Az első látásra értelmetlennek tűnő címet azért írtuk le, mert – ha kissé áttételesen is, de – előrevetíti a készülő, sorrendben harmadik Ponta-kormány gazdasági elképzeléseinek jellegét. A nagy önbizalommal bejelentett válság utáni Kánaán ugyanis késik megérkezni, s ebben a liberálisok kihátrálásával bekövetkezett új politikai konjunktúra sem ígér semmi változást. Sőt.
Jellemző, hogy minap a miniszterelnök által bejelentett makrogazdasági megvalósítások, a nemzeti össztermék növekedése és egyéb statisztikai eredmények nem érték el a nyilvánosság ingerküszöbét, alig olvasni róla a sajtóban.
Márpedig a kormányválság önmagában is negatív hatással bír a gazdasági folyamatokra – lásd például a lej térvesztését az euróval szemben –, nem beszélve a közvetett, csak közép és hosszú távon érezhető hatásokról. Az viszont tény, hogy a most szakadó szociál-liberális koalíció ígéretei közül nagyon kevés valósult meg. Vagyis inkább az adakozó és nem a gazdasági fejlődést hozó ígéretek kaptak zöld utat. És ha megnézzük, melyek ezek a szociális intézkedések, az előrelátás, a tervezés, a megfontolás apró csíráit sem fedezhetjük fel. Hiszen betartott ígéret volt, hogy kiegészítették a költségvetési intézmények alkalmazottjainak fizetését. Magyarán, amit korábban elvettek (s nem mellesleg az csúfos vereséget is hozott a korábbi kormányoldalnak), azt visszaadták, a nyugdíjak is emelkedtek januártól az infláció mértékével (persze, ezt törvény írja elő), a pedagógusok, orvosok is kaptak némi kompenzációt. Ennek ellentételezésére viszont csakis az adók mértékének növelése, illetve újabb illetékek bevezetése volt a válasz (az üzemanyagra idén vetik majd ki a 7 eurócentes többletet), miközben jelentősen – 13 százalékkal – növekedett a költségvetési bérekre kifizetett összeg (tavaly a GDP 7,4 százaléka ment el fizetésre, egy évvel korábban 6,9).
De mielőtt elvesznénk a számokban, érdemes azt is felidézni, hogy miként hat a minimálbér fokozatos emelése a munkaerő-piacra, illetve a munkabérek alakulására. Hiszen miközben az unióban csak Bulgáriában alacsonyabb a minimálbér, a fizetéseket terhelő rendkívül magas arányú adó- és illetéktartalom – minden kifizetett lej után átlagban 80 banit kell lepengetni az államnak – valójában drágává teszi a hazai munkaerőt. Igaz, korántsem európai összehasonlításban. Nem véletlen, hogy egyre több multi épp a növekvő munkaerőköltségek miatt fontolgatja a továbbállást. Mert eközben a munkaadók által fizetett társadalombiztosítási járulék nem változott, holott a kormányprogramban azt ígérték, öt százalékra csökkentik.
Nem sok jót várhatunk az új kabinettől sem, félő, nemhogy a kettőről háromra – de még az egyről a kettőre sem lépünk. Mindeközben a politikai elit saját magával és nem az ország sorsával foglalatoskodik...
