Az odaítélést egy későbbi dátumra halasztották, az ülésen részt vevő cófalvi gazdák viszont azt ígérték, „segítenek” a licit megszervezésében, a falu minden állattartó gazdáját elhozzák a következő ülésre.

Feldobolyi panaszok
A borosnyói tanács márciusi ülésén döntött a legelők egy évre szóló bérbeadásáról – számolt be Lőrincz Kálmán. A versenytárgyalásra hektáronkénti 350 lejes induló összeget szabtak meg, azt is kikötötték, hogy ezekre a legelőkre csak tehéntartó gazdák pályázhatnak. Ez utóbbi kikötés ellen emelt hangot a feldobolyi Bartók István. A mozgássérült gazda hattagú családja fenntartásának egy részét a juhok utáni jövedelemből biztosítja, így diszkriminációnak tartotta, hogy nem vehet részt a versenytárgyaláson. Törvénytelennek ítélte a kiírást, és azt is, hogy nem hirdették meg hivatalosan a licitet, aminek következményeként végül csak egy gazda tett ajánlatot, aki épp a községháza alkalmazottja. Bacsó László tíz gazda nevében vett részt az árverésen, összesen 40 szarvasmarhát tartanak. Mivel nem volt vetélytársa, 350 lejes hektáronkénti bér ellenében elnyerte a feldobolyi, 14,6 hektár összterületű Bánya és Almafapuszta legelőt. Még a gyűlés idején kifizette az 5110 lejes bért, bemutatta a nyugtát. 400 lejes hektáronkénti bért ajánlott fel Lőrincz István, de ő csak az Almafapusztát akarta megszerezni. Mikor kiderült, hogy a két legelőrész csak egyben kiadó, visszavonta ajánlatát.
A feldobolyi közbirtokosság több mint száz hektár legelővel rendelkezik, de ezt nem túl nagy bér fejé­ben öt évre használatba adták a nagyborosnyói református egyháznak. Ez egyértelműen előnytelen a közbirtokosságnak, hiszen a társas is felvehetné a támogatást – mondta már az összejövetelt megelőzően Damó Dezső, a közbirtokosság egykori vezetőségi tagja. Az egyház egy zágoni juhászt bízott meg az esztenaszervezéssel, így a legelőn nemcsak feldobolyi, hanem más falvakból összegyűjtött juhok is legelnek. A bács 15 lejt kér egy juh őrzéséért, de tőlük ötven lejt igényelt – mondta Bartók. Damónak más kifogása is volt: az esztenafelelős korábban fát vett a közbirtokosságtól, az árát késéssel törlesztette. A juhász ellen más vádakat is megfogalmaztak, többek között, hogy gátlástalanul lelegelteti a feldobolyiak kaszálóit.
A tegnapi licit után Damó elmondta: néhány nappal korábban átiratban jelezte a prefektúrán és a községházán az árverés várható eredményét, szerinte a licit előre eldöntött forgatókönyv szerint zajlott. Nem fogadhatja el a megjósolt eredményt, ezért megtámadja a döntést – hangoztatta. Bartók István testvére, Levente a licit után kijelentette: ha a tanács nem teremti meg a versenytárgyaláson való részvétel lehetőségét, juhaival kénytelen a mezőre vonulni. Ha ott sem hagyják nyugton, abból baj lehet – jegyezte meg.

Fellázadtak a cófalvi gazdák
Még a levegő is szikrázott, amikor a cófalvi húszhektáros legelő árverezése következett. A részt vevő közel húsz gazda elsősorban a kikiáltási árat tartotta túl magasnak. Lényegében a falu legelőjéről van szó, egy részét minden évben árvíz sújtja, ennek ellenére a községháza le akarja húzni a bőrt róluk – panaszolták emelt hangon. A falunak korábban nagyobb legelője is volt, de ezt a tulajdon-visszaszolgáltatások idején nem kapták vissza. A régi gond kapcsán többek között elhangzott: saját földjeinket hagytuk fel legelőnek, s azt másnak osztották ki. Megyünk, s visszavesszük a földeket, ami a falué volt! Dolgozni akarunk, élni saját földjeinken! Csúfolódnak Cófalvával, nem segítenek a megválasztottak – kiáltották. Azt is nyíltan elmondták: elégedetlenek a köz­ségháza tevékenységével, de az RMDSZ-t, az EMNP-t is ostorozták elégedetlenségük okán.
A bábeli zűrzavarban Lőrincz Kálmánnak nem volt más választása, döntéshozatal előtt be kellett zárnia az ülést. Jövő héten újabb összejövetelt tartanak, azt megelőzően egyeztetnek a cófalvi gazdákkal, majd a tanács hoz döntést az ügyben – mondta az alpolgármester.