Újságíróként, de számos helyi zenekarból is jól ismerhetik a szentgyörgyiek Tinca Teddyt, akit blues iránti vonzalma „predesztinált” arra, hogy életre hívja saját együttesét. Noha furcsa párosításnak tűnhet, a csapatalapítás ötlete egy informatikussal, a zene révén már korábban barátjává vált Módi Istvánnal (ének) közösen született. Leszögezik: a blues választotta őket, és nem fordítva... – Módit úgy ismertem meg, mint bluesgyűjtőt, valamikor hatodik osztályban, még a „kazettás világban”, rengeteg olyan dalt hallottam nála, amit korábban nem. Meglepett felkészültsége – idézte fel a kezdeteket Tinca Teddy gitáros. Ez a blues-indította barátság alapozta meg a zenekart, illetve az a tény, hogy archaikus bluest nagyon kevesen játszanak. – Erre akár azt is mondhatnánk, hogy unalmas műfaj, de tulajdonképpen egy életérzés – jegyzi meg Módi István –,  nem hiszek abban, hogy ennek a zenének lázadó, esetleg bármilyen politikai üzenete lenne. Az eredeti bluesban életérzés van, egy kiszolgáltatott helyzetben levő, gyökereitől elszakított és távol került népcsoporté.
– Mennyire tudtok ezzel az érzéssel azonosulni?
– Muddy Waters, a legendás blueszenész azt mondta: nem hiszem, hogy érzed a bluest, amíg nem éltél meg igazi nehézségeket. Erről magam is hasonlóképp vélekedem, s ha a zenekaron végignézek, kevés kivétellel, de mindenkinek az életében van valamilyen „csavar” – szögezi le István, a Black Betty Blues Band énekese. – A blues révén nagyon sok mindent kimondhatsz magadból, és lényegében egyfajta eszköz is arra, hogy ezt úgy tedd meg, hogy ne legyen unalmas – teszi hozzá Teddy. –  Számomra a gitár egy adott ponton túl szótár is, a blues pedig olyan szótárat használ, mely kevés hangból – ott van példaként B. B. King  –  nagyon érdekes dolgokat mond el. Egyébként kutya nehéz műfaj.
– Van-e közönségetek?
– Érdekli a közönséget a zenénk, kuriózum is, mert eddig ilyesmihez nem nyúltak, inkább a műfaj rock-blues vonalát pedzik, ami bulisabb. Ez egy picit monotonabb vonal talán. – Tudatosan próbáltuk a számokat úgy összeszedni, hogy ne nyekergést produkáljunk – vág közbe az énekes. – Úgy gondolom, a koncertjeink nem feltétlenül szomorúságról vagy bánatról szólnak, mint ahogy ez a zene sem hiszem, hogy arról szól. Ez egy olyan műfaj, ami az életről szól.
A csapat neve kissé tudathasadásos állapotra utal – vallják az alapítók.  A rabszolgákat ostorozó korbácsot nevezték gyakran Black Bettynek a megkorbácsoltak, de az alkoholt rejtő, mámoros örömet okozó üveget is „Fekete Betti” névvel illették a rabszolgák – ismertetik honlapjukon. Régi nagy mesterek dalaihoz nyúlnak vissza, jobbára az archaikus, feledésbe merült, átdolgozott bluesnótákat elevenítik fel. Tinca Teddy meggyőződése szerint kell egyfajta színpadi jelenlét is ahhoz, hogy „eladható” legyen a műfaj. Saját dalaik helyi, érdekes személyiségekről, életérzésekről szólnak, a szövegeket angolul írják – ez a műfaj iránti tiszteletüket is jelzi.
– Miként kerültetek egymás mellé, hogyan toboroztátok a tagokat?
– Volt egy korábbi, közös projektünk Módival, verseket zenésítettünk meg, én megpróbáltam improvizatív módon kísérni egy gitárral, majd ezt rögzítettük – idézi fel Teddy. – Amikor a csapatot verbuváltam, énekesként nem igazán gondoltam senkire, a műfaj azonban olyan embereket kívánt, akik karizmatikusak, ugyanakkor van egy nyers előadásmódjuk is. Olyasvalakire gondoltam, aki esetleg nem énekelt még zenekarral, nagyközönség előtt – ahogyan Módi sem –, viszont lát benne fantáziát. Ugyanakkor Erdei Gábort mint színészt, showmant nagyon tisztelem. Így próbáltam ki ezt a párosítást: Módi mély hangját, határozott kiállását, illetve Gábor magasabb hangját, megjelenését. A közönség visszajelzése alapján bevált ez a kettősség, sikeresnek bizonyult. Ők egészként viselkednek a színpadon. A zenész kollégák közül Csurulya Árpáddal (dobok) már közel két évtizede zenélek együtt, Könczei Jenővel pedig nagyon sok projektben vettünk részt. Zseniális dzsesszbillentyűs, ő ajánlotta,  kipróbálná magát a blues műfajban is, belemélyült, technikailag nagyon felkészült. Tóth Olivér (basszusgitár) korábban a Blues Band-ben zenélt Árpáddal, már ebben a korszakban összeszoktak. Csapaton belül pedig lényeges, hogy bőgős és dobos egy húron pendüljön.
– Hobbiból zenélünk, de úgy gondolom, mindenkire igaz, hogy a Black Betty egy komolyan vett szabadidős tevékenység – szögezi le Módi István. – Azt érzem, nincs rivalizálás a csapaton belül, ellenben egymás és a zene iránti tisztelet él mindannyiunkban, ettől működünk. S hogy mit jelent a Black Betty az alapítóknak? – Belemenekültem a zenébe, hogy megtaláljam önmagam – válaszolja Jim Morrisont idézve a banda énekese. Teddy tömören fogalmaz: barátság, blues. Meggyő­ző­déssel állítja ugyanakkor, a zenész legna­gyobb öröme, ha közönsége visszajelez, és munkájuknak akkor van gyümölcse, ha ezek a jelzések pozitívak. Emlékezetes fellépéseik erről tanúskodnak.