Ne higgy a füvek, a fák,
az erdők csendjének.
Feszes moccanásokban
élnek,
s ha mélyet lélegzel,
belülről érzed
növő neszeik –
Ne higgy a tárgyak
suta csendjének
Harsány mozdulataid
bennük égnek –
és bennük álmaid.
A verejték csillogása
az aszfaltban,
kemény körmök nyoma
a fölépült falban,
sárga tengeriben
fényes kapák láza:
átsüt rajtuk csöndben
kezed moccanása.
Vigyázz minden tárgyra,
óva gyúrjad-bontsad:
Halálod után még
fölsebzik a holdat –
