Az évek során sokat finomítottak a cselgáncs- és a klasszikus dzsiudzsicu-technikákon, új pozíciókat és fogásokat találtak ki vagy vettek át más brazil harcművészetekből. A BJJ a földharcra fektet nagy hangsúlyt, segítségével ütések és rúgások nélkül küzdhető le az ellenfél. Az alapgondolat: ha nyerni akarunk egy nagyobb és erősebb ellenféllel szemben, minél közelebb kell kerülni hozzá, és csökkenteni támadóerejét. Ezután a földre kell vinni, ahol különböző fogások, technikák segítségével lehet a harc feladására kényszeríteni. Egy szó, mint száz, a brazil dzsiudzsicu segítségével egy gyengébb ember is eséllyel veszi fel a küzdelmet egy erősebb ellen a tatamin vagy éppen az utcán.
A sepsiszentgyörgyi MMA-Fighting SIC tavaly alakult meg, sportolói már két versenyen részt vettek, és nem is akármilyen eredménnyel. Az elmúlt esztendő decemberében megtartott Román Kupán Bara János – a klub vezetőedzője – és Kodolányi Eszter a dobogó első, míg Farkas András a harmadik fokára állhatott fel. A megyeszékhelyi csapat négy sportolóval vett részt a romániai brazil dzsiudzsicu-liga első fordulóján, és egy első, egy második, két harmadik helyezéssel zárta az országos bajnokság első állomását. Ennek ürügyén felkerestük őket, és betekintést nyertünk a klub mindennapjaiba, érdekes dolgokat tudtunk meg az új küzdősportról.
– Milyen céllal alakult meg az MMA-Fighting SIC? – kérdeztük Pál „Pinky” Csabát, aki a csapat egyik tanulója és menedzsere is egyben.
– Olyan klubot akartunk létrehozni, ahol az MMA-hoz (Mixed Martial Arts), más néven kevert harcművészetekhez tartozó ketrecharcot szerettük volna tanulni, tanítani. Időközben változtak a dolgok, és most átváltottunk a brazil dzsiudzsicura (Brazilian Jiu Jitsu – BJJ). Sepsiszentgyörgyön több helyen is tanítják a hagyományos japán dzsiudzsicut, ökölvívást, K1-et, de olyan klub, csapat, sportág, amely mindet összefogja, nem volt. Kezdeményezésünk talán hiánypótló. Az egyesület összes tagja már rendelkezik valamilyen küzdősportos alappal, hiszen korábban mindannyian kipróbáltak más-más harcművészetet. A csapat edzője, Bara János tíz éve űzi már a BJJ-t. Annak ellenére, hogy klubunk még fiatal, munkánknak már van eredménye: harcosaink két országos viadalon vettek részt, és az elvárásokon felül teljesítettek. Sajnos, nem állunk jól támogatók tekintetében, hiszen vagy nekünk nincs érzékünk szponzorokat szerezni, vagy ezek hiányoznak Sepsi­szentgyörgyről és környékéről. A nehézségek ellenére dolgozunk, gürcölünk. Jelen pillanatban a város központjában, az egykori varroda épületében bérlünk egy termet. Itt hetente háromszor – hétfőn, kedden és szerdán – tartunk edzéseket este hét órától. Ezenkívül Brassóba is járunk tréningezni, ahol Tudor Mogától tanuljuk el a sport csínját-bínját. A MMA-Fighting SIC életre hívásának nem titkolt célja az is, hogy valamikor a távoli jövőben egy escort (biztonsági) céget indítanánk, és ennek az emberanyagát mi képeznénk ki.
– A többi sepsiszentgyörgyi küzdősport között van létjogosultsága a BJJ-nek?
– A fiatalok körében egyre népszerűbb a BJJ, s jelen pillanatban a különböző tévécsatornák miatt a ketrecharc révén egy picit divatsporttá vált. Nagyon látványos, de nem agresszív. A karate, a kosárlabda mellett halvány a létjogosultságunk, ám jó úton haladunk, és ahogy korábban is említettem, népszerűségünk egyre nő a fiatalok kö­rében.
– Országos szinten hol áll ez a sport?
– Romániában még gyerekcipőben jár a BJJ. Ezelőtt három évvel még nagy szó volt az országos bajnokság, most majdnem minden hónapban rendeznek egy-egy megmérettetést, bemutatót. A brazil dzsiudzsicu napról napra fejlődik, a román sportolók rendszeresen megfordulnak külföldi versenyeken, ahol a tisztes helyállás mellett több dobogós helyezést is elérnek. Itt nem valami másodkézből való versenyre kell gondolni, hanem Európa-bajnokságra vagy ehhez hasonló kaliberű nemzetközi viadalra.
– Mennyi pénzből gazdálkodik az MMA-Fighting SIC?
– Költségvetésünk meg sem közelíti a többi sepsiszentgyörgyi csapatét. Számí­tásaink szerint ebben az évben 3000–3500 euróból fogunk gazdálkodni, ennek az összegnek nagy része a terem bérlésére megy, a többiből pedig két egynapos versenyt tudnánk szervezni. Folyamatosan csinosodik a klub, a pénzre mindig szükségünk van, hiszen felszerelést kell vásárolni, és rendes öltözőt is akarunk kialakítani.
– Jövőbeli tervek?
– Én nagyon szeretnék olyan termet összehozni, amelyben minden szentgyörgyi küzdősport otthonra találna, ahol a csapatok egymásnak adnák tovább a kulcsot. Elképzelésem szerint itt lenne szauna, a küzdőteremnek volna saját adminisztrátora, és minden szükséges felszereléssel el lenne látva. Úgy érzem, erre nagyon szüksége volna a szentgyörgyi küzdősporttal foglalkozó kluboknak, hiszen mindannyian folyamatosan teremgondokkal küzdenek. Ezek mellett nagyon örvendenék, ha a csapat tagjai jól szerepelnének a brazil dzsiudzsicu-liga összes versenyén, továbbá jó volna bővülni, fejlődni, utánpótlást nevelni, és minden nehézséget legyőzve megmaradni.
– Dióhéjban mit kell tudni a brazil dzsiudzsicuról? – faggattuk Adriescu „Boxi” Róbertet, az MMA-Figting SIC másod­edzőjét.
– Ezt a sportot angolul The Gentle Artnak, szó szerinti fordításban a kíméletes művészetnek is nevezik. A brazil dzsiudzsicu az egyetlen olyan küzdősport, ahol nem az erőt helyezik előtérbe, hanem a technikát, a tudást és az észt. Nagyon könnyű sport, amely nem igényel különösebb küzdősport-ismeretet, és önvédelemre a legalkalmasabb.
– Te hogy kerültél kapcsolatba vele?
– Ashiharával kezdtem küzdősportos pályafutásomat, majd az évek során kipróbáltam más stílusokat is. Úgy éreztem, számomra már nem elég az állóharc, hiszen szükségem volt a földharctechnikám javítására, és lassan áttértem az MMA-ra, azaz a kevert harcművészetre, ezen belül a brazil dzsiudzsicura.
– Jelen pillanatban hány tanítványotok van?
– A tavaly 15–20 személlyel kezdtünk, ám valamivel kevesebben járnak rendszeresen edzésre.
– Hölgy is látogatja az edzéseket?
– Igen. Kezdetben többen is, most csak Kodolányi Eszter jár hozzánk. A közeljövőben újra fel kell vennem, vennünk velük a kapcsolatot, és vissza kellene csábítanunk őket a terembe. Meglepően jól ment nekik a brazil dzsiudzsicu, teljesítményükön még a brassói csapat másodedzője is meglepődött. Szerintem a lányok nagyon fogékonyak erre a sportra, és gyorsan ráéreznek az ízére.
– Kinek szól ez a sport, és hány éves kortól lehet tanulni?
– A brazil dzsiudzsicunak bármikor és bármilyen fizikummal neki lehet fogni. Ha ebben a sportban fejlődni szeretne az ember, akkor valamilyen szintű intelligenciára is szükség van, hiszen a BJJ olyan, mint a sakk. Nem elég, hogy az ember tudja a technikákat, bele is kell látnia a harcba, előre meg kell terveznie a következő lépést, ellentámadás esetén pedig kell tudni a legjobb módját a visszalépésnek és a kontrának. Helio Gracie, a sport egyik megalkotója 92 évesen halt meg, s élete utolsó napjaiban is bejárt a terembe, ahol nála sokkal fiatalabb sportolókat győzött le.
– Hogy kell elképzelni egy BJJ-viadalt, versenyt?
– Olyan, mint a többi küzdősportban: megvannak a súlykategóriák, a korosztályok és szintek. Nálunk sem tesznek össze egy fehér övest egy fekete övessel. Ezenkívül van a nyílt verseny, ahol nem számítanak az előbb felsorolt kategóriák, csak a tudás.
– Két verseny után országos szinten hol állnak a szentgyörgyi sportolók?
– Jelen pillanatban úgy érzem, hogy az erős középmezőnyhöz tartozunk, de ha tovább bővülne csapatunk, akár jobbak is lehetnénk. A brassói Bittan Academy színeiben veszünk részt a versenyeken, velük pedig ott vagyunk az ország legjobbjai között.
Ha felkeltettük érdeklődésüket, keressék fel az MMA-Figthing SIC-et, és próbálják ki a brazil dzsiudzsicut!