Az Agrár Média Egyesület által megjelentetett Erdélyi Gazdaévkönyv baróti bemutatóját követően A székelyföldi gazdatársadalom aktuális gondjai és lehetőségei címmel tartottak megbeszélést. A gazdák szóvá tették, hátrányt jelent számukra, hogy Barót térsége nem számít hegyvidéknek, a közbirtokosságok a pályázati lehetőségeket hiányolták, de szó esett a tej értékesítéséről is.
A meghívottak – Fehér Magdolna, az erdővidéki mezőgazdasági kifizetési ügynökség irodavezetője, Könczei Csaba, a Kovászna Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője és Antal Esztilla, az Alutus Regio Egyesület ügyvezetője – bemutatták intézményeiket, majd a gazdák kérdezhettek.
A Silv-Alim mezőgazdasági társulás vezetője, Imre Árpád arra kérdezett rá, igaz-e az a hír, hogy a közeljövőben a nagyobb területeket művelők kisebb földalapú támogatásban részesülnek. Könczei Csaba szerint idén még biztosan a tavaly érvényben levő előírásoknak megfelelően érkezik a támogatás. Jövőtől viszont már valószínűleg a 30–60 hektár között dolgozók csak az 1–5 hektáros kisgazdákkal megegyezően kapnak juttatást, azaz 173 euróhoz jutnak, a 60 hektárnál nagyobb területen gazdálkodók pedig 150 eurót kapnak majd. Fehér Magdolna arra kérte a gazdákat, figyeljenek fokozottan oda, hogy a területalapú támogatásra vonatkozó kérelmeik pontos adatokat tartalmazzanak: ellenőrzések várhatóak, a műhold segítségével pedig a legkisebb eltérések is kimutathatóak, azaz komoly összegtől eshetnek el. Szabó Miklós szóvá tette azt is, hogy a közbirtokosságok számára nincsenek elérhető pályázatok: tavaly 150 000 eurót költöttek el gépek vásárlására anélkül, hogy bár néhány eurót támogatásként nyerhettek volna. Vargyas polgármestere, Ilkei Ferenc szerint meg kell teremteni a lehetőségét, hogy a falvak népe hozzájuthasson a vidéken rég bevált, de időközben eltűnt gyümölcsfákhoz, s ismét legyen bőven például ponyik és batul. Az elöljáró sajnálatát fejezte ki, hogy a LEADER-stratégiába nem került be egy gyümölcsfeldolgozó létesítése. Antal Esztilla válaszában elmondta: tavaly adódott volna hasonló pályázat, de az érdeklődő és a konkrét elképzelés hiányzott.
Az, hogy Barót nem számít hegyvidéknek, sok bosszúságot okoz a gazdáknak. Miért van az, hogy Nagyajta hegyvidék, a szomszédos, ám közigazgatásilag Baróthoz tartozó Miklósvár nem, Nagybacon az, ám Bodos és Bibarcfalva nem? Szerintük ezt nem lehet a hivatalos magyarázattal, az Olt közelségével indokolni: Ürmös és Apáca közelebb van az Olthoz, mint Barót, s mégis hegyvidéknek számít, így az ottani gazdák élvezik a státusból származó nagyobb támogatást. Könczei Csaba szerint ez a helyzet változhat, hiszen dolgoznak az új szabályrendszeren, amely a jelenlegi kritériumok mellett még további nyolc, időjárással összefüggő alpontot is tartalmaz majd, ami kedvező lehet a háromszéki és Hargita megyei gazdák számára. Ágoston Ignác a tej felvásárlási árának emelése felől érdeklődött. Mint mondotta, az elmúlt években jelentősen nőtt a tej önköltségi ára, ám azt nem követte a felvásárlási ár: várható-e, hogy az állam valamilyen módon beavatkozik? Könczei szerint kizárt, hogy az állam szerepet vállaljon a kérdésben, s a tejfeldolgozóknak egy felvásárlási minimumot írjon elő. Mint mondotta, az EU több országában nem sokkal nagyobb, 35–37 eurócent a felvásárlási ár, úgy ha azt el szeretnék érni, szövetkezniük kell, hiszen sokkal jobb tárgyalási alapot biztosít számukra, ha nem egyének, hanem termelői csoportok tárgyalnak a feldolgozóval. Imre Árpád szerint a társulást azért is érdemes meggondolni, mert a takarmány beszerzésénél is komoly kedvezményeket csikarhatnak ki, ha nagy mennyiségben vásárolnak.
