Ezzel a dallal indult március nyolcadikán a 14. számú dr. Kovács Sándor cserkészcsapat 40 cserkésze és tíz újonc Sepsiillyefalváról felkeresni Háromszék azon helyszíneit, amelyek szorosan kötődnek Gábor Áron forradalmi szerepvállalásához. Az időzítés nem véletlen, születésének 200. évfordulóját ünnepeljük, és már százhatvanöt év telt el a végzetes kökösi csata óta, amikor ágyúgolyó oltotta ki életét.
Eresztevényben a templomkerti sírnál meghatódva emlékeztünk meg a vitéz őrnagy temetésének fontosabb mozzanatairól, amikor már az Óriáspince-tetőről lövöldöztek a kozákok. Ezután a Benke-kúria előtti legújabb Gábor Áron-szobornál tisztelegtünk.
Következő állomásunk Kézdivásárhely, az 1848–49-es szabadságharc hadiiparának helyszíne volt. Az ágyúöntő egész alakos főtéri szobra mellett felidéztük az emlékmű kalandos sorsát, az utat, amit a nevét viselő nagyváradi hadapródiskola elől az ottani múzeumkerti szemétdombon át megtett, míg 1971-ben Kézdivásárhelyre került. Meglátogattuk Turóczi Mózes harangöntő műhelyét is, ahol 64 ágyút öntöttek. Felelevenítettük a Bodvajban öntött két ágyúhoz és a sepsiszentgyörgyi Olt utcai Kiss János műhelyében öntött ágyúkhoz kapcsolódó eseményeket, fejet hajtottunk Bem apó és Tuzson János őrnagy, a nyergestetői csata parancsnokának szobra előtt, majd Kossuth Lajos szobránál elénekeltük ma is nagyon időszerű üzenetét. A katonanevelde előtt elbeszélgettünk az itt kiképzett tüzérek hősies csatatéri helytállásáról. Bereckben is megkoszorúztuk a Gábor Áron-szobrot, és számba vettük életének fontosabb mozzanatait és helyszíneit.
Kökösben a Feketeügy melletti csatatér helyszínét kerestük fel, ahol ágyúgolyó-találat érte hősünket. Útközben minden település neves szülöttjéről beszélgettünk: Szentkatolnán a nagytudású Bálint Gáborról, akinek sikerült megvalósítania Kőrösi Csoma Sándor nagy álmát, eljutva az őshazába. Imecsfalván a múzeumalapító Zathureczky Emíliára emlékeztünk, Zabolán Erdély Széchenyijének, gróf Mikó Imrének érdemeit méltattuk. Kovásznán a Pokolsár, majd a parkbeli szobrok megtekintése és a borvízkóstoló után Ignácz Rózsa, Gazdáné Olosz Ella és Fábián Ernő munkásságáról bővítettük ismereteinket, Pákéban Pákéi Lajos műépítészről, akinek tervei alapján készült a kolozsvári Mátyás király- és a zilahi Wesselényi-szobor talapzata, a Házsongárdi temetőben Berde Mózes és Brassai Sámuel síremléke és a kolozsvári Continental (volt New York) szálloda is. Megfejtettük az Üti Páké Barátost szólás jelentését, és nem feledkeztünk meg a „kicsi Csoma”, Barátosi Balog Benedek kelet-kutatóról, a Turán-könyvek alapítójáról sem. Rétyen a szabadságharc kiemelkedő alakjáról, Bíró Sándor református lelkészről, a Hadilap szerkesztőjéről beszélgettünk, aki Dés mellett jeltelen sírban nyugszik. Ezt sikerült azonosítanunk, és még idén kopjafát állítunk rá csapatunkkal. Felelevenítettük nyári élményünket, amikor Nagyabonyban – ahol csak két torony látszik – nehezen, de sikerült megtalálnunk a rétyi Antos János és az angyalosi Forró Elek sírját, és a virág mellett székely zászlót is elhelyeztünk ott.
Úgy érzem, célunk megvalósult, cserkészeink ismeretekben gazdagabban köszöntik majd március 15-ét. Gábor Áron emléke elevenen él a világ magyar cserkészeinek körében. Nincs olyan csapat, ahol ne ismernék a címadó nótát. Kézdivásárhelyen a 34-es, Szarvason (Magyarországon) az 584-es, az óceánon túl pedig a New York melletti Garfieldben az 1956-ban alakult 6-os számú csapat büszkén viseli nevét.
GAÁL SÁNDOR csapatparancsnok
