Először készített felvételeket a Csendes-óceán egyik legmélyebb pontja, a több mint hét kilométer mély Új-Hebridák-árok élővilágáról egy nemzetközi kutatócsoport.
Felfedezték, hogy a kígyóhalak és a rákok ilyen mélységben is tömegével megélnek, és megállapították, az itt talált élővilág különbözik az eddig tanulmányozott mélytengeri árkokétól – adta hírül a BBC. A kutatók kamerákkal felszerelt leszállóegység segítségével filmezték a mélytengeri teremtményeket.
A világon több mint 30 mélytengeri árok létezik, a tengerfenék keskeny hasadékainak többsége a Csendes-óceánban rejtőzik. Az Új-Zélandtól mintegy 1500 kilométerre északra fekvő Új-Hebridák-árkot korábban ember még nem tanulmányozta.
A 2013 végén tett harmincnapos utazás során készült felvételeken nagy, szürke, körülbelül egyméteres kígyóhalak láthatóak, melyek a leszállóegységre rögzített csalétket rágcsálják. Körülöttük hatalmas vörös rákok kúsznak a homokos tengerfenéken, mely meredeken lejt a legalsó, 7200 méteres mélységben fekvő pont felé. Megfigyeltek sugaras úszójú halakat, az angolna alakúak rendjébe tartozó fajokat és kisebb rákokat, amelyek közül sokat összegyűjtöttek és a felszínre hoztak.
Az új-zélandi Nemzeti Víz- és Légkörkutató Intézet expedíciójának brit tagja, Alan Jamieson elmondta, nagy különbséget találtak az Új-Hebridák-árok és az általuk tanulmányozott mélytengeri árkok – többek közt a japán Izu-Bonin és a Kermandec – között: egyetlenegy gránátos hallal sem találkoztak élővilágában, pedig ez a hal feltűnő lakója a mélytengeri élőhelyeknek. A kígyóhalak máshol igen kis egyedszámban fordulnak elő, itt viszont nyüzsögtek a vízben a rákokkal együtt – tette hozzá. Úgy vélik, a különbségek az árkok eltérő tápanyaggazdagságára vezethetőek vissza: az Új-Hebridák-árok viszonylag terméketlen vizek alatt fekszik, a kígyóhalak pedig az alacsony tápanyagtartalmú helyek lakói.
