Úgy látszik, nálunk egyre többen és egyre jobban szeretnének nagykutyák lenni, de leginkább falkavezérek. Ezért aztán pártszövetségeket kötnek, de közben morognak és vicsorognak, állandóan megugatják egymást a húsos csontok, miniszteri posztok elosztása miatt.
Ponta és Antonescu vezérkutya vagy inkább alfahím lenne. Ennek érdekében jutalomcsontokkal hű kutyákat gyűjtenek maguk köré, akik majd segítik őket a hatalomban való kutyagolásban. Sajnos, az a baj, hogy sokkal több a kutya, mint a csont, illetve sokkal több az ambiciózus politikus, mint ahány jutalomként kiosztható miniszteri poszt létezik. Ezen úgy lehetne segíteni, hogy megsokszoroznák a miniszteri bársonyszékek számát. Jelenleg ugyan van huszonhét miniszterünk, de ebből kilenc tárca nélküli. Hát ezeknek is tárcát kellene adni. Nem tudom, mi lehet egy ilyen tárcában, de biztos, sok pénz, különben nem lenne olyan nagy tülekedés érte. Ahogy a parlamenti képviselők számát sikerült feltornászni ötszáz fölé, úgy a minisztériumok és miniszterek számát is meg lehetne növelni, hogy minden érdekeltnek jusson egy-egy nagyobb tárca. A miniszterelnök-helyettesi beosztásért is többen állnak sorban. A kormányon levő kis pártocskák mindenikének kellene egy-egy. Van már három, de lehet, hogy négy is lesz. Amikor Markó Béla miniszterelnök-helyettes volt, akkor még nem állt ily becsben az ilyen stallum. Azt mondták, hogy neki csak egy iroda, egy titkárnő és egy autó állt rendelkezésére. Úgy látszik, azóta megnőtt ezen állások ázsiója.
Most éppen egy kisebbséginek, Klaus Johannisnak néz ki a belügyminiszterség, és szeretne kapni melléje kormányfő-helyettességet is. Egy fenékkel két lovat – ezt a két miniszterit nálunk még meg lehet lovagolni –, de a harmadikról, a szebeni polgármesterségről le kell mondania, pedig azt is nagyon szereti. Még Băsescu is nagyon akarná őt miniszternek látni. Őt ugyan diszkrimináció miatt megbírságolta az Országos Diszkriminációellenes Tanács a cigányokat sértő kijelentéséért, ennek ellenére megmondta, hogy Európa-szerte Románia áll a legjobban a kisebbségek jogainak betartása szempontjából. Erre újabb bizonyíték az lesz, ha egy ilyen kicsi kisebbségnek, mint nálunk a német, lehet ilyen nagy képviselője a román kormányban, mint Klaus Johannis. Volt neki pár kétes ügye Szebenben. Néhány ingatlan – nem tudni, hogyan – a felesége meg az anyósa nevére került; de hát tehet arról egy polgármester? A helyi maffiával is kapcsolatba hozták. De ha még össze is állt volna velük, kinek mi köze hozzá? Talán éppen azért épült be a maffiába, hogy majd leleplezze az üzelmeit. Szóval, elég tapasztalatra tett szert ahhoz, hogy el tudjon igazodni a bukaresti politikai dzsungelben. Sok hasznot hozhat Romániának, ha ilyen magas beosztásba kerül. Ha netán Németország valamiért ferde szemmel nézne ránk, akkor elküldik Angela Merkelhez, szemébe néz, mint német a németnek, és eligazítja dolgainkat. Ő ugyan otthagyta a Német Demokrata Fórumot, és beállt a Nemzeti Liberális Pártba, de hát a cél szentesíti az eszközt. Ez az átállósdi nálunk nagy divat. Most állt át egy tag Dan Diaconescu pártjából a kormánypárti Románia Haladásáért Országos Szövetségbe, igaz, új pártja nevét sem ismeri pontosan.
A románok eleget búsulják, hogy elmentek a szászok. (Amíg itt voltak, bezzeg...) Lehet, hogy majd Johannis egyezségre jut a német kancellárral, és Románia egy részüket visszavásárolja. A németek látván, milyen sokra vihetik, sorban fognak állni a határon, hogy visszatelepedjenek.
Ki tudja, lehet, ha Tőkés László is szövetségre léptetné az Erdélyi Magyar Néppártot a Szociáldemokrata Párttal, Pontától kapna egy miniszteri és egy miniszterelnök-helyettesi beosztást, és akkor már kormányon lévén Bukarestben is harcolhatna az autonómiáért, nem kellene állandóan Brüsszelbe járnia érte.
