Mert miféle jogállam az, ahol egy jó előre bejelentett, békés tömegrendezvényt mondvacsinált kifogásokra hivatkozva be akarnak tiltani? Milyen demokrácia az, ahol nem viselik el a véleménynyilvánítás ezen Európa- és világszerte ismert eszközét, az utcai tiltakozást?
A döntés annál is inkább érthetetlen, mert a tavalyi autonómiatüntetés után a helyi hatóságok, a rendfenntartók képviselői is elismerően nyilatkoztak a rendezvényről, méltatva, hogy semmiféle incidens nem történt a harmincezres tömeg felvonulása során. A mostani tiltás tehát arra enged következtetni, gyökeresen megváltozott a román államhatalom viszonyulása az autonómiatüntetéshez, más stratégia körvonalazódik az eddigi helyett, mely jórészt az agyonhallgatásra, az esemény elbagatellizálására, a résztvevők számának alulbecsülésére alapult, mint tapasztaltuk ezt tavaly márciusban, de még októberben, a székelyek nagy menetelésén is. Talán belátták, ezt a módszert immár nem alkalmazhatják, hisz tavaly két alkalommal, a márciusi autonómiatüntetésen és a székelyek nagy menetelésén is meggyőződhettek: valós közösségi igény az autonómia, és tízezrek hajlandóak utcára vonulni követelésük kinyilvánításáért – nem alapozhatnak tehát arra, hogy úgyis csak néhány ezren lesznek, s ha ennek jelentős részét lehazudják, az már olyan, mintha semmi sem történt volna. Ráadásul hiába álltak elő a prefektusok a nevetségesen alacsony létszámmal – a román sajtó egy része, de a külföldi média is a nagyrészt valós adatokat közölte.
A legvalószínűbb ezért, hogy az elhallgatás után most újabb, a Securitate arzenáljából elővett csellel próbálkoznak. Arra játszanak, hogy a tiltás révén zavart okoznak a szervezők, résztvevők körében, elbizonytalanítják a közösséget, és sokan aggodalmaik miatt nem vesznek majd részt a rendezvényen.
Jó lenne, ha rá tudnánk cáfolni erre a feltételezésükre is.