A Háromszékben február 11-én megjelent, Perben a ruhagyár alatti területért című írás kapcsán fontosnak tartom az alábbiakat közölni, mivel szerintem a kézdivásárhelyiek számára nem teljesen érthető az ügy.
A szóban forgó terület nagyapáim szántóinak volt a része. Ők kisnemesek (lófőszékelyek), mezőgazdászok, mérnökök és orvosok voltak. Mind a két világháborúban tiszti beosztásban védték a magyar hazát. Ezért és jólétük miatt a kommunizmus beköszöntével osztályellenségnek kiáltották ki őket, és mindenüket elkobozták. Egy éjszaka álruhába öltözöttekből álló kommunista csapat jelent meg náluk, pisztollyal a kezükben űzték ki nagyszüleimet a házukból. Hogy esne ma azoknak az embereknek, akik áldozatos munkával felépítették házukat, családjuknak jólétet teremtettek, ha jönne egy csürhe banda, és az állam megbízásából kitenné őket tulajdonukból, egész addigi életükből? Miután családommal ez megtörtént, ősi kézdivásárhelyi származásunk ellenére deportálás után Temesváron, majd Németországban kötöttünk ki. Visszatértünk, mert az emlékeket és a szülőföldünkhöz való kötődésünket nem lehetett belőlünk kiölni. Nem a bosszúvágytól fűtve érkeztünk vissza, hanem azzal az elképzeléssel, hogy éltessük őseink hagyatékát, továbbmenjünk az általuk megszabott irányba.
Itthon számunkra is elkezdődött a visszaigénylések kálváriája. De csak nem hagyhattuk örökségünket a román állam kezében. Azt kellett tapasztalnunk, hogy itt még mindig a régi szellemben működnek a dolgok. Olyan emberek vannak hatalmon, akik utódai azoknak, akik minket elűztek. Még mindig ők döntenek arról, hogy kinek mi jár. Ők sohasem ismerik be elődeik bűneit, sajátjukként védik az állam vagyonát.
Ilyen szemszögből nézve érthető a New Fashion alatti terület ügye is. A kommunisták elvették, és annak ellenére hogy 1991 óta kérjük vissza a tulajdont, nem adták, mert túl értékes volt. Sőt, menet közben odaajándékozták a New Fashion gyárnak, ezzel a cég részvényesévé válva, és részesülve a vállalat jövedelméből. Ezért az „ajándékért” a gyár évente óriási összegeket fizet a kézdivásárhelyi önkormányzatnak.
Mivel önszántukból nem adták vissza a tulajdonunkat, 2006 óta bíróságon keressük igazunkat. Nagymama, a per kezdeményezője 2012-ben hunyt el 90 évesen. Több évtizednyi törekvése sem volt elegendő ahhoz, hogy visszakapja tulajdonát. Mi most részeredményt értünk el, de a polgármester fellebbezést fog kezdeményezni az ügyben, a város pénzét költve ügyvédre. Hadd teljen el még egy évtized, hátha addig minket is el tudnak tüntetni valahogy.
A New Fashion gyárnak és tulajdonosának, Wegener úrnak üzenem: ne féljenek tőlünk. Nincs szándékunkban ártani a gyárnak. Oda jutottunk, hogy Kézdivásárhelyen minden egyes munkahelyet meg kell becsülni, még akkor is, ha csak minimálbért tudnak adni fizetségül. Nem bontatjuk le a gyárat, nem teszünk ezer keményen dolgozó varrónőt munkanélkülivé. Mi a kiegyezés útját választjuk, és ígérem, hogy velünk sokkal jobban egyeznek majd, mint a jelenlegi kapzsi városvezetéssel. Velünk a gyár és Kézdivásárhely lakossága csak nyerhet, mivel elkötelezve érezzük magunkat őseink és szülőföldünk iránt. Őseink sokat tettek Kézdivásárhely fejlődéséért, és mi is ezt kívánjuk tenni.
Johann Taierling
