Reklámkészítéssel mintegy tucatnyi cég foglalkozik Háromszéken. Ők azok, akik – legjobb esetben a tulajdonosokkal közösen – vizuálisan is megfogalmazzák és kivitelezik egy üzlet feliratát, egy termék csomagolását, árcímkéket terveznek és gyártanak. Gyakorlatilag mindent, ami vonzóvá teszi, felkelti az áru iránti figyelmet. De a szakma határai valójában nem határozhatóak meg pontosan, példa erre az örökmozgó Csuri bácsi – hivatalos nevén Vrabie Zsolt –, aki az utóbbi időben a székely kabalacsalád megtervezésével és elkészítésével vált ismertté szakmai berkeken kívül is.
– Egy ilyen ötlet, mint a Pista bá kabalafigura, nem jöhet a semmiből. Mikor indult a cég, és miért pont reklámokkal kezdtél foglalkozni?
– Hivatalosan 2006-ban jegyeztük be a Csuri Designt, de az édesapám cégénél, amely alaptevékenységként vécépapírgyártással foglalkozott, már készítettem ilyen-olyan reklámokat. Az indító ötletet az adta, hogy édesapámnak kellett volna egy cégtábla, megkerestünk egy ezzel foglalkozó vállalkozást, elmondtuk, mire lenne szükség, s olyan árat számítottak, hogy megkapaszkodtunk. Pedig pénzt áldoztunk volna rá. Megkérdeztük, miből is áll egy ilyen tábla, mire megtudtuk, hogy polisztirol magasított betűk ragasztva, festve. Hazafelé mondom édesapámnak, ez nem olyan nagy ügy, mi is el tudjuk készíteni. Persze, az első munkáról egy nap alatt leestek a betűk, de aztán fejlődött a dolog, kellett az autóra is felirat, akkor vettem a kicsi bőrvágó ollócskát, és kézzel kivágtam az öntapadós betűket.
– Azért nem „használtad” nagyon sokáig azt a bőrvágó ollócskát?
– Persze, ez a cégem alapítása előtt történt, de tapasztalatot szereztem, és belevágtam az egészbe. Mert a barát, az ismerős, a szomszéd cég észrevette, hogy mivel foglalkozom, és ő is kérte, vagyis igényelték ezt abban az időben.
– Mi volt a szakmai indíttatás, hasonló profilú a képzettséged, vagy tapasztalatból, úgynevezett ezermesterségből fakadt a bátorság?
– Az ezermesterségből – édesapám is ilyen beállítottságú, én iskolás korom óta foglalkoztam számítógépes grafikával. Sokat tanultam grafikus barátaimtól, ellestem a szakmát, s amúgy is volt egy enyhe művészi akarat bennem, csak nem mindig volt meg a „tehetség” hozzá.
– De itt a tervezésen túl a kivitelezéshez egy sor gép szükséges...
– Igen, azokat mind autodidakta módon tanultam meg használni, elsősorban a használati utasításból, aztán a gyakorlat során. Na meg egy csomó gépet, munkaeszközt, felszerelést mi készítettünk el, épp olyanra, amilyen kellett az adott munkafázishoz.
– Egy reklámokat készítő cégnek kell-e reklám? Ha igen, annak milyennek kell lennie itt és most?
– Igen, de a legnagyobb reklám itt is az elvégzett munka. A reklámfelület – úgymond – mindig a megrendelő, akinek elvégeztük a munkát. Sokszor még önköltségi áron is dolgoztunk olyan cégnek, amelynél sok más lehetséges ügyfél megfordul, s ahol megkérdezhetik, hogy ezt ki csinálta nektek. Persze mindig arra törekedtem, hogy mást, újat találjak ki, nem a szokványos, hanem a különleges megoldásokat kerestem, újabb technológiák, újabb ötletek. Mást és másként, mint mások. S volt egyéb reklám is, autókon, bannereken – rengeteg eseményt támogattunk...
– Honnan jönnek az új ötletek?
– Az ember megálmodja, nekem legtöbbször a gyermekem altatása közben jut eszembe. Egy munkatársam szokta mondani, megint gyermeket altattál, amikor új ötlettel állok elő. És persze a világhálóról. Úgy látom, mi nagyon le vagyunk maradva. Jók a szakembereink, de a máshol öt évvel ezelőtt újdonságnak számító anyagokat, gépeket, stílusokat alkalmazzuk. Sok az ötletadó honlap, de gyakran tudatosan azt is kerülni kell egy jó ötlet megszületése érdekében.
– Milyen értelemben maradt le itthon ez a szakma? Gondolok itt elsősorban a kis reklámkészítő cégekre.
– Sokba kerül a műszaki fejlesztés, ahhoz már nagyobb léptékű cég kell, akad ilyen persze nálunk is. Én inkább házilag, úgymond székelyesen igyekszem ezeket a fejlesztéseket elvégezni, most például a Pista bá-projekthez is hozzá kellett alakítani a felszerelést. (A juharfából készülő, tenyérnyi méretű székely kabalafigura a karácsonyi kézművesvásárban „mutatkozott be”, nem várt sikerrel, így hamarosan elkészül az Asszon is, újabban a Jé Koma tervezésén, illetve kivitelezésén dolgoznak, de a tervek szerint a gyermek sem marad el – szerk. megj.) Enyhe igénytelenségből is fakad a lemaradás, ha a megrendelő nem kér különlegességet, hajlamosak vagyunk a megszokott formákat, illetve stílusban elkészíteni.
– Befolyásolta az évek óta húzódó válság a reklámipart is?
– Igen, pedig most már jól lehet látni, hogy azok a cégek, amelyek a válság elején nem faragták le a reklámköltségeiket, haladtak. Akármilyen a válság, reklám kell. Főleg ilyen futó világban, nem mindenkinek jut ideje leülni és keresni például egy asztaloscéget. Azt választja, amelyik reklámja szembejön vele az utcán egy autóra festve.
– Mekkora a konkurencia, hogyan érint titeket?
– Abban az értelemben, hogy egymással kiszúrjunk, nincsen konkurencia. Sőt, mert ismerjük egymást, segítünk egymásnak. Akár úgy, hogy felhívjuk egymást, te, nincs egy zöld fóliád, akár úgy, hogy tudom, egy megrendelést a másik jobb minőségben, hamarabb el tud végezni. Hallottam, hogy más szakmákban eszik meg egymást, sőt, jelentgetik, nálunk ilyen nincsen.
– Milyen piacoknak dolgozol, mennyire helyi ez a piac, mennyire lehet bővíteni?
– Én nem ragadtam meg a megyében, sőt, a megrendelők többsége immár az ország más vidékeiről érkezik. Szeretek mozogni, például sok rendezvényre serlegeket, érmeket, díjakat gyártunk az egész országba. Bővíteni pedig mindig lehet a piacot. Ha nem megy egy termék, akkor jobbat kell csinálni ugyanabból, vagy mást. Nem kell várni, hogy valaki bekopogjon vagy szóljon a telefon. El kell menni és szólni, hogy ezt és ezt tudom, ilyen szolgáltatást nyújtok.
– Hány embernek ad megélhetést egy ilyen cég? Egyáltalán, milyen fejlődést, bővülést tervezel?
– Az ilyen kis reklámcégek, mint az enyém, vagy ez a kör legtöbb két családot tud eltartani. A nagyobb ilyen profilú cégek már más kategóriába tartoznak. Ami engem illet, most a másik utam, ez a kabalafigura talán még a reklámkészítést is háttérbe szorítja, bár ez is egy kicsit reklám, de inkább kézművesség. Egyéves tervezés, gondolkodás előzte meg, befektetést is igényelt, elsősorban célgépekbe, de ezeket más különleges megrendeléseknél is lehet majd használni.
– Majdnem mindent magad végzel el. Honnan erre idő, energia?
– Meg lehet oldani. Igaz, keveset alszom, napi négy órát, ha jól számolom, mert hajnalban már új dolgokon töröm az agyam. És ezenkívül a biciklis társadalmat is szervezem. A hasznost a kellemessel össze lehet kötni.
