A mai nemzetközi világban egyre több cikk, beszéd és hozzászólás jelenik meg angolul. Mondják is, hogy az angol lett a modern latin. Nincs is ebben semmi kivetnivaló. Az pedig különösen örvendetes, hogy a Székelyföldről is egyre többet lehet hallani és megtudni angolul. Ismerje meg a világ a sok értéket és tehetséget.
Azt viszont már nem lehet szó nélkül hagyni, hogy – különös félreértés folytán – a Székelyföldről szóló angol szövegben, ahol lehet, román helynevek jelennek meg. A Wikipédia angol kiadásából például megtudhatjuk, hogy „Áron Gábor (27 November 1814, Breţcu – 2 July 1849, Chichiş) was a Székely Hungarian artillery officer and national hero of the 1848–49 Hungarian Revolution.” Azaz: Gábor Áron (1814 november 27., Breţcu – 1849 július 2., Chichiş) székely magyar tüzérőrnagy, az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc hőse. Mai szemmel nézve nem vagyunk biztosak abban, hogy Gábor Áron egész életében valaha is hallott volna Breţcuról vagy Chichişről.
Romániai magyar európai parlamenti képviselők némelyike különösen szorgos a román helységnevek angol nyelvű terjesztésében. „On September 1st of this year, on the »Day of Justice« 30 thousand citizens took to the streets of Sfântu Gheorghe (Romania)” – tudjuk meg Sógor Csaba európai parlamenti képviselő irodájából. Azaz: Az idei év szeptember elsején, az Igazság napján 30 ezren vonultak utcára Sfântu Gheorghéban (Románia). A FUEN alelnöke arról írt, hogy „From a European perspective it is unacceptable how the mayor of Târgu-Mureş refuses compliance with the rights of the local Hungarian community.” (Európai perspektívából nézve elfogadhatatlan, hogy Târgu Mureş polgármestere elutasítja a helyi magyar közösség jogainak tiszteletben tartását.) Pedig a legnagyobb székely város lakói biztos, a Marosvásárhely név szabadabb használatáért is küzdenek.
Tévedés ne essék, nincs semmi baj a magyar többségű helységek román nevével. Ugyancsak büszkék lehetünk arra, hogy több településnek patinás német neve is van. Használjuk is ezeket mindenütt és minél többször, ahol segítik a jó megértést. Az viszont már aligha helyeselhető, hogy az angol megnyilatkozás az anyanyelvi magyar név minél tökéletesebb háttérbe szorítását segíti. Mintha ez már nem is lenne fontos vagy maradandó. Minden hónapban egy nyelv kihal a világon és egy kultúra megszűnik. A többség mindenütt igyekszik megszüntetni a kisebbségeket. Mi meg, úgy látszik, még segítjük is ezt. Nem jó tendencia, mert előbb-utóbb mindenki csak hamburgert ehet, és a mandarinnak kínaiul kell majd beszélnie. Hamarosan végük lesz ezeknek a sokféle, de mára már teljesen elavult kultúráknak, mint az erdélyi szász, székely magyar, bosnyák, katalán, szerb, román, litván, orosz, francia, japán stb., stb. Helyette jön az egyformaság és az unalom.
Minden bátorságomat összeszedve, most szembeszállok ezzel a megállíthatatlannak tűnő folyamattal. Ezennel írásban kijelentem, hogy „Bereck, Kökös, Sepsiszentgyörgy and Marosvásárhely represent some of the finest and proudest traditions of the Székely land.” Azaz: Bereck, Kökös, Sepsiszentgyörgy és Marosvásárhely Székelyföld legszebb és legbüszkébb hagyományait képviseli. Jöjjön, aminek jönnie kell!
BALÁS ANDRÁS
(A szerző Amerikában élő, székelyföldi származású orvos)
