A háziorvos is ejnyebejnyézhet, amiért a drága pénzen fenntartott országos nyilvántartási programok pontatlanok, és ezáltal módfelett nehezítik munkájukat, a nyugdíjasklub fenntartóinak pedig a tagság fogyásával kell szembenézniük. Kikívánkozik tehát a keserűség – de a sorok közt ott a derűlátás is: azért csak akad fejlesztésre pénz, a régmúlthoz képest sokkal jobban el lehet látni a kezelésre szoruló betegeket, és az időseknek még maradt erejük, hogy saját örömükre ünnepséget rendezzenek, s a nehézségek ellenére is reménnyel tekintsenek a holnapra.

Útdíjra vár az önkormányzat
Egyik legidőszerűbb gondja az önkormányzatnak, hogy hiába fogadták el még 2009-ben azt a határozatot, mely szerint az erdei utak használatáért a szállítóknak útdíjat kell fizetniük, nem tudják azt érvényesíteni. Előbb a Hatod magánerdészetet kérték fel, hogy a szállítási engedélyeket ne adják ki, míg a fuvarozók nem bizonyítják az útdíj kifizetését. A felkéréssel nem értek célt, minden maradt a régiben, ezért 2012-ben a község területén érdekelt tíz közbir­tokosság elnökét hívták tanácskozásra. Megszületett a tíz aláírással ellátott és pe­cséttel szentesített megállapodás – beszélgetés közben Simon András polgármester halom aktából kiragadva mutatja fel –, mely szerint kötelezik vásárlóikat, hogy fizes­senek az önkormányzatnak, ám azóta sem folyt be egyetlen lej sem a község pénztárába. A községvezető szerint eljött az ideje, hogy drasztikusabb megoldásokhoz folya­modjanak, ezért kiegészítették a nem elég hatékony tanácsi határozatot, és szankciókat vezettek be. Nemsokára megalakul az őrző-védő feladatokat is ellátó csoport, amely a legeltetési előírások és a szeméttárolási sza­bályok betartását felügyeli, de – közösen a rendőrséggel – ellenőrizné azt is, hogy az erdei utakról lejövők kifizették-e az adót. „Évente több ezer köbméter fát hoznak le az erdőkről, ez pedig látszik is az alig néhány éve rendbe tett utakon. Nemrég egy baróti vállalkozó autója okozott komoly kárt, de hiába üzentünk neki, tudjuk, hogy ő volt, nem hajlandó válaszolni. Ez esetben valószínűleg hamarosan rendőrségi és ügyészségi feljelentést is teszünk, és behajtjuk a kárt. A többi favásárlót pedig kötelezni fogjuk, fizessenek vagy akár napi rendszerességgel büntetéseket rovunk ki rájuk. Megengedhetetlen, hogy a helyi szin­ten törvényerővel rendelkező tanácsi határozatot éveken keresztül figyelmen kívül hagyják” – nyilatkozta a polgármester.
A nagybaconi erdei úthálózat az el­következőkben huszonegy kilométerrel bő­vülhet. Egy régebb elkezdett beruházás a tervező hibájából elveszni látszott, ám sike­rült elérniük, hogy büntetés fizetése mellett mégis folytatódjon. Úgy számolnak, a 6000–7000 lejes büntetést megéri kifizetni, mert az összeg eltörpül a közösségnek és közbirtokosságoknak hajtott haszon mellett.

Másé lett a tűzoltókocsi
Nemrég adtuk hírül, hogy kisebb és régebbi tűzoltókocsiját korszerűbb és nagyobb vízmennyiség szállítására alkalmasra cseréli a község. Kiderült, hiába tartották be az előírásokat, s feleltek meg a feltételek­nek, mégsem kapják meg a kocsit a tűzol­tóságtól, mely a formaságokkal mit sem törődve Hidvégnek adta azt. „A jelentkezési határidő március 3-án járt volna le, azaz saját szabályaikat felrúgva adták oda a ko­csit Hidvégnek. Pedig nálunk jóval nagyobb közösséget szolgált volna, önkéntes tűzol­tócsoportjaink is jobban szervezettek, hatékonyabbak lehettünk volna, ám a politika felülírta a józan észt” – mondotta Simon András polgármester.

Marad a felirat
Tavaly, alig helyezték el a Községháza feliratot a polgármesteri hivatalon, máris érkezett a kormánymegbízott felszólítása, hogy nem szabályos, vegyék csak le gyorsan. Simon András azzal védekezett, hogy régi fényképekkel bizonyítható, a homlokzaton régebb is ott állt a felirat, azaz ő csak helyreállította a történelem viharai által elsepert, hagyományosnak mondható állapotot. Mióta álláspontját közölte, a prefektúra nem lépett, ezért arra a következtetésre jutott, érvelését elfogadták – ezért köszönetét fejezi ki –, maradhat tehát a mindenkinek tetsző felirat.

Sok a krónikus beteg
A nagybaconiak sem különböznek a töb­bi székelytől abban, hogy szívesen legény­kednek akkor is, ha a nyavalya már nagyon kerülgeti őket. Ennek a magatartásnak is betudható, hogy igencsak sok a krónikus beteg. Kiemelkedő a szív- és érrendszeri bántalmakkal küszködők száma, de bőven akad tüdő-, gyomor- és cukorbeteg is, valamint epeköves és prosztatás panasszal élő.
Nagy Antal háziorvos adatai szerint, bár az év első két hónapja még el sem telt, már kilencszáznál is többen lépték át rendelője küszöbét. Praxisában 2400 személy szerepel, ezek után naponta huszonnégy embert vizsgálhatna meg úgy, hogy a pénztár fi­zessen is utánuk – de januárban megtörtént, hogy egy nap alatt nyolcvannál több beteget fogadott, reggel nyolctól délután ötig szinte moccanni sem tudott. Nem ilyen „szorgalmasak” a baconiak, amikor az éves egészségügyi felmérésen való részvétel esedékes. A várakozóban kifüg­gesztették, a betoppanó betegeknek is elmondják, küldjék családtagjaikat a rendelőbe születésnapjuk kör­nyékén, hadd essenek át az ő javukat szolgáló felmérésen, de mindhiába. Igaz, évekkel ezelőtt az országos szintű felmérés so­rán jó néhány laborvizsgálat nyo­mán számos krónikus beteget szűrtek ki, azért a mostani sem hiábavaló, fontos lenne hát a megjelenés – hangsúlyozza.
Gyakran okoz bosszúságot a családorvosoknak az informatikai rendszer: a tizennyolcadik életévüket betöltőket egy­sze­rűen kiveszi a nyilvántartásból – pedig közülük sokan középiskolások vagy egyetemisták, azaz biztosítottak. Ha netalán valamelyiküknek panasza akad, akkor a gyógyulást azzal kezdheti, hogy biztosított mivoltát igazoló papír után futkározik. A nyilvántartó program számos helyen pontatlan adatot tartalmaz: a magyarhermányi munkanélkülit alkalmazottként tünteti fel, az évek óta nyugdíjas bácsiról viszont „megfeledkezik”. A legmeglepőbb az volt, amikor a háziorvosi rendelőben  dolgozó asszisztensnő úgy szerepelt, mint aki után nem fizetik a járulékokat – több telefonhívásba került míg az illetékesek elismerték, ők hibáztak, s javították a nyilvántartást.

Használhatóak borvizeink?
Beszélgetéseink során szóba kerültek a környék gyógyvízforrásai is: e tekintetben a község nagyhatalomnak számít, hiszen területén számos forrás található, ám ki lehet-e használni közelségüket, jelenthet-e gyógyírt bajainkra? Nagy Antal szerint nem becsüljük meg forrásainkat, így kúrákra sem ajánlhatja jó szívvel őket. A magyarhermányi erős és vasas forrás vize szennyezett, mióta védősisakja megrepedt, s az eső- s olykor a szennyvíz belefolyik. A kisbaconi, gyomor- és vesebántalmak kezelésére kiváló forrást rendbe hozták ugyan, de a fából készült szerkezet miatt a szén-dioxid kiszivárog a dongák közt, így értéke is csökken; ráadásul a vandálok érdeklődését is felkeltette, kik erejüket és hozzáértésüket próbálgatva több szeget is eltávolítottak. A gázvállalattal szemben található forrás viszont jó, igazi gyógyír a gyomorsav-túltengésben szenvedők szá­mára.

Ünnep után a nyugdíjasok
A nagybaconi nyugdíjasklub hirtelen ötletből született 2003 végén. Incze Géza reggel a klub életre hívásának gondolatával ébredt, s nyomban felhívta Benedek Gyula tanító bácsit, Pál Tibort és Mártát, Mihály Tibort, Kusztos Vilmosékat és Demeter Józsefet, szervezésbe kezdtek: a postást megkérték, hogy a nyugdíjszelvények mellé az alakuló ülésre szóló meg­hívót is vigye ki. A felhívás igen hatásosnak bizonyult, hiszen a Kós Károly tervezte református imaházban nyolcvannál több szépkorú jelent meg. Hamarosan megalapították az Őszi Csokor dalkört, amely előbb saját szórakoztatásra énekelt, de rövidesen felkéréseknek is eleget kellett tennie. Az Úz-völgyi események hatvanadik évfordulóján Szőts Dániel meg­hí­vására léptek fel, Baróton a Krizbai Imre református lelkipásztor által szervezett veterántalálkozók visszajáró vendégei, katonadalokból álló műsorukkal ötször sze­repeltek. A kézdivásárhelyi nyug­díjasklub által szervezett kórustalálkozón kétszer vettek részt. Kosaras bált háromszor rendeztek, egy alkalommal pedig színdarabot is betanultak. Kiemelkedő eseménynek számított a hónap utolsó vasárnapján tartott születésnapozás is. Igyekeztek részt venni jótékonysági akciókban is. A nagybaconi Szőcs Ferike és Bocz-Zoltán Imola érdekében fellépéseket vállaltak, pánkót sütöttek és értékesítettek. Mozgalmas évek voltak, de elmúlni látszanak, tevékenységük visszaesőben. A klub létrehozói közül többen végleg távoztak, mások idős korukra hivatkozva maradtak távol a kö­zösségi tevékenységtől, így ma már csak huszonöten aktívak. Mégis sikerült meg­ünnepelniük fennállásuk tizedik évfordu­lóját tavaly december 28-án a gyülekezeti házban, a község életét meghatározó in­tézményvezetők, támogatóik és közeli barátaik társaságában, méltó körülmények közt. Fellépett a Benedek Elek Művelődé­si Egyesület kórusa, szavalatok hangzot­tak el, s ők is daloltak. Ha a nyugdíjasklub nem született volna meg, sok élménnyel lettek volna szegényebbek a tagok és a falu is – vallotta egyöntetűen a klub mozgatórugójának számító Incze Géza és Kusztos Vilmos.