, hogy megy a munka.
Azt sem értem, miért nem zárták le a forgalmat az egész országban. Ha a tanítást megtiltották nálunk – bár semmi akadálya nem volt –, megtilthatták volna a közlekedést is az egész országban. A nyolcvanas években is úgy jártak el, hogy ha Bukarestben hó hullott, országszerte leállították a személygépkocsik közlekedését. Akkor fűtés is alig volt, és sokan fagyálló folyadékot fecskendeztettek vérükbe, hogy meg ne fagyjanak. Az ablakokat sem szabadott kinyitni, hogy a hideg ki ne menjen az utcára. Az is érthetetlen, hogy valaki miért indul el, amikor napok óta figyelmeztetnek, hogy az utak járhatatlanok lesznek. Mivel mi is kaptunk sárga figyelmeztetést, jó lesz, ha veszek – ahogy tanácsolták – egy áramfejlesztőt, egy aragázkályhát, villanylámpákat és egy hétre való élelmiszert. A terhes nők menjenek lassacskán a kórházak felé, amíg lehet. Különben rosszul járhatunk. A buzăui prefektus jól megjárta, mert nem tudta, hogy megyéjében milyen helységek vannak elzárva a külvilágtól, ezért menesztették. Meg is érdemelte. Ilyen embert nem szabad kormánymegbízottnak kinevezni, aki öt elzárt faluját sem tudja megnevezni, és így nem tud hatékonyan cselekedni. Bezzeg a mienk még azt is tudja, ha valahol, valamelyik eldugott helységben kitűznek egy árva székely zászlót, és rögtön intézkedik annak levételéért!
Jobb lenne, ha Buzăuban lenne prefektus.
