Szűkös a költségvetés
– Mi a helyzet a községháza és a művelődési ház feliratai ellen indított perrel? – kérdeztük a község polgármesterét, Berde Józsefet.
– Egyelőre semmi, sem  egyik, sem pedig a másik peres ügyben nem történt lényeges előrelépés. A két dolog két külön per tárgya. Egyiket – a községháza-ügyet – Brassóban tárgyalják a táblabíróságon, a másikat pedig Bukarestben. Onnan talán megrovást kapok, és fel kell majd íratnom román nyelven is az intézmény nevét, ugyanolyan betűtípussal, amilyen az eredeti volt. Egyelőre mindkét felirat gyászkeretben áll. Egyébként megy minden a maga megszokott útján. Költség­vetésünk kicsit kisebb, mint a tavalyi, szűkös, és próbáltuk úgy feldarabolni, hogy jusson is, maradjon is. Az életnek mennie kell, farsangoltunk az iskolával, itt a kosaras bálok ideje, készülünk március 15-e megünneplésére. Foly­tatni kellene a megkezdett munkálatokat, van egy új testvértelepülésünk, holtvágányon a befektetések, pályázatok ügye, és a mi gondunk részben az iskolahálózat fenntartása is, mert évek óta nem kapunk pénzt a tanügyminisztériumtól. Engem személy szerint még most sem kedvelnek sok hivatalos helyen, pedig csak annyi a vétkem, hogy szókimondó vagyok, s megmondom az igazat.
– Részletezzük az idei költségvetést...
– Elmaradt beruházásunk ugyan nincsen, de Fotosmartonos csatornahálózatáról elmondhatom, hogy haladt a munka, viszont a szükséges és jóváhagyott kormánypénzt még nem kaptuk meg. Ez nem politika, szerintem az a szerencsétlen helyzet alakult ki, hogy nincsen olyan ajtó, ahol kopogtathatnánk. Folynak a munkálatok a községközpont kultúrházánál, szeretnénk befejezni a tekepályát Zol­tánban. A tavaly is, az idén is bepótolt ebbe a megyei tanács. Az önkormányzat székházának is csak a leányos fele készült el, a többit, a hátsó részt is befejeznénk, hasonlóan alakulnak a dolgok a művelődési háznál is. Tarthatatlan helyzetben a központi egészségügyi rendelő, mindenképpen tatarozásra szorul. Megindult a folyamat, már kértünk árajánlatokat. Angyaloson be kell fejeznünk a műgyepes sportpályát. Kellett egy kevés pénzalapot hagyni az utcák javítására, a vízlefolyók rendezésére. Fel akarjuk újítani a községi általános területrendezési tervet a falufejlesztés, az ipari zónák és a lakások építése szempontjából. Nagyjából tudjuk, hol követelné a helyzet újabb területek bevételét, s erre már a helyi tanács is rábólintott.
Hogyan és miből tovább?
– Tervük a központi iskola régi épületének rehabilitációja, de sürgető az angyalosi új iskola befejezése is?
– Így van. Az angyalosi Forró Elek I–IV. Osztályos Iskola befejezéséhez kormánypénzre várunk. Ez egy százötvenezer lejes munkálat lenne: a külső rész rendezése és az emeleti rész elkészítése. Pályázni is akarunk, ha lesz arra alkalmas kiírás. A belső szerelés készen, nyílászárók szükségesek, padlózat stb. Nem tudom, hogy a tanügyminisztériumnak mi a szándéka, nem gondolnak az iskolákra? De minden faluban akad valami tennivaló. Pályázatunk letéve arra az aszfaltos útszakaszra is, ami Zoltán falut a Csík felé tartó műúttal köti össze. Nagy gondunk a víz- és a szennyvízrendszer működtetése. Két és fél évi mandátumom után elmondhatom, hogy hat faluban ivóvíz-, ötben pedig szennyvízhálózat működik. Azt a helyi elképzelést szeretnénk fokozatosan kivitelezni, hogy minden ivóvíz- és minden szennyvíz-csatorna – természetesen külön-külön – önálló tisztítóberendezésre csatlakozzék. Indokolt lenne tehát a jelenlegi tisztítóberendezés bővítése is. Hogy miként alakulnak a közeljövő pályázati lehetőségei, azt a mostani zavaros kormányzati helyzetben nehéz lenne megmondani, de ahol az infrastruktúra már a földben, az utcák burkolatát, a sáncokat rendbe kellene tenni, ezt pedig önerőből nem tudjuk megvalósítani. Azt azonban ígérem, hogy Fotosmartonosban  idén – önerőből és némi megyei támogatással – felavatjuk a ravatalozót.

Nagyvázsony mellett Bogács
– Felvettük a kapcsolatot egy Eger melletti köz­séggel, Bogáccsal. A tavalyi Szent György Napo­kon ismerkedtünk meg velük. Testvérkapcsolatra vágytak. Futó­lag bemutattuk a községet, mi is voltunk náluk, s ha sikerül, az idén hivatalosan is megírjuk a szándéknyilatkozatot.
Bogács fürdőhelyéről ismert község Borsod-Abaúj-Zemplén megye déli részén. Bortermő régió, a Bükkaljai Borvidék települése. Szőlőfajtája az olaszrizling, és minden nyáron borversenyt tartanak, a borászathoz kapcsolódó többnapos kulturális és szórakoztató programokat szerveznek. Itt alakult meg a Szent Márton Borlovagrend, amelynek célja a Bükkaljai tájegységen termelt borok megismertetése a fogyasztók minél szélesebb körével, a borvidék értékeinek népszerűsítése, a szőlőtermesztés és borászat szokásainak fenntartása, gondozása, fejlesztése, a kulturált borfogyasztás hagyományának megteremtése pinceprogramok segítségével.
– Úgy néz ki – folytatta Berde József –, hogy Nagyvázsony mellett ez a község is Gidófalva testvértelepülése lesz. Vázsonnyal kissé meglazult a kapcsolatunk, de az ottani új városvezetés már megkeresett, s mi ezt a kapcsolatot továbbra is ápolni szeretnénk.

„Mint az étel, úgy kell a farsang”
– Már nagyon megszoktuk a farsangi vigalmakat – újságolták Étfalvazoltánban. – Olyan szép, amikor az iskolás és kis óvodás gyermekeket szép székely ruhába öltöztetjük, felülnek a szekérre, énekelnek, szól a rezesbanda, és mennek faluról falura. Az ilyent a kicsi gyermek élményként megőrzi, mi pedig itthon kínálmációval várunk mindenkit. Szép szokás, az iskola igazgatója, Zsigmond Zoltán a főszervező. A tavalyi és tavalyelőtti nagy farsangi felvonuláson lapunk is jelen volt, s részleteiben ismertettük.

Csökkenő gyermeklétszám
– Van-e kiút a létszámcsökkenés okozta vészhelyzetből? – kérdeztük Zsigmond Zoltánt.
– Jelenleg kétszázhuszonnyolc gyermekünk van. Jelentős a létszámcsökkenés, néhány évvel ezelőtt megközelítettük a háromszázat. Jövőre mutatkozik valamelyes növekedés. Megma­radunk pénz­ügyi központnak, mert egy közigazgatási egységen belül egy központi iskolának meg kell maradnia. Kiutat is találtunk. Ben­nünket nagyon is érintenek az új rendelkezések, mert Gidó­falvához történelmi kis falvak tartoznak, azok lakossága nagyon ragaszkodik ősi iskolájához, és igényli elemi szintű közoktatási intézményének fenntartását. Úgy tartjuk, hogy kis létszámú csoporttal is érdemesebb fenntartani ezeket, mint megszüntetni. Ezt úgy oldottuk meg, hogy minden településen működtetünk egy-egy különálló korosztályt képviselő csoportot, ilyen módon meg tudjuk tartani a négyosztályos iskolákat. Ez a helyzet a kicsinyek számára is előnyös, ami pedig a tanulók szállítását illeti, azt a tanrend jellegzetességéből eredő előnyök miatt saját iskolabusszal zökkenőmentesen meg tudjuk oldani, és annak a tanerőnek is megmarad a folytonossága, amely az illető osztályt  oktatja. Nálunk már a jelenlegi iskolai évtől így működött a rendszer. Megjegyzem, hogy ha meg kellett volna maradni a régi, összevont osztályos rendszer mellett, községszinten jelenleg egyetlen alsó tagozatos iskola sem működhetne.
2008 óta Gidófalva nem kapott pénzalapot iskolai beruházásokra. Amit feltétlenül meg kellett oldani – mint például az étfalva-zoltáni iskolaépület lényeges felújítását –, a helyi önkormányzat saját költségvetéséből szorította ki. Mutatkozik egyfajta lehetőség, hogy az idén valamelyest megoldják, ugyancsak helyi erőből, a fotosmartonosi iskola belső rendezését is.
Zsigmond Zoltán fiatal igazgató oroszlánrészt vállalt a község és a falusi iskolák révén az egész község művelődési életének szervezésében. A szó legszorosabb értelmében a mutatós és hagyományos ünnepi rendezvények szervezője, s lényeges, hogy mellette áll a népes tantestület is. Elve, hogy a programok megszervezésében-kivitelezésében méltányos módon helyet és lehetőséget kell kapnia minden  iskolának. Ez a módszer érvényesül a hagyományos módon évente megtartott iskolanapokon, amelynek kezdő rendezvénye minden évben más és más iskolánál indul.

A magyar szabadság ünnepe
Czetz János szülőfalujában jelek, táblák, síremlékek idézik nemcsak a magyar forradalmat és szabadságharcot, hanem a háromszéki önvédelmi harcokat is, hiszen a település akkori lakói, ha tömegesen nem is vettek részt az eseményekben, de hallhatták a szépmezői csata ágyúdörejét-puskaropogását, erre érdemes és kell emlékeznünk.
– Akárcsak az előző években, most is az ünnepi istentiszteleté egyik fontos szerep – mondta Bereczki László helybeli református lelkipásztor. Koszorúzunk a cinteremben, a temetőben elődöm, Nagy Ferenc sírjára elhelyezzük az emlékezés virágait.
– Ünnep napján az istentisztelet után megszólal a rezesbanda, a felvonuló tömeggel együtt menetelnek a hagyományőrző huszárok is – vázolta a leendő programot Zsigmond Zoltán. – Ünnepi beszéd hangzik el, és a kultúrotthonban műsort mutatunk be. S mert ez az esztendő Gábor Áron-év, ehhez a témához kötődő szemelvény-műsort tanulnak be. Az Erdélyi Magyar Ifjak sepsiszentgyörgyi egyesülete meghívta őket, az ünnep előtti napon, március 14-én 18 órai kezdettel lép fel a tanuló- és tanárközösség az említett műsorral a megyei könyvtár Gábor Áron Termében. Másnap, március 15-én a helyi közönség is megtekintheti az ünnepi műsort a művelődési házban.