Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Bolond Istók nevű legény. Egyik nap gondolt egy nagyot, és elhatározta, hogy beáll katonának. El is ment a kaszárnyába, és jelentkezett a főkapitánynál.
– Főkapitány úr! Bolond Istók alázattal jelentkezik katonának.
Be is vették, de harmadnapra hazaeresztették, mert mindent fordítva csinált, amit mondtak. Ha azt mondták: jobbra fordulj! – ő balra fordult. Ha azt mondták: állj! –akkor ő leült a földre. Ha azt mondták: előre! – akkor Bolond Istók visszahátrált. Eleinte pofozgatták, bezárták, koplaltatták. Utóbb aztán megkérdezték tőle, hogy miért csinál mindent fordítva.
– Azért – mondta büszkén Bolond Istók –, hogy az ellenség megzavarodjon. Mert ha az ellenség meghallja, hogy nekünk jobbra kell mennünk, akkor ők minden puskával jobbra fognak lőni. De ha én fordítva teszek mindent, akkor az ellenség nem bír követni, és összezavarodik.
Ez egyáltalán nem tetszett sem a főkapitánynak, sem pedig a többi katonának. Ezért hát elküldték. Gondolta Istók: azért mégis megmutatom, hogy nekem van igazam. Hazament a falujába, és összehívta a cimboráit.
– Csináljunk – mondotta – olyan hadsereget, amilyen még sose volt a világon.
– Én leszek a generális. Amit én mondok, ti mindig fordítva teljesítsétek.
Azzal elkiáltja magát: – Kezeket le! Erre mindenki felemelte a kezét.
– Jobbra nézz! Erre meg mindenki balra nézett.
– Előre! – mondta Istók. – Mindenki hátrafelé ment.
Egyszer a főkapitány és a serege Bolond Istók falujában masírozott. Amint meglátták Istók furcsa hadseregét, majd megpukkadtak a nevetéstől.
