Holdbéli kutyaugatás, hó: fehér suttogás
áramlik, iramlik, örvénylik a tanyán.
Ó, lányok,
mint a befőttet, ide
eltett a szükség télire,
szalicil-hó hull, bőrötökre simul
puhán.
Romlatlanjaim, ti, – ugye iszonyúak az éjek,
Az első szerelmek jönnek, sorra mindenik
idetéved –
kapar a küszöbön, matat a kilincsen,
s – reccs! – leng a szélben
a palánk...
Egy simogatás kéne csak;
fölvarrni hulló álmokat
vagy egy inggombot
legalább – –
