A szentkatolnai születésű Kelet-kutató és nyelvtudós Bálint Gábort (1844—1913) hamar elfeledte az utókor. A magyar tudományosság többnyire elhallgatta, a közös emlékezetből pedig kiesett.
Szülőfalujában a 20. század közepe táján a még élő rokonain és néhány idős emberen kívül nevét is alig ismerték. Magam a családunkban hallottam róla már nagyon fiatalon, ami arra késztetett későbbi pályámon, hogy emlékét életre keltsem. 1969-ben, a tudós születése 125. évfordulója alkalmából nyilvánosan emlékeztem meg egy rendezvény keretében Bálint Gáborról a falu művelődési otthonában, és előadásom szövegét a Korunk közölte 1969. évi decemberi számában. De emlékjel állítására még sokáig gondolni sem lehetett…
Az 1989-es fordulattal nyíltak új lehetőségek a kulturális örökség megőrzésére. Már 1990 első hónapjaiban a szentkatolnai iskola Jakab Jolán tanárnő igazgatósága alatt felvette Bálint Gábor nevét, s névlegesen létrejött azokban a lázas hetekben a Bálint Gábor Közművelődési Egyesület is, amelynek vezetését is az iskolaigazgatónak adtam át egy idő után.
Ezek voltak az első lépések a tudós hazahozásának útján. A következő: Bálint Gábor születése 150. évfordulójának megünneplése 1994-ben. A Szentkatolnán megtartott tudományos emlékülést az Erdélyi Múzeum-Egyesület és a Babeş—Bolyai Tudományegyetem Magyar Nyelv és Kultúra Tanszéke támogatta. Ekkor került sor a Vetró András szobrászművész által alkotott bronzplakett és emléktábla leleplezésére. Még ugyanabban az évben az emlékünnepségen elhangzott előadások az iskola magyartanára, dr. Borcsa János szerkesztésében és az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadásában megjelentek. A szülőfaluban tartott emlékünnepséget a kolozsvári követte 1996-ban, ahol Bodor András és Péntek János professzor méltatta Bálint munkásságát, és felavatásra került a dombormű másik példánya (mint a szülőfalu ajándéka) a bölcsészkar folyosóján. A 160. születési évfordulóról sem feledkezett meg Szentkatolna, de eközben Budapesten is készült Zágoni Jenő gondozásában egy válogatás Bálint munkáiból, amely 2005-ben meg is jelent.
Bálint tudományos érdemeinek széles körű elismertetése ügyében nagy lépést jelentett a 2006. december 8-án Budapesten tartott konferencia anyaországi és nyugati jeles szakemberek részvételével, amelyen tizenkét tudományos előadás hangzott el. A dolgozatok dr. Obrusánszky Borbála fiatal mongolista szerkesztésében A magyarság eredetének nyelvészeti kérdései című kötetben jelentek meg 2007-ben a Táltos Kiadónál.
Néhány évvel ezelőtt jegyezték be a szentkatolnai székhelyű Bálint Gábor Egyesületet. Ennek elnöke, Szőcs K. Ervin iskolaigazgató a tudós egész alakos szobrának elkészítését és felállítását kezdeményezte tavaly. Petrovits István szobrászt kérték fel, aki el is készítette a szobor makettjét (felvételünk). Képét egy nemrég tartott könyvbemutató alkalmával meg is tekinthette a szentkatolnai közönség.
Az egyesület szoborállítást célzó erőfeszítéseit Tusa Levente polgármester és az önkormányzat is támogatja. A polgármester nevéhez eddig is számos, a község minden faluját érintő, figyelemre méltó megvalósítás kapcsolódik. Különös gondot fordít a kulturális intézményekre, talán legnagyobb érdeme, hogy megakadályozta a martonfalvi általános iskola felső tagozatának felszámolását. Ezért bízhatunk ígéretében a szoborállítást illetően is.
A hagyományait ápoló, megőrizni és életben tartani óhajtó faluközösség akarata feljogosít a reményre, hogy a hányatott életű, harmincegy nyelvet beszélő, de korában igazságtalanul mellőzött nyelvzseni hamarosan végleg hazatér szülőfalujába.
