A farsang utolsó harmadfél hete egykor már a böjti előkészület időszaka volt, a régi kifejezés szerint böjtelő. Mivel ez leginkább februárra esik, innen a hónap régi elnevezése: böjt elé hava, böjtelő, majd márciusnak böjt más (második) hava, másként böjtmás.
Hamvazószerda a templomi hamvazásról kapta a nevét, de hÃvták böjtfÅ‘szerdának, böjtfogadószerdának is.
A farsang utolsó csütörtöki napjának neve kövércsütörtök, de a moldvai csángók halottak húshagyata, halottak csetertekik néven is emlegetik. Ezen a napon jó ételeket szoktak fÅ‘zni, fánkot sütnek, és este Isten nevében ajándékul adják a szegényeknek, akik imádkoznak a család halottaiért, de azért is, aki az ajándékot vitte. E szokás valaha általánosan elterjedt lehetett, de ahol már elfelejtették, ott az elnevezésnek más jelentést tulajdonÃtottak: ezen a napon jó zsÃrosan fÅ‘znek, folyton esznek, mert úgy vélik, hogy csak Ãgy számÃthatnak az új évben bÅ‘ termésre, kövér disznóra.
A kövércsütörtököt zabálócsütörtök, torkoscsütörtök, tobzódócsütörtök, kisfarsang, illetve csonkacsütörtök néven is ismerik. Ezen a napon felfüggesztették a böjt kezdetét, és megették a farsangi ételmaradékot, hogy kárba ne vesszen. Utána viszont szigorúan betartották a böjti elÅ‘Ãrásokat, sÅ‘t, egyesek még a közelmúltban is egészen kemény penitenciát fogadtak: nagyböjt egész ideje alatt csak negyvenszer, azaz naponta egyszer ettek, naplemente után. Ezt hÃvták negyvenelésnek.
A nagyböjt heteinek és vasárnapjainak is saját elnevezései voltak. Az első hét (hamvazószerdától kezdve) a csonkahét vagy húshagyóhét, vasárnapja csonkavasárnap vagy böjt elő vasárnap.
(Új Ember Magazin)
