Az ember olykor nagyon sokat költ el egy hobbira, egy márkás autóra, de én nem Audi Quattrót vásároltam, hanem egy háromszondás echográfot, és hamarosan beszerzem a Dexa csontsűrűségmérőt is, ami nagyon drága, de nem bánom, mert ezek segítségével azt végezhetem, amiért olyan sokat tanultam – mondja dr. Silvia Bojin reumatológus-belgyógyász szakorvos, a fél éve működő sepsiszentgyörgyi Covamed rendelőegyüttes tulajdonosa.
A Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház egykori osztályvezetője kilépett az állami kötelékből, jelenleg kizárólag saját ultramodern magánklinikáján dolgozik, mert úgy véli, a reumatológiában a legtöbb esetet járóbeteg-rendelésben is el lehet látni, szerinte fölösleges, hogy valaki néhány napig csak azért feküdjön egy kórházi ágyon, hogy néhány analízist elvégezzenek számára.
Silvia Bojin 1980-ban végezte az orvosi egyetemet Bukarestben, utána reumatológiában és belgyógyászatban szerzett szakdiplomát, később sikeresen védte meg doktori dolgozatát, jelenleg is folyamatosan képezi magát belföldi és külföldi tanfolyamokon. A Covamed-rendelők alapításáról, az indulás óta eltelt fél év tapasztalatairól annak okán kérdeztük a doktornőt, hogy az egészségbiztosító pénztárral kötött szerződését nemrég bővítette kinetoterápiás kezelésekkel az eddig vizsgált és ellátott betegek száma pedig a kétezerhez közeledik.
– A megyei kórház reumatológia osztályának létrehozása, tizenhárom évig tartó vezetése után miért döntött úgy, hogy kizárólag a magánszférában folytatja az orvoslást?
– A megyei kórházban rengeteg időt vett fel a papírmunka, de leginkább az zavart, hogy olyan betegekkel foglalkozunk bent fekvőként, akiket egy jól felszerelt járóbeteg-rendelőben is el tudnánk látni. Míg egy ilyen beteg kivizsgálása kétszáz-háromszáz lejből megoldódna a külső rendszerben, addig egyetlen nap kórházi költsége száz lejnél is több. Fölösleges, tehát energiát és pénzt költeni a beutalással, ha ez másként is megoldható. Mindez az ésszerű finanszírozáson múlik. Ha a minisztérium az egészségbiztosító pénztáron keresztül több pénzt ad az ambuláns ellátásra és a laboratóriumi vizsgálatokra, akkor ezen lehet változtatni. Nem hiszem, hogy egy normális ember a kórházba akar befeküdni azért, hogy elvégezzenek néhány analízist. Ezért döntöttem a járóbeteg-rendelő mellett. Elgondolásom be is igazolódott, mert az elmúlt fél év alatt, amióta működünk, legfennebb tíz beteget utaltunk be a kórházba, de ennek fele elsősorban belgyógyászati eset volt. A többit meg lehetett oldani járóbetegként. Amikor a kórházban dolgoztam, negyvenkét beteget fektettem be havonta, az fél év alatt több mint kétszázötven. Olyan a rendszer, hogy rengeteg pénzt és energiát fordítanak a kórházak a könnyű esetekre, ehelyett inkább fejleszteniük kellene. Persze a szociális jellegű beutalásokat nem lehet kikerülni, de legtöbb ízületi panaszos betegnek nincs, amit keresnie a kórházban. Akit pedig beutalnak, az legyen olyan eset, amit valóban csak ott lehet ellátni, vagy amikor többféle szakorvos jelenléte szükséges, netán műtéti beavatkozás a megoldás.
– Egy olyan alacsony jövedelmű vidéken, mint Háromszék, meg tudják fizetni a betegek a kivizsgálásokat a magánrendelőben?
– Egy részét fizeti az egészségbiztosító pénztár. Szerződésem van a reumatológiai vizsgálatokra, és nemrég kibővítettem a kinetoterápiára is. Ebben a rendszerben egy krónikus beteg kaphat négy küldőpapírt a családorvostól egy év alatt, bár igaz, legjobb lenne havonta látni a beteget, mert minél korábban vesszük észre az elváltozásokat, annál eredményesebb a kezelés. És sajnos mifelénk is az országos átlagnak megfelelő gyakorisággal jelentkeznek az ízületi betegségek, ezt tapasztaltam, amikor a doktorátust írtam, és készítettem egy epidemiológiai felmérést erről.
Az apámtól kapott örökség is benne van
– Térjünk a Covamed alapítására, a beruházásra, illetve, mi várható, mennyi idő múlva térül meg a befektetett pénz?
– A kórházi munkám mellett tizenöt éve dolgozom magánpraxisban is. Az összes pénzt befektettem, amit eddig össze tudtam gyűjteni mint orvos, a család minden megtakarított pénze és az apámtól kapott örökség is benne van. Amikor láttam, hogy számomra nincs jövő a kórházban, eldöntöttem, hogy mindent befektetek, és éppen olyan nagy lendülettel fogok hozzá a Covamed létrehozásához, mint ahogy tettem, amikor a reumatológiaosztályt szerveztem. Az épület alapterülete százötven négyzetméter, a földszinten rendelők, vizsgálók, a tornaterem, az echográf, az emeleten az irodák, pihenőszoba, társalgó, itt nem folytatunk orvosi munkát.
– Milyen nagyságrendű a beruházás, mi került a legtöbb pénzbe?
– Az épület és a speciális bútorzat nagyon sokba került, de ezzel a férjem foglalkozott, én az orvosi felszerelésről tudok beszámolni. A legértékesebb gépem a három szondás echográf, nagyon modern. Fontos ez a magas frekvenciás szonda, hogy a kis ízületeket is tudjam megvizsgálni. Ötvenezer euróba került, és ugyanilyen nagyságrendű az ára a Dexa csontsűrűségmérőnek is, amit hamarosan megvásárolok. Utána már nem nagyon lesz, amit fejleszteni műszerezettség szempontjából, mert röntgen több helyen létezik, abba nem fektetek, és ebben a szakmában más gépre nincs szükség. Ellenben egy másik területen is szeretnék kezeléseket indítani, fizikoterápián, ebbe szívesen beruháznék, de csak akkor, ha kapok egy orvost, aki egész normával jönne ide. Abba az irányba szeretnék fejleszteni, hogy egy helyben meglegyen a reumatológia, ortopédia, fizikoterápia, kinetoterápia, hogy többféle szakember vizsgálja ki a beteget, ha szükséges, és az lenne a cél, hogy itt a páciens állapotáról komplex felmérést végezhessünk. Jelenleg teljes állású orvos csak én vagyok, az ortopéd és az urológus bedolgozik a megyei kórházból, a kinetoterapeuta főállású, és van két és fél asszisztensi állás, valamint egy takarítónő. A beruházás megtérülését illetően azt gondoljuk a férjemmel együtt, hogy az eddigi befektetés soha nem térül meg, de legalább az jöjjön vissza, amit ezután költünk. A medicina nagyon drága az orvosnak is, persze, a betegnek is. Kezdetben otthonról hoztam pénzt a fizetésekre, de most már a forgalom biztosítja ezt és az épület fenntartását. Fontos a pénz, hogy tudjunk működni, de még fontosabb, hogy tartsuk meg a minőséget.
