A fogarasi Neuer Weg Egyesület alelnökét a civil mozgalomról, a székelyföldi erdőkről és a rétyi beruházásról is kérdeztük sepsiszentgyörgyi látogatásán. A közel egy éve életre hívott Neuer Weg (új út – szerk. megj.) Egyesület a környezetvédelem mellett az épített örökség óvására összpontosít. Hans Hedrich (képünk) álláspontja szerint ehhez hozzátartozik a polgári jogok védelme is, hiszen a környezetvédelem szorosan összekapcsolódik az erőforrások felhasználásával. Tevékenységükkel ezt az összefüggést próbálják a köztudatba bevinni.

Hans Hedrich: Erdélyben fontos téma, miként használjuk ki erdeinket, a nyersanyagokat. Ha pedig nem tartják be a törvényeket, emberi jogokat, akkor születnek az olyan tervek, mint a verespataki vagy például a rétyi.
– A székelyföldi famaffia ügyét ön tárta a társadalom elé. Hogyan göngyölítette fel a történetet?
– Tulajdonképpen szerényen kezdődött, nem is gondoltam, hogy ekkora ügy lesz belőle. 2012-ben részt vettem egy falugyűlésen Kászonaltízben, ahol egy bányászati tervről szólt a vita, s ezt követően egy helybeli nő jelezte, ennél súlyosabb probléma is akad a településen: a falopás. Így kezdtem el ott dolgozni, filmezni, interjúkat készíteni, rendőrökkel, aktív és egykori erdészekkel álltam szóba. Végül összeállt a kép, hogy ebben a történetben milyen szerepe van a rendőrfőnöknek, illetve a volt prefektusnak, Mircea Duşának. Ők állnak állítólag a piramis csúcsán, ami a falopásokat illeti. Ugyanakkor itt jön képbe a kommunizmus, amit én tudatosan meg is éltem, hiszen 18 évesen ért a rendszerváltás, kimentem az utcára – nekem ez sokat jelent. És allergiás vagyok arra, hogy a volt rendszer képviselői manapság is vezető, hatalmi pozícióban vannak – ha tennének valami hasznosat társadalmilag, akkor ez talán megbocsátható lenne.
– A Schweighofer-beruházás lassan egy éve borzolja a kedélyeket Háromszéken. A Neuer Weg is jelezte kifogását ennek kapcsán, beadványt intéztek a megyei önkormányzathoz a fűrésztelep építkezési engedélyének visszavonása érdekében. Hogyan látják ezt a beruházást?
– Ez az ügy is szorosan kapcsolódik Mircea Duşához, aki védelmi miniszterként vett részt a Holzindustrie Schweighofer beruházásának bejelentésén, és ez óriási kérdőjelet vet fel: miért lobbizik védelmi miniszterként egy befektetésért? Ebből is látszik, hogyan próbálják befolyásolni a döntéshozókat, hogy jóváhagyjanak egy tervet, melyet úgy próbálnak eladni, mint amely jövedelmet hoz, munkahelyet teremt. Ez rendben is lenne, de már ez a háttér is igen gyanús. Segesváron évek óta foglalkozunk műemlékvédelemmel, törvénytelen építkezésekkel, és pereskedtünk is. Tapasztaltam már annyit, hogy megérezzem, ha valami hamis, nem helyénvaló. A rétyi beruházás esetében számomra az volt a jel, amikor megtudtam, hogy a nyáron elkezdték elhordani a termőréteget a telepről, s ezt úgy állították be, hogy régészeti feltárást végeznek. Egyértelmű volt a szándék: kész tényeket akartak, hogy ne legyen vissza­út – ezzel pedig nyomást gyakorolnak a döntéshozókra is. Ha bárki meg akar valósítani egy befektetést, senki nem ellenzi, jöjjön, de dolgozzon törvényesen. Hang­súlyozom: azt kell megnézni, törvényes vagy törvényellenes. És Rétyen azt tapasztaltam, hogy törvénytelenül kezdték el a munkát. A hatástanulmány kapcsán félresöpörtek minden, a projektet ellenző érvet. A következő lépésben az építkezéshez már nem is kértek hatástanulmányt, holott a területrendezéshez még igényelték. Egyértelmű, hogy a rétyieket nem tájékoztatták, kész tények elé állították őket, a közmeghallgatást a találkozó előtt egy nappal közösségi hálón hirdették, holott a törvény ezt nem teszi lehetővé. Ugyanakkor környezetvédelmi szempontból egy ilyen nagy befektetést körültekintően kell elemezni, minden hatását figyelembe véve, és nem csak közvetlen helyszínére kivetítve. Erre az Indigó csoport fel is hívta a figyelmet, hiszen fennáll a veszély: letarolják az erdőket, hogy a fafeldolgozót ellássák nyersanyaggal, valamint az is gond, hogy az évente szükséges egymillió fát nem lehet törvényesen kitermelni.
– Az Indigó csoport tiltakozással indította az idei évet, a résztvevő, nem túl népes civil csoport azt kérte a megyei önkormányzattól, vonja vissza az osztrák cégcsoport számára kiállított építkezési engedélyt. Miként lehetne a civil hang erősebb, hatásosabb ilyen helyzetekben? És itt most nem csupán a Schweighofer-beruházásra gondolok, hanem bármilyen esetre, ami a társadalmat megmozgatja.
– Úgy vélem, minden az embereknél, értékrendünknél kezdődik. Románia és Erdély olyan társadalom, mely a modern városi, illetve hagyományos falusi kultúra közt lebeg, ám helyét még nem találja. Fontos, hogy az emberek ismerjék jogaikat, ugyanakkor azt tapasztalom, hogy Székelyföldön és Romániában a polgárok különlegesen fogják fel az önmaguk és az állam, a hivatalok közti viszonyt. Úgy élik meg, hogy a köztisztviselő messze van tőlük – és ez igaz is –, nekik pedig semmi erejük ahhoz, hogy bizonyos helyzetekhez hozzászóljanak. Ebből arra következtetek, hogy a társadalom tagjai nem ismerik jogaikat. Pedig számos törvény biztosítja, hogy közbeszóljanak, beleszóljanak, részt vegyenek bizonyos folyamatokban. Ha pedig nem lépnek fel mint törvényeket, jogaikat ismerő polgárok, akkor a hivatalok, intézmények is úgy viszonyulnak hozzájuk, mintha nem is léteznének ezek a jogok, így a fejünk fölött hozzák meg a döntéseket. Úgy vélem, kevesen vagyunk azok, akik jogaink és a jogszabályok ismeretében fordulunk a közintézményekhez, de tény, ha valaki magabiztosan lép fel, akkor kezdenek válaszolni, próbálnak normálisan, egyenrangúan viszonyulni a polgárhoz. Azt mondom, nem kell félni a hivataloktól. Lényeges, hogy megismerjük jogainkat és cselekedjünk, illetve ne felejtsük el, azért volt forradalom Romániában, hogy ezt megtehessük.