Pár hete töröm a fejem, próbálom megérteni, mi is történik kies hazánkban, szűkebb pátriánkban, Székelyföldön! Nem értem, az SZNT miért keveri össze a dolgokat, miért teszi hétfőn 17 órára a megemlékezéssel összemosott autonómiatüntetést?
Szerény véleményem szerint a kettő egyszerre nem megy! Nem keresem a kákán a csomót, de el kellene dönteni, mit akarunk: autonómiát vagy csendes megemlékezést hőseinkről! Mindkettő fontos, de nem szabadna az autonómiáért való hangos tüntetést feláldozni egy csendes megemlékezésért! A tavaly végre megint büszke székelyekké váltunk Marosvásárhelyen, éreztem az erőt, az összetartozást, az elszántságot! Remélem, idén is így lesz, de szkeptikus vagyok kissé...
A másik, amire kíváncsi vagyok: most, hogy az RMDSZ belépett élete legszégyenteljesebb szövetségébe, úgy látom, mindenről beszélnek „hős” vezéreink, csak az autonómia lett megint tabu számukra. Nem jól van ez így, nem szeretném még egyszer megérni a szabadság napján tapasztaltakat, amikor szekus módszerekkel nyomtak el minden autonómiáért kiáltó hangot, mikrofonrecsegtetéssel, hangos zenével stb. Sajnos, sok év tapasztalata mondatja velem, hogy nagyon oda kell figyelni mindenre március 10-én, mert érdekképviseletünk kormányra lépett, és talán jó pont lehet számukra, ha keresztbe tesznek nekünk, akik még reménykedünk az autonómiában! Ezért kérek mindenkit, aki székely magyarnak érzi magát, jöjjön el Marosvásárhelyre, és ne féljünk hangosan kimondani, amit akarunk!
Vajda Dénes, Sepsiszentgyörgy
