Nagyon szegény családban született, apja alkalmi munkákat vállalt, anyja mosónő volt. Kislány korában apáca vagy orvos szeretett volna lenni, de amikor az önképzőkörben szavalni kez­dett, már tudta, hogy hivatása a színészet. 1948-ban vették fel a Színház- és Film­mű­vé­szeti Főiskolára. Diplo­má­já­nak megszerzése után, 1952-ben a Madách Színház­ba került, 1980 és 1982 között a Népszín­ház­ban, majd 1989-ig a Nemzeti Színház­ban játszott, 1990-ben visszatért a Madáchhoz. Első kiugró sikere Brecht Kurázsi mama című drámájában a néma Kata szerepe volt. Sokoldalú, nagy formátumú színésznővé érett, drámai erővel jelenítette meg a tragikus hősnőket épp­úgy, mint a zaklatott lelkű asszonyfigurákat vagy a szélsőségesen groteszk alakokat. A musicalek világában is otthon van, imponáló ének- és tánctudását legemlékezetesebben a Hello, Dollyban bizonyította. Búgó, erotikusan talányos hangon számtalan sanzont és csacska dalocskát varázsolt slágerré. Major Ta­más oldalán a butuska Lujza­ként évekig állandó szereplője volt a rádiókabaréknak. Rajz­filmek szereplőit is szin­kro­nizálta, az ő hangján szólalt meg Vilma a Frédi és Bé­ni sorozatban, avagy Kot­ko­da a Kukori és Kotko­dában. Több mint ötven filmben nyújtott emlékezetes alakítást, ilyen volt a Mese a 12 találatról, az Iszony, az Én vagyok Jeromos, a Szabadíts meg a gonosztól. Filmszere­pei közül kiemelkedik a púpos Tera a Ház a sziklák alatt című Makk Károly-filmben – érdekesség, hogy a rendező eredetileg Horváth Terit akar­ta felkérni, de ő sírva fakadt, amikor megkapta a forgatókönyvet, mondván: „Mit szólnának a falumban, ha púposan látnának”. A szerepet Psota öröm­mel vállalta el, és élete egyik nagy alakítását nyújtotta.
1959-ben és 1962-ben Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 1976-ban lett érdemes, 1982-ben kiváló művész, a Kossuth-díjat két alkalommal, 1966-ban, és 2007-ben kapta meg. A Halhatatl­anok Társulatá­nak 1996 óta tagja, 2000 óta a Nemzet Színésze kitüntető cím birtokosa. 2009-ben Pri­ma-díjas és Gundel művészeti díjas lett. 1996-ban ő alapította a Kossuth-díjas rendező Vámos László emlékét őrző díjat, amelyet évente osztanak ki.
A művésznő nem sokkal nyolcvanötödik születésnapja előtt szívinfarktussal kórházba került, de állapota stabil.