Szól­ni kötelességünk minderről a mának, ám a napilap üteme nem engedi a hosszas mérlegelést: csak annyit a múltról, amennyi a ma történéseinek megértéséhez hozzásegít. A jelen ugyanis olykor kegyetlen történésekkel szól bele egy-egy település sorsának alakulásába. Er­re talán éppen Hidvég az egyik példa, ahol a közigazgatási beosztás, mert Nyá­raspatak csatolt települése, döntő a köz­ségközpont életének alakulásában, ahol a hosszú évek során kialakult békés magyar–román együttélés mikéntjét felülírja egy harmadik etnikum, a helyi roma népréteg demográfiai alakulása.

Amire nincs pontos adat
Mármint arra, hogy hány roma lakik a köz­ségközpontban és a Hidvéghez kapcsolt Nyá­raspatakon, mert tudjuk, a népszámláskor tett bejelentések a népességi adatok szempontjából nem mindig irányadóak. „A műút felé sodorja a keleti szél a roma negyed és a felette fekvő szemétdomb irányából a hófehér műanyag szatyrok-tasakok százait. Itt köt ki a sze­mét a farm épülete előtt, ami számunkra kellemetlen” – panaszolja Józsa Géza, aki az RMDSZ szí­neiben egyik tagja a hidvégi tanácsnak.
– Mi egyik napról a másikra élünk – panaszolja az idős cigány asszony. – Nagy a nyomorúság. Minek örvendjünk: annak, hogy bérbe kell vegyük a területet, amelyre építettünk, vagy annak, hogy épül egy új templom, ahol kiimádkozhatjuk magunkat?! Oda sem mehet akárki, csak az, aki az adventista vallást mondja magáénak! Lehetőségeinkhez mérten még valamicskét fizethetünk a helyért, ahol lakunk, de ni: a főút, a Secelut, esős időben majdnem járhatatlan, tegye rendbe a tanács!
A roma lakónegyedet az állagában leromlott történelmi hegyi átjáró, a Székelút szeli át, ami a székföldi települést összeköti Három­székkel, illetve Székelyfölddel.
Az idő sodrásában itt is megcsappantak a munkalehetőségek, kevés a munkahely. Be­néz­tünk a szomszédos állattenyésztési és mezőgazdasági farm telepére. A családi vállalkozás féltucatnyi munkahelyet jelent, mert amit lehet, mind-mind gépi erővel bonyolítják le. A mezőművelés majdnem kimondottan a fejőstehén-állomány ellátását szolgálja. A tejet a brassói Prodlacta cég vásárolja fel. A szakma kitűnő ismerője, Józsa Géza bemutatta a frissen beszerzett modern öntözőberendezést, amelyet a közeli Olt vizéből szándékoznak feltölteni, amikor a cukorrépatáblák szomjaznak. A szakik új vetőgép összeszerelésével foglalkoztak, egy idősebb cigány asszony a kisborjúk aljazásához szükséges szénát ürítette le, hálálkodott, hogy évtizedek óta itt megkeresheti kenyerét.
– Nincsen más út, csak a romákkal való együttélés – hangsúlyozta Hidvég polgármestere, Alexandru Cucu kérdéseinkre válaszolva. – Törvényesen cselekedtünk: felmérettük a lakónegyedet, a telkeket, amelyeknek tisztázni kell a tulajdonjogát, hiszen a lakótelep az egykori törvényes tulajdonosok földparcelláira épült. Csak ezek után szabad majd ott utat-járdát építtetnünk. Természetesen nekik is, mint mindenkinek, állampolgári kötelességüknek eleget kell tenniük, s véget vetünk a törvénytelen építkezéseknek. Van a tanácsnak egy határozata, miszerint vagy meg kell vásárolniuk a telkeket, vagy pedig bérleti szerződést kell kötniük a leendő tulajdonos önkormányzattal. Én már több alkalommal hangsúlyoztam a sajtónak, hogy egy polgármesternek nem politikusnak kell lennie, azt elvégzik majd az arra hivatottak. Nekem jó adminisztrátornak kell lennem, hogy hasznos dolgokat valósíthassak meg a két település népének, aki megbízott ezzel a feladattal. Aki politizál, annak nincs ideje dolgozni. Elvemet igazolják az elmúlt időszakban közösen elvégzett munkák. Befejezés előtt az ivóvíz- és a szennyvízhálózat munkálatai, finanszírozásuk biztosítva. Ismétlem, jó volt a választásunk, hogy mind a vízzel, mind a kanalizálással a szomszédos Brassó megye hálózatára csatlako­zunk az Olton túli Földváron. Lesz jó minőségű víz, és nem kell derítőállomást építenünk, csak a szennyvíz átemelését biztosító szivattyúállomást. Nem volt könnyű jóváhagyást szerezni arra, hogy átvihessük a hálózatot az Olt és a vasúti pályatest túlsó felére. Pilla­natnyilag a teljesen leaszfaltozott utcákban a vízaknák fedeleinek rendezése folyik, megépült a Falupatakán áthajló új híd is. Tudom, hogy elhúzódtak a munkálatok, de a türelem rózsát terem.
– A türelemmel van a baj – jegyezte meg az egyik helybeli lakos, Dimény Mária –, mert itt a kapuk előtt nincsen jó lefolyása az esővíznek, a sok hordalék mind eltömi a lefolyókat.

Az adósságot törleszteni kellene
– Miképpen rendeződtek, rendeződnek a református egyházközséggel szembeni anyagi tartozások? – kérdeztük a polgármestert.
– A községvezetésnek többféle elképzelése is van a helybeli református egyházközség tulajdonába visszaszolgáltatott iskolaépületekről. Reméljük, hogy sikerül összehozni azt a pénzösszeget, amiből teljességében törleszteni tudjuk az adósságot, vagyis az elmaradt összeget, de felmerült az is, hogy szeretnénk megvásárolni az épületeket. Nem titok, hogy az eddig felhalmozódott pénzbeli elmaradásunk eléri a 200 ezer lejt. Kaptunk is figyelmeztető felszólítást ilyen értelemben az egyháztanács részéről, amire most a lap hasábjain is válaszolhatok. Van egyfajta ígéretünk arra, hogy számíthatunk valamelyes támogatásra adósságunk törlesztése érdekében, de biztosíthatom az egyháztanácsot, hogy az esztendő második negyedében kiegyenlítjük adósságunkat. Keressük a megoldást területcsere formájában is. Gon­dunkról tárgyaltunk már a megyei tanáccsal is, ahol meghallgatásra találtunk.
– Hitelt adtunk a polgármester ígéreteinek, amelyeket tavaly a prefektus és más vezetők jelenlétében tett. Azóta, sajnos, az említett adós­ságnak csak egyharmadát törlesztette a helyi önkormányzat – tájékoztatott Nagy János református lelkipásztor. – Valóban több, számunk­ra megfelelő mezőgazdasági területcsere-ajánlat is elhangzott, amelyeknek kivitelezéséről a polgármester egyenként lemondott. Szó esett arról is, hogy a területcsere dolgában kikérnék a lakosság véleményét, de a referendum végül nem nyerte el a tanács egyhangú akaratát.
– Nekünk nagy szükségünk lenne a pénzalapokra – nyilatkozta kérésünkre Bernád István hidvégi egyházgondnok –, mert az idén szeretnénk folytatni a parókia közelében álló volt kántori lakás felújítását, amit már régebb befedtünk, mert kikezdte az idő foga. További javításokra nem maradt pénzünk, mert a tavaly a lelkészi lakást kellett megerősíteni, tatarozni. Sajnos, ennyi év után el kell mondanom: az egyházközség még most is 13,75 hektár földterületet vár és kért vissza a helyi földosztó bizottságtól.

Napközi otthon épülne
– Tervezetet nyújtottunk be egy napközi otthon építésére, miután felmerült ennek igénye – mondta a polgármester. – Óvodánk jelenleg egy műemlék jellegű kuriális épületben működik, amit meg akarunk tartani, s így megpályáztuk az épület teljes felújítását. Van azonban közvetlen közelében egy olyan terület, ahová új épületet terveztetünk, természetesen olyanképpen, hogy stílusában találjon a faluképbe, és egy épülettestet alkosson a régivel. Környékére pihenőpark létesítése is szóba került. A községközpont arculatának szépítését szolgálja a megyei vízügyiekkel közös tervünk, a Falupataka völgyének környezetbarát tájrendezése. A völgyre zárógátat is terveztek. Mi hiszünk abban, hogy jönnek még csapadékban gazdagabb esztendők is, sajnos, jelenleg kiapadt a patak forrása. Az Olt vízszintje is csökkent, de ez nem azt jelenti, hogy lemondunk tervünk folytatásáról, mely közös a Brassó megyei Doripesco céggel: híd épül az Oltra, két halastó a mi területünkön, amiből egyiknek a körvonala alakul is, és kijáratot is építenek megyei műút felé a halastavak helyéről kitermelt kavics fejében. Meg akarjuk célozni Nyáras­patak ivóvízhálózati és kanalizálási munkálatait, de mindenekelőtt befejezni a településrendezést. Az évek ugyan pörögnek, ha ezeken túl leszünk majd, még ott a mezei és erdőipari útjaink javítása, felújítása – fejezte be Cucu.
Arra a kérdésünkre, hogy miért nincs testvértelepülési kapcsolata Hidvégnek, elmondta: a franciaországi Sammeronnal és a magyarországi Méhkerékkel megszűnt a folytonos kapcsolat, bár ezeket szükségesnek tartja. Lehetőség lett volna felvenni egy finnországi településsel is a kapcsolatot, ám a terv a mindennapok sodrásának áldozata lett.