Nektek – talán ez az egy szó jellemzi a legjobban azt, amivel tele volt a levegő a budai MOM Kulturális Központ színháztermében. Mindenki – lett légyen akár a folyamatosan vastapssá ötvöződő közönség része, akár előadó, szervező, segítő –, aki ott tombolt a frenetikus est közel három órája alatt, úgy érezte, azért van itt, hogy adjon.
Neked, nektek, Önnek, bárkinek. Valakinek. A tevékeny részessé tett nézők, mert jegyet váltottak és tapsoltak, a zenészek, mert szívüket-lelküket adták, a létrehozók, mert a siker láttán jóságos langymeleggé olvadt a gyomrukban az ágaskodó izgalom indukálta görcs. Az egész rendezvény a jóról, a szépről, és – hogy Mókust idézzem – az adakozó szívről szólt. S, hogy nemcsak az Együtt a Leukémiás Gyermekekért Alapítvány kapott milliós nagyságrendű támogatást – munkájuk megsegítésére szerveződött e program –, hanem minden jelen levő is (több mint hétszázan), az már csoda volt. Olyan lelki feltöltődés, olyan izzás tette feledhetetlenné az estét, mely ritka a mai színpadokon. És – hogy ismét Szirtes Edina Mókust, az alternatív, szégyellős lélek mufurc zenészbe költözött, gyermeki esendősége miatt olykor tüskés, de profi és nagyon szerethető tüneményét idézzem – kitapsolhattuk magunkból a bajt, a gondot. Így történt, s úgy fel is dobódtam, hogy – elaludni nem tudván – haza is rontattam még éjszaka Békésre.
Békés a világ közepe. Persze, rögtön Sepsiszentgyörgy után. Mert hát miért is írnék az egészről – azonkívül, hogy Panna lányom ötlete, álma és gigászi munkája állt az est magalkotása mögött –, ha nem azért, mert még jó pár hazai szála is van a dolognak. De mielőtt ezekről beszélnék, rövid zárójel. A három gyerekem közül Panna egy évet élt Sepsiszentgyörgyön. Gergő hármat, Matyi ötöt. És mégis, azonnal megmondják róluk, hogy erdélyiek. Mert – fene a fajtánkat – van bennünk valami íz, valami utánozhatatlanul más, mint az anyaországiakban. Pedig egy tőből erednénk – és mégis!
Az előtérben egyből maroknyi „bíkisi” fogad. Csordás Ákos édesanyja, rokonok, barátok szorongatják kezem. Igen, Ákosé, aki Panna első hívó szavára jött, és aki teljesen és láthatóan feloldódott a hangulatban, és úgy szvingelt a zenekarral, mintha csak mindig ezt tette volna: „Most jöttem le a színpadról! A Harmonia Garden együttes zseniális, a Budafoki Dohnányi Zenekar pedig hihetetlen! Telt ház van a MOM központban!” És a honi szálak tovább szövődnek. A Darmai Gábornak – az egész rendezvény anyagi „háttéremberének” – átadott jelképes köszönet készítője Hodoroga Peti Békésről. Panna nem tudta, miért kap kedvezményt egy pesti cégnél. Hát ezért. Aztán, tágítva a kört, Róna Ágiba botlunk Békéscsabáról (nagyapjától tanultam a belgyógyászatot Marosvásárhelyen), majd a szünetben a megye egykori első számú embere – ma az Állami Számvevőszék elnöke –, Domokos László és lánya, akivel összefutunk. Ő „erőszakolta” ki anno, hogy eljöjjünk csapatostul Illyefalvára csodát látni és tanulni az akkor még egyszerű lelkész, Kató Béla püspökéktől. Szerényen, mosolyogva, magánemberként érkezve élvezi a zenét, s mint elmondta, ő is adni jött, de úgy érzi, többet kapott, és ráadásul hazai ízekkel fűszerezve. A Harmonia Garden tagjai szokott profi hangszeres tudásukat és ötletgazdagságukat bontakoztatták ki ezen a koncerten is, de az idő teltével őket is elragadta a hangulat, örömzenévé vált a produkció. Vezetőjük, Balog Miklós önálló műsorszáma és Sörös Jenővel előadott bravúros kettőse is a zsenialitást közelíti. A Budafoki Dohnányi Zenekar mérhetetlenül szerényen, alázattal és mosolygó örömmel „tette a dolgát” egész este szimpatikus karmesterével, Werner Gáborral az élen. Micheller Myrtill dzsesszénekesnő zenei tudását méltatni kisfiú vagyok, de maga a jelenség, amit képvisel, bűbájos, megejtő, humoros és mélyen emberi. És február 28-án Sepsiszentgyörgyön lép fel a Di Stefanóban! Ha meg laza profira volt kíváncsi valaki, akkor csak az őstehetség, a 12 éves Oláh Ernő többszörös hegedűverseny-győztes hegedűművész-palántát kellett befogadnia.
Nos, ez volna kisvárosunk fővárosba nyúló szálainak rövid története. De ez az eltéphetetlen gyökerek örök meséje is, mely akkor is szülőföldhöz köt ezer apró, genetikai szállal, ha nem is tudsz róla. Istennek hála.
